Nyelvtudományi Közlemények 2. kötet (1863)

Tanulmányok - Fábián István: A cselekvés egyszeriségét jelölő d, van, ven képzőkről. 1

8 FÁBIÁN ISTVÁN. ezekben : lé-gy (a len gyökből, melynek jelentése a finn : lennán röpülök igében látható), ir-igy (azír gyökből, mely azonos az osm.: jer-mek kívánni igetőjével); höl-gy a fehérség alapnézletét rejtő höl tőből stb.; a d ebben : hol-d, finn : kuu a hol gyökből, mely azonos a höl-lel (a höl-gyben); tér-d, tájszólásilag ter-d, és tér-gy is, a ter gyökből, mely az osm. düsmek, jak. tüszübin esni cadere igéktőjéhez úgy áll, mint a m. gyürü , az osm. jürük-hez ; a cs ezekben : gyol-cs , mely a höl-gy, hol-d szók mellé sorakozik ; kiván-cs-i = kissé(i) kiván-ó(cs), szőcs (szőrcs) stb. stb., melyek (k, h, g, gy, d, cs) mindannyian a törökség nyelveiben szereplő, csagat. kan, ken, gan, gen (bargan menő, ölgen haló), osm. k (ak, ek, ik) és ji (seviji szerető), jakut acci, ácci stb. (bilácci, m. bölcs, az osm. bilmek, jak. bilábin kennen igéktől) participialis képzőkkel eredetökre úgy, mint jelentésökre nézve azonosaknak mutatkoznak. c) Bármennyire elkopottnak, sőt elenyészettnek látszassék némely képző vagy rag (mint például a tudám-féle idomban a tárgyi. rag : tud-a-va-k 1. Magyar Nyelvészet II. évf. 347. 1.) még is annak eredete önálló szóban keresendő, minthogy eredetileg a szóképzés sem lehete más, mint önálló szók összetétele, habár az ma már külső feltűnésében s fogalmában nagyon különbözik is ettől —, mi által azonban nem azt akarjuk mondani, mintha azon eredeti önálló szót minden esetben föllelhetőnek is vélnők, sőt, mint fenébb megjegyzők, azt tartjuk, hogy vannak képzők, melyeknek eredetét valószínűleg soha sem fogjuk föllelhetni. d) Nem lehetvén a szóban semmi értelem-árnyalat, mely abba a nyelv által szokott módon (képzés által) bele nem oltatott volna, a mely szóból az kiérezhetö, kell, hogy az exponense által, bárhogyan elkopott volna is az (mint a tudám-féle idomban a tárgyi rag) megjelölve legyen. Ezeket előre bocsátván a m. szóképzök terén tett vizsgálataim eredményeiből bátorkodom legelsőben a cselekvés egyszeriségét jelölő d, van, ven és n igeképzök nyomozását nyelvészeink bírálata elé azon szándékkal terjeszteni, hogyha állításaim helyességével lenni nem tudnék, legalább tévedéseimnek élesebben látó nyelvészeink helyreigazítása által legyek hasznára a magyar nyelvtudománynak.