Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)
Értekezések - Vass József: Adalékok a magyar nyelvjárás-tanhoz. II. közlemény: Pótléksorok a háromszéki nyelvjáráshoz. 1
4 VASS JÓZSEF. i) ü áll ö helyett, mint : bőcsw, böcső; fiisü (fésű), fó'sü; meddw, meddő; nywvestén, nőstény; seprfó, seprő stb. 2. Ékezett hangzók megkurtítása: a) é = e és i, mint : -béli, -béli; féle, féli (fölé) ; köze', közi , s ezt személyragozva is megtartják, mint : felije, közibe; sőt ez is : mégé (mögé), mégi, megye; de ele' helyett, eleibe, pl. a ház eleibe (Göcsejben : elejbe), valamint : melléje, feléje (nem mellije, felije); néhány, nihány; némely, nimely (de némi nincs szokásban); — b) az á sokszor ékvesztové válik a -d á 1, -dél, -lál, -léi, igeképzőkben, mint : szaglál, szaglál helyett. 3. Felesleg alkalmazott segéd- vagy póthangzók : a) a szóközépen, mint : éfelikor, éjfélkor; findzsia findsa; mezíttelen , meztelen , nyugiiszik (a deréknyelvben : nyugoszik), nyugszik stb.; — b) a szók végén, pl. héjw, héjjw v. héjj (haj, a mi hámlik); gomolya, gomoly; hóda (madárfaj ; mert hód, der Biber, castor, e vidéken ismeretlen). II. Mássalhangzók. A tárgyalt népnyelv hangejtésében sokszor az önhangzó sem nem ékeztetvén, sem palóczosan terpedtté nem szélesülvén, történik, hogy az őt nyomban követő mássalhangzó, nem csak az i t igeképzöben, hanem sok egyéb szóban is megkettőztetve ejtetik; t. i. a nyelv frisebben jutván túl az önhangzón, az öt nyomban követő mássalhangzón fejti ki hangoztató erejét. Ilyen mássalhangzók főleg a következők : a) b, mint : láb&olni vizet v. vizén át, azaz : átkelni, menni. b) l, „ alólia, ál/orcza, elölZe, belölíe , beszélZeni, duUó (szolgabíró) , düllö (= dőlő , pl. dülŐ-föld) , felőlié, közülié, kürülíe, küvülZe, matól/a, mégülZe, mel/őKe, róUa, segéKeni, szóUani, tölZe, vetőlZő, válóik, váliu (váju) stb. c) Ij v. ly = jj, mint : bejjebb, beljebb; íejjebb, feljebb; íejjül (félül, fölül, följül) ; lejjebb , lejebb ; széfes (szélyes), széles stb. d) m, mint : simroa, sima. e) n t n miánna (miatta), után>?a, utána. f) P> „ ^őppenyeg, köpenyeg.
