Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Vass József: Adalékok a magyar nyelvjárás-tanhoz. II. közlemény: Pótléksorok a háromszéki nyelvjáráshoz. 1

ADALÉKOK A MAGYAR NYELVJÁRÁS-TANHOZ. 15 F. Vót búzánk égy kicsi, azt csépéjjük mán harmadnapja; de bizon kalongyája nem ereszt félköblöt. • E. Az idén bizon sohol sem ereszt annyét; met a búza megsindétt (v. elszigorodott, léhásodott). Hát haricskátok lett-e jócskán ? F. Dehogy lett, az isten-ágya még, későn vót a vetés, s az essö réajött, s megnyomta, s mán most élighogy ereszt égy szemét és. E. A ménk pedig megrökönyödött; osztán lábba (lapban) vót, a hóharmat és erössen megcsípte vala. Nem hallottad-é, mikor szedik a szöllőt? r F. Ugy hallom , hogy a jövő hétén akarnának szüretelni; nem tom, lészsz-e belőlle valami, vaj nem. — Azt beszéllik, hogy Jancsi meg Gyuri ténnap este megküsdöttek, hallottad-é ? E. De még láttam és. Darékul megtépászák egyikamást. F. Tudod-e, métt ? E. A hegyről jöttek, részegek valának , s az utón esszeveszének, s Gyuri Jancsit úgy oda-vágá egy bikfa tövibe, hogy mégnyekkent belé (v. úgy oda-rittyenté , hogy jó nagyot döndült), s ö és neki állott Gyurinak s az orczáját mind ésszekörmolte-karmolta; egész komódiját csiáltak ott. — Te, la! búsulsz. Mi léit? F. JTát, né! ésanyám esmét beteg, talám már végin van. E. Az öregség utóiéri az embert; ne busujj azét semmit. Istené az akarat. F. Isten ótalmába ajállak. E. Jócczakát! F. Agygyon neked és! II. Andris. Mi járatba van ked mégént? tíandi. Egy kérésem vóna Andris bátyomhooz. A. Maga mi aránt ? Miét ? halljuksza! osztán alkalomra ereszkédüünk. S. Ugyan tegye azt a jót nekem, hogy juttatná ide nekünk azt a na gyobbik szekerecskéjit, kéne egy kicsit füvényhordanii, hónap ienkorrá visszahoznáám. A. Jó szüvel odadnám biz én, écsécském; henem éppen most igazítsáák, met bomlása vaan, lőcscsit, férhéczczit . . . mijit kell megcsiáltatnoom, s a csetlett kereket még kéli vendégfentöznöm, nehogy még jobban széjjelménynyén a tatarszérszáám,