Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)
Értekezések - Fogarasi János: A sajó-szentpéteriek 1403dik évi „végzése”, nyelvészeti tekintetben. 190
196 FOGAttASI JÁNOS. kon nyelveket mind egyaránt kell lehetőleg tanulmányoznunk, mint ezt már többször elmondám ; úgy hogy bízvást állíthatjuk , a ki ez igazságot legalább elvben el nem ösmeri, — mert hiszen mindent nem tudhatunk, de az elv elfogadásával legalább egyikünk a másikát támogatja, — annak valóban kár az időt nyelvészkedésre pazarolnia, főleg ha azt is meggondoljuk, hogy , mint tudjuk, vannak hazánkban, egyébiránt jeles fők, kik derűre borúra gyártják a szabályokat még a saját körükben divatozó nyelvszokás ellenére is, vagy kik szemöket hunyják be az egész régiségre (pedig ajkuk mindig ezt pengeti) , csak hogy megkedvelt eszméiket érvényesítsék. Miről talán szintén más alkalommal. Részemről föltett ez élőm a régi emlékekben és jelen tájnyelvekben tett némely buvárlataimat a tisztelt osztálynak és közönségnek egyszer másszor bemutatni. Jelenlegi értekezésem közelebbi tárgya egyik legrégibb eredeti (nem fordított) és világi (nem egyházi) életből fenmaradt nyelvemlék, s épen mint eredeti és világi, sokkal közelebb állt a nép nyelvéhez , mint az egyházi, mely többnyire fordítás, melynek irályán mindig némi mesterkélés és erötetés látszik; sőt amaz tisztán maga a népnyelv, mert írójának nem kellett idegen nyelvhez alkalmazkodnia ; mely körülményeket vajha soha se tévesztenének szem elöl azok, kik régi nyelvemlékekben búvárkodnak. A tárgyúl vett nyelvemlékkel még más érdek is van egybekötve. Ki nem óhajtaná ismerni a dicső Hunyadiak, azaz a Hunyadi-kor eredeti nyelvét Nyelvemlékünk ugyan 1403-ban kelt s a Hunyadiak fénykora tulajdonképen e század közepe felé kezdődik, de képzelhetö-e, hogy az egykét évtizeddel elébb kelt s emlékünkben fentartott nép-nyelvtől, — mely általán Adelung tanúsítása szerint is, még későbbi korban sem szokott, midőn már nyomtatás , iskolák virágzásban valának, változni, — a Hunyadiak nyelve, melylyel annyi győzelemre vezették vitéz seregeiket s melyen különösen Mátyás a nép közt forogtában beszélett, különböző volt volna ? Minden rég*i nyelvemléknél első tudnivaló:
