Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - I. 1

HUNFALYY PÁL. vegén Fleming Miklós ellen támasztanak, úgymond az író a könyv élőbeszédében, a mely zenebona még most is buzogány-háború nevével hangzik a nép múló emlékezetében. Visszafelé akartam helyezni magamat háromszász évvel, hogy felvilágosítsam ezen háború gyökeres okait, s elbeszélljem viszontagságait, a mint azok az idők megöl felénk pillognak. Ezen előbbi történetek és mivoltnak tudását kedvesnek és kívánatosnak nézem a finnek előtt, ha bár különben mások előtt kevés becsüek volnának is. A mint a szár nem teremhet virágot, nem gyümölcsöt, ha gyökerei nem épek: úgy Finnország mivolta sem újulhat meg, ha történeteiből nem tanulja meg a múltját. Feladatom tehát ama régi kornak alakjait a mostani hallgatók elé vezetni, hogy elbeszélljék tudásukat ez újabb időnek. Ha nem bírom teljesíteni feladatomat, ha előadásomban sok körülményt felvilágosítatlanul hagyok, ennek nem magam leszek az oka. Más idő jő utánam, jobb eszközökkel bíró, s jobban kalauzolva. Bizodalommal említhetem meg tehát, a mit egy híres történetíró mond : „Nincsen oly mélyen alvó régiség, a melyet valamely jövendő fel nem költene." Gusztáv Váza 1522-ben kezdé meg szabadító müvét; 1523-ban a svédek neki adák a királyi méltóságot, Fleming Erik és Ivar atyafiak pedig Finnországot is neki hódíták meg a dánok kezeiből. Gusztávnak négy fia van, Érik, János, Magnus és Károly ; az idősbiknek a koronát, a többi háromnak egy-egy herczegséget hagya. Evvel a különben igen okos és jól gazdálkodó Gusztáv egyenetlenséget támaszt fiai közt. Erik eleitől fogva fél, hogy öccsei megszorítják királyi méltóságát, azért kisebbíti jogaikat a rendek jóváhagyásával, megkoronázásakor három grófot és kilencz bárót nevezvén ki, s nekik is hííbérül falvakat és egyes házhelyeket adván, a melyekben az igazságszolgáltatást gyakoroltatják, s a koronái jövedelmek egy részét magoknak szedhetik. Ezen új a herczegekéit megközelítő méltósággal ezeket mintegy alányomni akarta a király, valósággal pedig csak a koronát tette szegényebbé. — Régtől fogva a nemes birtokosok mind saját mind hübérül tartott házhelyeiktől lovasokat voltak kötelesek az ország szolgálatára tartani : most Erik megengedé, hogy a grófok három, a bárók két s a nemesek egy-egy házhelyet szakíthatnak ki a katonaköteles telkekből. így támadtak a nemesi házhelyek, milyenek azelőtt nem valának. A nemesség fölemelkedett ugyan a királyi hexxzogek fölé : de a parasztok mind alább sülyedtenek.