Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Hegyaljai oklevelek. 327

HEGYALJAI OKLEVELEK. 335 András, ennek ellenszeoie senky nem uolt, attak áldomásban Just: 275, pd. 9. ket rezet Vörös András atta meg, harmadat Poczay András. Az my Hegyallia teorueniwnk es szokaswnk ezt tartia: hogy ha valaky ez szőlő örökségben megakarnaia Vörös Andrást auagy az eo maradekatt haborgatny, addyg az szőlőhöz ne felelhessen az föl peoreos, myg az szőlőt meg nem böczeolik, annak az beocsytt tegie le az feol Peoreos, mind egy penszyg, meF pénzt uegien föll az all peorös es oltalmaszsza az eo igassagatt uele, az feol peoreos keolczeon az eo maga erszenieboll. Adgyuk my ennek nagiob biszonsagara Veorös Andrásnak es eo neky minden maradékának, az my falunknak peoczetiuell meg peoczetöltetött Lewelunket. Actum Rattka 17. Marty. Anno 1596. Akár az írásmódját, akár a nyelv fordúlatjait tekintjük, a sajószentpéteriek végezése annyira megegyez a rátkaiak levelével, hogy azokat egykoruaknak vennők, ha különböző évszámokat nem mutatnának. Az írás módjának jellemzésére nem akarok hasonlító példákat a két levélből felhozni; az olvasó legott maga észreveszi a hasonlatosságokat , de mindenik levélben található különbözéseket is. Mert egyiránt ingatag a hangok jegyzése mind a kettőben. Az olvasás egyikben sem kétséges; nincs ott alkalom tévedésre, milyenbe a gyakorlottabb oklevelészek is eshetnek. így például Jászay Pál, az idézett helyen (Régi M. Nyelveml. III. 348. 1.) a magyar hangok különböző és tétovázó jegyzéseit példákkal mutatván ki, s többi közt azt is, hogy eh a mai cs-nek (Munkach, Forgách stb.), cs-nek (Rakoleh, Lach), sőt h-nak is megfelel ; ez utóbbira István varannai plébános 1361-diki határjáró leveléből a Chozjumezow nevet írja ki, a melyet Hoszív-m'ezö-nek olvas, holott az bizonyosan Hoszjú-nidzö. A eh, mint a mai h, a Temetési Beszédben is előfordul (chadlava = hallava, choltat = holtát); a hosszú szót pedig hoziu, liozjíi-nsík írja a régi bibliafordítás is; hozia is csak hossza. Jászay a Régi M. Nyelveml. III. 304. lapján is a hoziu írást így olvassa „hoszjú, hoszív, ma hosszú," s ezt: „s hozia leven a viadalban imadkozéc vala" így olvassa : „éshoszíá — hoszívá (sic!) lévén a viadalban imádkozik vala", é helyett : hossza levén a viadalban stb. Azt gondola nyilván Jászay, hogy mert p.o. Máté III-