Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)
Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1
12 BUDENZ JÓZSKF. gyár igekötök igehatározók ; tehát az volna a természetes postulatum, hogy Br. mutassa meg, hogy azH árja igepraefixumok nem azok. A helyett most arról értekezik, hogy a magyar igekötö a-mondat szórendében milyen helyet foglalhat cl, s mily nevet nyer olyankor, saját maga készíttette nomenclaturája szerint. Avagy Br. úr azt hiszi-e, hogy két külön nyelvbeli szónak egyneműségére az is megkívántatik , hogy a mondat szórendében tökéletesen ugyanazt a helyet foglalják el ? A latin adjectivum, mint attribútum, sokszor utána áll a substantivumnak, azért tehát nem olyneraü szó, mint az újnémet vagy a magyar adjectivum, — így hangzik más tárgyra átvive Br. úr okoskodása. A magyar azt mondja: „ki szeretnék menni" s a német nem mondhatja ezt így: „aus möchte ich gehen", még kevésbé a latin így: ex vellem ire" de azért bizony a ki, mely a menni-hez tartozik ugyanaz, a mi ausgehen-ben az aus, s a mi exireben az ex. 7) A hetedik és utolsó különbségen valóban már meglátszik, hogy mily erősen kereste azt Br. úr, csak hogy legyen legalább még egy. „Midőn a magyar valamely igen ritka esetben (nóta bene !) bizonyos igetörzsököt az eredetitől tetemesen eltérő értelemben akar használni, képző által különbözteti meg a kívánt jelentését, holott a praefixumos nyelvekben csak az ilyes szócskák tesznek hasonló szolgálatot (p.o. versuchen van suchen-bő\, ellenben kísért a kísér-b'ö\ t képzővel; a franczia a latin praetendo-t használja föl, a mely prae és tendo-bó\ alakúit, míg a magy. követelni a követni-bö\ van l képzővel ; a német betragen a tragen-b'ó\, a magy. viselni a vinni-böl, sőt talán irtani is, úgy véli Br., az írai-ból.)" A mit Br. úr itt az árja nyelvekről állít, hogy t. i. „tetemesen eltérő értelmet" praehxúmok által eszközölnek, az lényegesen már a 3. és 4. pontokban benfoglaltatik, és annak „már feljebb kiszolgáltattam az igazságot." Hogy pedig a magyar nyelv a „tetemesen eltérő értelmet"* igeképzö által fejezi ki, arra Br. úr még nem hozott föl elegendő bizonyítékot, s tán maga sem bizonyos benne, a mint a pont elején olvasható „valamely igen ritka esetben" szavai is mutatják. S ha a fölhozott példákat tekintjük, azokban, a melyek bizonyosak, épen nincs meg a „tetemesen eltérő értelem", p.o. nincs meg követeli n-ben, mely a követni (megkövetni) igének gyakorítója; nincs meg viselni-ben, mely kettős gyakorító képzővel vi gyöktől származik (visel = tinn viettele v. vieskele folytonasan vinni, a vie vinni gyöktől); hoyy kísért a
