Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Szótaglalások és valami a magyar szóképzés iskolai tanításáról. 16

SZÓ-TAGLALÁSOK, ÉS VALAMI A MAGYAR SZÓKÉPZÉS ISKOLAI TANÍTÁSÁRÓL. (Olvastatott az 1866. dec. 10-kén tartott akad. ülésen.) A szó-elemzés, vagyis a szó-képzők kitalálása és az alaprészektől való elválasztása, tudvalevőleg igen könnyű dolog, mikor oly szót kell elemezni, melynek az alaprésze is, melytől képezve van, még önállólag megvan az élő nyelvben, úgy hogy csak emezt meg a képzett szót egymás mellé kell tartani, s a mi az utóbbiban többnek, járuléknak mutatkozik, az egyszersmind a keresett szóképző is. P. o. ember, emberség, ember-i, ember-ked stb. Az ilyen szembetűnő szóképzők elválasztását, vagyis, hogy úgy mondjam, a közönséges szóképzést, tanítja már az elemi oktatásra szánt nyelvtan is, s e tanításnak bölcs czélja és haszna egyfelől az, hogy az elemzés a gyermeki elmét az analysis műtétében gyakorolja, másfelől a gyermeket az analógia szerint való öntudatos szóalkotásra elésegíti. De épen e kettős haszna kedvéért meg kell e tanítástól kívánni, hogy szorosan helyes és alapos legyen, a mi mellett az egyszerű vi* lágos eléadás magától értető kellék. A t. osztály talán megengedi, hogy próbául egy legújabb elemi magyar nyelvtannak ebbeli tanítását röviden szemügyre vegyem ; mert úgy hiszem, a m. akadémiai nyelvtudományi akár osztály, akár bízottság, ha már a nagy áramlású irodalmi nyelv fejlődését nem szabályozhatja is, legalább bírálólag őrködhetnék az iskolai magyar nyelvtanítás felett, hogy az ne szentesítsen oly hibákat és ferdeségeket, melyeket sajnálva látunk az irodalomban elterjedni, s hogy