Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Cseremisz tanulmányok. I. 397

446 BUDENZ JÓZSEF suluk istas ('bün-tenni) vétkezni, idtr nafenet (leány-vettek) megnősültek stb. Szorosabban tekintve ezen eseteket, azt kell mondani, hogy a ragtalan tárgyszó használata úgy a cseremiszben, mint a törökben és más nyelvben még azon korszakra mutat vissza, mikor a denominativ f-02-ni, oZ-ni-féle) igék kezdtek alakulni, melyeknek képzője, egy „tenni" jelentésű ige (v.ö. NyK. II, 354. 1.), csupa névtőhöz , mint tárgyszóhoz járul. Azonban van a Cs.m.-ban néhány ragtalan accusativus, mely határozott tárgyra látszik vonatkozni, v.ö. silem 528., pasa 531., kapka 655. (mindjárt 657. kapkam), jarmanka 725. A 821. számban vorugemze-röl talán csak a rákövetkező mosukta miatt maradt el az m. — V.ö. még: menare , tunare 756., suko 753 (ellenben Sukoro 28.), nimat (nem: nimom-at) 838. Meg kell még jegyezni, hogy a telem télen, kengezem, nyáron, judom éjjel, kódom kor-félék, melyeket Wiedemann (gr. 26. 1.) accusativusoknak tart, valóban nem azok, mert Regulynál még viszonyragokat vehetnek föl, p.o. tehernek télre, tetemesen tél óta stb. Annálfogva, hogy a telese v. telemse = téli-féle melléknevek származnak belőlök, az m-et ugyanannak kell fölismernünk, mely a sorszámnevek mise, mise képzőjében szerepel (1. fent 438. 1.) 2) A genitivus jegye n, s ez, a mennyire a Cs.m.-ban eléforduló kevés példájából láthatni, épen úgy járul a névtőhöz, mint az accusativusi m. Példák: tudón, nunon, ménen, tene», üdén, ninen, jingen (azonban az acc. Reg.-nál jingom), jolon; séden, saden, sedesamocen, vesén, mólon, kön ; a Cs.pr.-ban: veran, ija»;

tüúan, jumon, vurson, tudón, sken; cerkin (cerke) ; sigaró'ra, blagodatáfn, senmasiw, utarsasin; ospod«ra, com'n; — samicm (a samic többesi képző után), azrimn, sandalikm; prazdnikáf/i, mogurí'n, sulukwi. E szerint a mássalhangzón végződő tők a Cs.pr. nyelve szerint inkább z-féle segédhangzóval , a különben az e-vel legközelebb érintkező 'i-ve\ veszik föl az n-ragot. Regulynál a többesi genitivus: -samocen. Az 1. 2. személynévmások egyesszámi genitivusai rendesek (ménen, tenen), a többesszámiak pedig : Reg. meman, Cs.pr. memnan miénk, min-[magunk]; Castr. mamnan v. manman. „ tendan tiétek, tin-[magatok], Cs.pr. szintígy; Castr. tamddn v. tandan. Kétség nélkül az accusativusi alak memam, memnam analógiája hatott a genitivusi meman, memnan-ra,, a nyelv amannak csak a végén