Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

A MAGYAR IGEKÖTÖKttüL. 17 disputálni ezt is), s melynek még egy példáját (megvetni = conteinnere, azaz: rejicere, zwrMcfcsctzen) minden ellenszenve mellett sem fogja másképen megfejthetni, — ebből egyszerűen csak az következik , hogy a régi magyar fordítók korában a meg-nek élt még a nyelv tudatában az irányjelentése is, s hogy a vissza, hátra még nem szorította volt ki egészen a megé-nok igehatárzói használatát (v.Ö. Erdösinél megébocsátani). Mit is jelenthetne a megé mint adverbium mást mint „hátra, vissza11

? Jól tudom, hogy

vissza és hátra közt van különbség, melyet a nyelvszokás a magyarban a két külön szóhoz csatolt 5 de mily kevéssé fontos e distinctio , mutatja az , hogy nem egy nyelv mind a kettőre csak egy szót használ, p.o. a rokon cseremisz épen az irányjelentö meg, megé-nok megfelelöleg használja a möngö szót (ml'mgö tolam = visszajövök, möng'ü pörtülam visszafordulok, visszatérek , revertor), mely egyszersmind 7iáírahagyottságot is jelent; így a finn toka (tulen takaisin visszajövök, katso taa nézz hátra) és a mint tudjuk, a német zurüek. A meg- (megé) nek ezen irányjelentése, a melynek még nyomai vannak a régi nyelvemlékekben, s mely legalább a megvetni (contemnere) igében még mai nap is él, hogyan válhatott perfeetiojelelövé ? Hogy ebben a nyelvet valami egyszerű természetes észjárás vezérelte, már eleve abból is gyanítható , hogy más nyelvben is megé vagy hátra jelentésű igehatárzó a cselekvés végbemenésének jelelöjévé vált, p.o. azapraefixum a szláv nyelvekben (za mint praepositio = megé, megett • tőle van : zadní = hátulsó, nazad = hátra). Minden cselekvés ugyanis egyenes irányban, mintegy pályán való előrehaladásnak képzelhető; az a tér, a melyen áthaladtunk, hátunk mögött van, s ha a bizonyos pálya végpontjához érünk, az egész pályát tettük hátunk megé. Hasonlóképen a cselekvésben mintegy előrehaladván, a mennyit belőle elvégeztünk, annyit hátunk megé tettünk, s ha egészen elvégeztük, az egészet is hátunk megé tettük; nincs már semmi előttünk, a mit még cselekednünk kellene. Említett értekezésemben ezen eszmemenet fejtegetésére a megjárni (p.o. utat) példát használtam, a melynek ezen értelme: „járással elvégezni az utat" vagy „a járást elvégezni rajta az úton" a legegyszerűbben, minden erőltetés nélkül foly ebből: „az utat megé-járni, azaz : úgy járni az utat, hogy mögénk kerüljön." Fölhoztam volt ugyanott, mint hasonló észjárást elétüntetöt, a német zurüeklegen igét, p.o. einen weg zurilcklegen. Ebből könynyen lát-NYELVT. KU21.KMKNYF.K. V. 2