Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Fogarasi János: A sajó-szentpéteriek 1403dik évi „végzése”, nyelvészeti tekintetben. 190

A SAJÓSZENTPÉTERIEK VÉGEZÉSE. 193 kül is eléjön, pl. rendíihetlen (Kazinczynál), lehetlen (Kisfaludy S-nál), halliatlan (Kis J-nál), láthatlan (Tompánál), búsítlan (Kisfaludy K.nál) stb. Ennek is megfejtésére maga a magyar és némileg a régi nyelv adja a kulcsot. ,Nélkül'értelemre nézve tökéletesen egyezik a,talán' képzővel, mely, mint tudjuk, határozókép is használtatik, pl. nyomtalan és nyomnélkill eltűnt. Jelenleg csak azt kívánom igazolni, hogy az egyes részek jelentéseiben is a két beszédrész teljesen összeüt. ,Nélkül' névutó már önmagában is könnyen elemezhető, még könnyebbé teszik az elemzést a régi nyelvemlékek. A Bécsi vagy Révay-codexben olvassuk: „És valahová bementenek, íjnél- és nyilnálkül és vértnél- és törnélkül víott ö istenek ő érték és győzött." íme csak az utóbbi ,nél'- ,nál'-hoz tétetik a ,kül', más részről egyik mély szóban a ndl eredeti alakjában is megvan, mely sok más nyelvemlékben nem is változik át ,nél'-lé, például egy 1512-diki levélben (Nyelvemlékek II. kötete 42. 1.) : ne hagyj nála nákilen (:= nála nálkil v. nélkil). Néha pedig el is válik a két rész egymástól pl. a Passióban : ,tassolynál kii' (ma : tarsoly nélkül). Ezekben te'Hát világosan a ,kül', ,kil' tagban fekszik a tagadás, a mái' pedig , mint tudjuk, általában valaminek hollétét, különösen közelében vagyis mellette, birtokában, mint tulajdona, tulajdonsága létét jelenti, fáikul' tehát, vagy később a hangrendszerhez még pedig az utóbbihoz mint jelen értelméhez képest nyomatosabbhoz alkalmazkodva :,nélkül' annyi mint : birtokon kivül, azaz nem létezöleg. Ha már most ezt az értelemben teljesen összeütő ,talan' képzővel egybevetjük: ebben a ta = ott, tehát szintén annyi mint hollét, azaz ndl, és len = nem (mint a régi nám ma : lám) ; ,len' tehát megfelel kül, kivül szóknak s az egész együtt épen az a mi nál-kul. Es minthogy neveknél az s (os, ös , es , és) melléknévképzö, igéknél pedig a t (at, et) képző jelenti az ott léteit, illetőleg neveknél tulajdonságot, igéknél tevést, tevölegességet, szótárunkban hosszabb fejtegetés nélkül, minthogy különben is az egész eléghoszszúra terjed, ekét képzőből alakítottnak írtuk az atlan, máskép : ,talan' képzőt is. Végül pedig minthogy kivált igéknél a t vagyis ít, s hat képzőkben már különben is megvan a tevés, (illetőleg tehetés) szónak mind értelme mind gyökeleme t. i. a te pl. bús-ít-lan, mez-ít-len, hal-hnt-lan, le-het-len, igeneveknél is mint: é-t-len, í-t-lan (régiesen), té-t-len; valamint némely mellékneveknél is pl. alkalmat-os, alkalmat-lan, kellemet-es;

kellemet-len, szorgalmat-os szorgalinat-lan, figyelmet-es, figyelmet-len, az ilyenekben az at-lan , et-len előrészei NYET-VTUD. KÖZLEMÉNYEK. III. 13