Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

A rumun nyelv és nép. Hunfalvy Pál 125

144 HUNPALVY PÁL. íme a nyugati gótok, Ulfilas ideje, tehát a IV. század első fele előtt, nem ismerték volt a keresztyónséget; s azt velők nem országukbeli, azaz rumun, hirdetők ismertetek meg, hanem Ulfilas Konstantinápolyból vivé azt be. A IX. században a két legnagyobb görög apostol Methodius és Konstantinus az éjszaki szlávok hoz viszik el a keresztyén hitet; útjok a kazárokhoz is elvezeti, de sehol nem találnak se keresztyén, se pogány rumunokra. S a magyarokhoz is a keresztyénség nem a belföldi románoktóljutott el, hanem nyugatról és Konstantinápolyból. Ezt a körülményt jól kell szemügyre venni. Mert föltéve, hogy a magyar megszálláskor Erdélyben és Magyarország dél-keleti részeiben a románság tetemes számmal lakik vala : az vagy pogány, vagy keresztyén volt. Ha pogány volt, meg nem lehet fogni, miért nem fogadta el a nyugati keresztyén tant, mint a magyarok : ha pedig keresztyén, s a görög egyházhoz szító keresztyén volt a románság, akkor meg azt nem lehet megfogni, hogy miért nem terjedt el a görög egyházi tan a magyarok között is, holott többen közölök Konstantinápolyban vevék föl a keresztségét. Okvetlenül áll tehát, hogy a magyar megszálláskor s utóbb is még sokáig Erdélyben és Magyarország délkeleti részeiben se pogány, se keresztyén oláh vagy rumun nem vala még. Ez a nép tehát később költözködék be lassankint a Dunán túli szláv tartományokból, s csak a XIII. században kezde feltünedezni Erdélyben. Ezt pedig, úgy látszik, legvilágosabban az is bizonyítja, hogy az erdélyi és moldva-oláhsági rumunoknál az egyházi nyelv a szláv volt. Erdélyben csak I. Rákóczi György 1643. october 10-kén ha gyá meg az oláh püspöknek, „quod sacrosanctum Dei verbum juxta sacros bíbliorum codices tam dominicis quam aliis diebus festivis, tum in ecclesiis, tum ad funera, tum verő alibi utrobique locorum desiderabitur, vernacula sua lingua praedicabit, praedicarique per quosvis alios quoque pastores procurabit et faciet." Ugyanezen időtájban, azaz 1642-ben, Jásziban is a szláv nyelv helyett a rurount vevék föl az egyházi használatba, megtartván azonban a cziril betűket, mint Erdélyben is. Tehát Dunán túl szláv népek közt laktak volt a rumunok; azok közt, a Dunán túli szlávok közt, fogadták volt el a keresztyónséget az egyházi szláv nyelvvel s a szláv írással együtt.