Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

A rumun nyelv és nép. Hunfalvy Pál 125

142 HUNPALVY PÁL. rokat a félelmes Simeon bolgár király ellen hívák föl, mit a görög írókból hitelesen tudunk; ök tehát inkább Arpádék szövetségesei valának a bolgárok ellen, hogysem ezeket s velők együtt Zalánt a magyarok ellen támogatták volna! Szent Istvánunk idejében megbukik a bolgár birodalom; ekkor éri megint a görög császárok tekintélye a Dunát, s így Magyarország határait is, a mennyiben a rácz vagy szerb nép nem állja el útját. A Névtelennek tudósítása szerint a magyarok megszállásakor fö szerepű vala a bolgár szövetség : ez pedig akkor nem is létezhetett. Ha erre nézve csalatkozik Névtelenünk : bizony másra nézve is csalatkozhatik, s az ö tanúságát az oláhok mellett nem fogadhatjuk el, más történelmi tanúságok ellenében. Ha igazán Árpád idejében Grelou oláh fejdelein volt volna : az oláhok nagy mennyiségét már a magyarok első idejében is föl kell tennünk, s akkor azoknak emlegetését méltán keressük a legrégibb magyar oklevelekben is. De nem találjuk meg az árpádkori új okmánytárban*), melyben pedig a 35. (1176-ból), 43. (1197), 50. (1204), 117. (1224), 180. (1232-ből) oklevelek erdélyi Ügyeket illetnek. A Fejér-féle Codexben is csak az 1222-dik és 1224-dik évi oklevelek említik meg az oláhokat (Blaci, Blacci). Tehát az árpádkirályok okleveleiben csak a XIII. században tűnnek elő az oláhok. Ebből pedig azt kell következtetni, hogy nem mindjárt a magyarok megszállásakor és utána laktak Erdélyben és Magyarország keletdéli részeiben feltetsző mennyiségben az oláhok, hanem hogy később terjedének el. S ez, úgy látjuk, megegyezik a külföldi történelmi adatokkal is. Magára Oláhországra nézve is a XI. századból egyetlen egy tényt bírnak felmutatni, mely a rumunok létéről tanusítna. Anna Comnena beszéli, hogy 1080 tavaszán a besenyő fejedelem Tzelgu 80,000-nyi hadat vezete a byzantinusok ellen, mely had szarmatákból, skythákból és dák seregből áll vala Salamon vezér alatt. — E dák sereget vélik oláhnak, azonban nyilván a déli Aurelianus-féle Dáciából valónak kell tartani, mert ennek neve divatozik az akkori íróknál. Thunmann felhoz ugyan még a lengyel Kadlubekból három tényt az 1096, 1145 és 1182. évekből, melyek oláhokról tanúskodnának, kik ott thibiani, libianei és tibianei név*) Magyar Történelmi Emlékek. Kiadja a M.T. Akadémia történelmibizottmánya. Első osztály : Okmánytárak. Hatodik kötet. Pest, 1860.