Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

II ELŐSZÓ. 1856. után sem feleihete meg a nyelvosztály óhajtásának , bár mint szeretett volna is az folyvást bizottságilag dolgozni; külön pénzforrással pedig a nyelvosztály nem bírt, milyennel a történelmi bízottság rendelkezhetik vala. Idő folytában megjavulának az Akadémia pénz viszonyai, és elŐálla az archaeologiai bízottság 1858-ban, elő a statistikai, elő a mathematikai meg természettudományi bízott• ságok 1860-ban. Azon közben a nyelvosztály új új tudományos erőkkel szaporodván, munkássága mind nagyobb tért kezde igényelni, mennyit nem találhata a Magyar Nyelvészetben, mely, ámbár az Akadémia segítette is, magán vállalat lévén, nem lehetett az Akadémia közlönye , — s mennyit az Értesítő sem engedhet, mely az osztály széptudományi szakának is közlönye lévén, nem állhat egészen a nyelvbízottság rendelkezése alatt. A tudomány mennél inkább öregbe dik, mivelése annál inkább részletekre oszlik; minek okvetetlen következése, hogy az olvasó és tanuló közönség is megoszlik, és mindenik osztálya legelőbb azt keresi s azt veszi meg, mi a szakához tartozik, így már az olvasók kedviért is kell, hogy külön jelenjenek meg a nyelvtudományi dolgozatok és külön a széptudományi értekezések. Az 1861-ki akadémiai évután a nyelvosztályi bízottság akként szervezödék, hogy folyton munkálkodhassék, arra