Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

A RÉSZESÜLŐK. 229 a lányok-okozta kár v. károk, a lányaim-okozta kár v. károk, a lányaid-okozta kár v. károk, a lányai-okozta kár v. károk, a lányaink-okozta kár v. károk, a lányaitok-okozta kár v. károk, a lányaik-okozta kár v. károk a lányok, lányaim, lányaid stb. azt a szerepet, melyet a világosan kitett ők. Ezt mutogatni nem is szükség, mert minden látható és láthatlan tárgy (concret v. abstract), a mely nem én és nem te, csak Ö helyett állhat; és minden tárgyak, a melyek nem mi és nem ti, csak 'ok helyett állhatnak. Ha tehát ezeket így mondanók: a lány-az-ablakban-okozta kár, a lányok-a-mult-héten-okozta károk, a lányod-a-két-évvel- ezelött-a-kertben-okozta károk stb. ugyanazon kényelmetlensége volna a mondatnak, melyet fen tebb a kitett személy-mutatóknál láttunk. Még csak azt kell megemlítnem, hogy az a körülmény, mely szerint a féreg-vágta, jég-verte stb. öszvetéteknél a í-képzös szó az élőnyelvben mindig igekötö (ki, fel, be, össze stb.) nélkül fordul elö , czélszerünek mutatja, hogy az ezekhez hasonló szerkezeteket az iró-nyelvben csak akkor használjuk, a mikor nem-igekötös igével van dolgunk, ellenkező esetben más szerkezethez folyamodván. Nem látszik ennélfogva az efféle szerkezet czélszerünek : az öcsém-széttépte irományok, hanem ez: az öcsém által széttépett irományok. E kíméletet nyelvünknek a í-képzös szóban mutatkozó gyönyörű sajátsága minden esetre megérdemli. C) Jövő részesülő. Az ando-képzös szónak az a természete, hogy mihelyt a kellő igehatározóval részesülövé teszszük, késztető értelme mellett jövő időt is jelölhet. Állhat egyébiránt a mondatban mind jelző, mind (a létigével kapcsolatban) praedicatum gyanánt, p. a fő-városban állitandó szobor, az Oroszországba szállítandó gabona,