Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

226 TAKÁCS ISTVÁN. III. Ezek után önkényt adja magát elő az a kérdés, micsoda szempontból kell hát tekintenünk azon szókat, melyeket nyelvtanaink részesülő névvel neveztek. E kérdésre én a föntebbiek nyomán azt a feleletet adom, hogy a nyelvtani részesülőket az élő-nyelv szempontjából kell tekintenünk, vagy más szóval : szorosan ki kell jelölnünk azon határokat, melyek a tárgyaltom képzős szókat a nyelvtani részesülőktől elválasztják. Kimondtam evvel egyúttal azt is, hogy én a részesülőket írónyel vünkből kiszorítni nem akarom. Vegyük tehát a részesülőket sorjába, s vizsgáljuk őket csupán az átható igéknél, a mennyiben a különbség ez igéknél tűnik legjobban szemünkbe. A) Jelen részesülő'. Ha nyelvtanárainktól azt kérdjük, micsoda szó ez : fogyasztó, tízet tehetünk egyre, hogy azt felelik : a fogyasztó a fogyaszt igének jelen részesülője; holott a fogyasztó sem nem jelen sem nem részesülő. Hogy nem jelen, erre nézve elég csupán a nyelv-érzékre hivatkoznom, mert p. & fogyasztó közönségen nem érti egy magyar is azt a közönséget, a mely most fogyaszt, hanem azt a mely fogyasztani szokott, a melynek az a szokása s tulajdonsága van, hogy fogyaszt. Hogy pedig nem részesülő, kitűnik abból, mert így beszéllünk : itt sok ser-fogyasztó ember van, annál a háznál sok fa-vágó ember szokott állani, nem pedig sert fogyasztó, és fái vágó. Ha nyelvtanárainktól újra azt kérdjük, micsoda szerkezet ez : ser-fogyasztó? a latin és német nyelv kaptájára ütött magyar grammatikából azt felelik, hogy ez hibás szerkezet, s helyesen így kellene lennie: sert fogyasztó • holott a szerkezet épen így volna hibás, mert a fogyasztó még e szerkezetben is nem a nyelvtani (jelen) részesülő, hanem az élő-nyelvbeli o'-képzős szó, mely azon főnévnél, melylyel kapcsolatba jő, semmiféle ragot nem tűr *), s így épen *) Ily természete csupán az ó-képzős és az ás (és) képzős szónak (fa-vágás, széna-kaszálás, víz-hordás stb.) van, nincs ellenben az ige többi részeinek, s különösen pedig személyes alakjainak, mert nem mondjuk : fa-vágok, fa-vágsz, fa vágtunk, fa-vágtál stb. Teljesen helytelen annálfogva az arca-