Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Cseremisz tanulmányok. I. 397

CSEREMISZ TANULMÁNYOK. 421 (hajtva küldeni) elhajtani, orlen hajai (válva menni) elválni, jüen potaras (iva végezni), meginni stb. úgy tűnnek föl, mintha az illető csuvas párjaiknak cseremisz szóval való fordításai volnának — vagyis török nyelvszellem tükröződik vissza ezen cseremisz kitételekben. A fent kimutatott átvett idegen szók között sok képzett szó is van az illető alapszóval együtt. Nem csuda tehát, ha a cseremisz nyelven beszéllök (nem tekintve is a népfaj valamikor történt elvegyülését) az idegen szókon mutatkozó képzők értékét elérezvén, azokat ott is használják a hol nem kellene, t. i. eredeti cseremisz alapszóhoz is járuitatják, az analógia erősen csábító hatalmánál fogva. így a nyelvbe, az idegen név- és igetökön kivül, idegen szóképző is csúszik be, a mi ugyan a nyelv némi belső bomlásának volna jele, ha az igazi példák (értem azokat a hol a képző valódi ugor-nyelv-fajta cseremisz szóhoz járul) csakugyan számosabbak volnának, mint a hogy vannak. Nincs azonban mit nagyon csodálkoznunk ezen sem, ha édes magyar nyelvünk ujabb irodalmi fejlődését tekintjük, melynek virágos kertjében elég nok, nök-ös, -árf

er-es stb.-féle burjánt látunk fölsarjadzani. A cseremisz nyelvben ilyen néha túlkapó képzők ezek : luk = tat. luk, lik (lük, lik) , csuv. lii (li%; néha még &-val lík}

lik).

A luk képzőt többször csak a csuvasból átkerülhetett szókban láttuk (p. o. marluk) • azért hihető, hogy az átvételkor még a csuvasban is a luk, lik alak divatozott; azonban amúgyis kénytelen a cseremisz a #-nek , ha nem akarja elhagyni, k-t tenni helyébe. A törökben legdivatosabb jelentését, mint ~ság -séy-íé\e nomen abstractum képzőjéét, látjuk az átvett pojanüwfc gazdagság, taza£e& egészség, wa&luk vendégség példákban; ilyen jelentéssel járul főleg a Bbl. nyelvében a második infinitivushoz (sas-luk), p.o. to\saHuk eljövetel , ipóktsasluk üldözés, melyek tiszta cseremiszül a wias-végü nomen actionissal fejeztetnek ki (p.o. koisasluh halál Bbl., kolmas R.). Azután a „mire v. mennyire való" jelentéssel bír a luk képző, úgy a törökben mint a cseremiszben, p.o. ik mezerZw& egy kaftánra való, t. i. posztó, kok pörttó pu: két házra való fa, — mely értékben a cser. -a$ áll ellenében. így foghatjuk föl azt is, hogy Reg.-nál a -sas-luk-féle igenevek melléknéviek, participium fut. passivi helyett: poktsasÍM/s hajtandó, azaz : hajtásra való — hiajtani való. A csuvasból az ebbeli használatnak ellenébe tartiiató a malla, néha mali^