Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

2 BUDENZ JÓZSEF. csülete csorbulna meg, ha valaki még ezentúl is Brassai úr ellen a magyar igekötök s az árja praefixumok egyneműségét vitatná ? Talán a vakmerő vítatóé, mert Br. úr ellen tudományos igazság érdekében szót emelni kész szentségtörés, crimen laesae majestatis ? Vagy talán Br. úré, mert kisülne, hogy nem mindenki hajol meg az Ö féltett csalhatatlansága előtt ? De hiszen úgy sem Ígérne ily vállalat semmi sikert, — természetesen nem azt a sikert, hogy a rendíthetetlenül állításai mellett álló Brassai valami azokkal ellenkezőről is meggyőződjék; de igenis talán azt a kicsinyke sikert, hogy a magyar nyelvtudományban egy kérdéses pont vagy Br. úr nézetével egyezöleg vagy az ellen döntetnék el, — mindegyik esetben siker, nem a vitatkozókra, hanem a tudományra nézve. Azt hiszem tehát, hogy nem járok rosszban, s nem kell a boszszuálló istenek menny köveitől rettegnem, midőn most Br. úr ijesztgetése ellenére is, még egyszer a magyar igekötök s az árja igcpraefixurnok egyneműségének védelmére kelek; mert hiszen én vagyok a fent említett „újan cseperedett nyelvész," s kénytelen vagyok nyilvánítni, hogy Br. úrnak 6-dik és 7-dik különbségi pontjait, valamint az előbbieket is, tőlem kitelhetöleg higgadtan és éretten megfontolván sem vagyok képes arról a roppant különbségről meggyőződni, mely az említett igekötök és praefixumok között léteznék. De hogy Br. úr valahogy azt ne mondhassa, hogy e kérdés megvitatására engem a „kiirthatatlan német nyelvérzékem alkalmatlanná teszen" (a nyelvérzékről különben alább is ejtünk még néhány szót), s hogy ennél fogva a magyar igekötők mivoltát meg sem érthetem : most csak annyit mondok biztosításomul, hogy legalább e kérdésben Br. úrral egyenlő compentensséggel bírhatok; mert ha nekem lehetetlen megérteni a magyar igekötöket, tehát neki, bátran mondhatom, lehetetlen megérteni a német s a többi árja igepraefixumok mivoltát. Nézzük most már egyenként a Br. úr fölhozta nagy különbségeket. 1) „A praefixumok az igékkel összeragadt particulák, melyeknek csak kivételkép van külön létezésük" (Nyelvt. Ert. III. 53.) — „A magyarban ellenben mondhatni : Megetted az ételt? Meg. Elhoztad a pénzt? El.u — Br. úr szerint tehát abból, hogy valamely szó külön is létezik, s egy másik csak összetételben, már a két szó belső minőségére is lehet következtetni. Azonban a magyar igekö-