Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

VALAMI A'A A KI, A Ml-RÖli. 27 Hogy rai okból ered és rai czélra szolgál a természetes szórend ilyen megfordítása, annak magyarázata nem ide tartozó. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a hátulálló relatív mondat mellett, a kitett dcterminativ névmás a relatív mondat tartalmára nem visszamutat, hanem azt, mint névszói egységet anticipálja, arra előre rámutat; p.o „az hasznunkra van, mit az isten ad"; „annyit kérj, mennyi szükséges", „olyat adok, [a] milyent akarsz11

stb. Az utolálló relatív mondatnak leggyakoribb esete pedig az úgynevezett jelzői mondat. Ennek nevezik nyelvtanaink „az önálló mondattá bővülő jelzőt." „Miután pedig jelzők rendesen melléknevek és melléknévi részesülők szoktak lenni, azért ezen mondatok melléknévi mondatoknak neveztetnek" (Riedl). A relatív mondatokról való eddigi fejtegetésemnek az a czélja, hogy azok tartalmában a névszói egységet mutassam ki. Röviden absolválhatnám most a jelzői mondatokat, ha nyelvtanainkra hivatkozva egyszerűen melléknevek bővítményeinek mondanám. De nem hihetem, hogy a melléknevek relatív névmások által való bővítése volt az az út, a melyen a nyelvben a jelzői mondatok keletkeztek. Ellenkezőleg, a jelzői mondat szerintem egy bővebb relatív mondatnak rövidítése. Lássunk példát. „Oly állatot, mely repül, madárnak hívnak.11

Azt mondhatjuk ugyan, hogy „mely repül"-nek tartalma = repülő; tehát az egész = „repülő állatot madárnak hívnak." Nézetem szerint itt eredetileg két coordinált mondat van, a melyek így következnek egymásután: 1) „[\a]d]mely állat repül" • 2) „madárnak hívják." Az első mondat, mert a másikban van a beszéd czélja, elveszti önállóságát, relatív mondattá lesz: „mely állat repül." A másik mondattal összekapcsolva , miután itt főnévvel párosult relativum van, ki kell tenni a correlativumot, a mely nélkül különben a tárgyi viszonyítást sem lehetne kifejezni; így lesz: „mely állat repül, oly állat-ot madárnak hívnak." Ez volna a természetes szórend. Ezt megfordítva, lesz : „oly állatot madárnak hívnak , mely állat repül." Az oly-állat itt a melly-állat-nak correlativuma; de az utóbbit, minthogy a már eléfordult állat-ot tartalmazza, meg lehet rövidítni: „mely repül." Ezen fölfogás szerint az a főnév, melynek a jelzői relatív mondat teszi a jelzőjét, tulajdonképen nem más, mint a relatív mondat tartalmára előre rámutató determinativum, s maga a relativum mellől ugyanaz a főnév rövidítés végett el van hagyva. — Az előbbiekben csak arról való nézetemet akartam kifejteni, hogy miképen jutott a