Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)
Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10
A KÉGI ÍRÓK MIRE NÉZVE MINTÁINK? BO S ezen eltérés olyan, hogy még neveli a magyar fordítások önállását és helyességét az idöalakokra nézve. Joseph voluit occulte dimittere eam, ezt a régi fordítás így fejezi ki : akarja vala. A végzetlen múlt annyira helyén van itt, hogy csudálkoznunk kell a fordítónak éles nyelvtudatán. Tudniillik azon közben, hogy József az elhagyási akaratban vala, jelenék meg neki az Urnák angyala. Az újabb fordító nem fogja fel ily élesen a gondolatot, azért követi a latin praeteritum historicumot, így : aka^á ötét titkon elhagyni. Ámde mind két magyar fordítás hü marad felfogásához, a régi az által, hogy így folytatja : ö kedig ezt gondolván (azaz elhagyási akaratban lévén), a mivel az előbbi végzetlen múltat ismétli; az újabb az által, hogy történeti múltat tevén oda, \gy folytatja : mikor ezeket magában elgondolta volna. — Lássuk a másik eltérést : Joseph fecit sicut praecepit ei Angelus ; ezt a régi fordítás így teszi magyarrá : József tön , mikép parancsola neki úrnak angyala ; az újabb meg imígy : cselekedék, a mint neki az úrnak angyala parancsolta vala. Itt a régmúlt nagyon helyén van, mit azonnal észreveszen az olvasó. A latin perfectum , mint csak perfectum (végzett jelen) s nem mint történeti múlt, négyszer fordul elö : natum est •=. született, fogantatott ; factum est = lőtt, lett; dictum est = mondatott, mondott volt (mely kis eltérést csak úgy kell helyeselnünk, mint a parancsolta vala-t), interpretaUim est. De ezen utóbbi valóban jelenidönek értelmével bír, mit már a görög eredeti is bizonyít, mely {it^tQnr\vhvó\ihvor. A régi fordítás nehezen ismeré a görög szöveget, de bizonyosan tudja vala a latin szónak értelmét, mert így fordítá : mely magyaráztatik ; az újabb fordítás is ezen értelmet fejezi ki mondván: melynek magyarázata ezt teszi. Tehát ezen eltérés is mind önállóságát, mind helyességet (az idö-alakokra nézve) bizonyítja a két fordításnak. De még egy nagyon íigyelemre méltó eltérés van itt. A latin szöveg mondja : et non cognoscebat eam donec peperit, követvén a görögöt : Heti ovx tyivuxrxtv avtnv, Í'MQ OV ertxí. A két magyar fordítás egyezőleg így fordítja ezt: és nem esméri meg ötét. Miért ? Oda fent mondók, hogy a latin imperfectum kettőt jelent : végzetlen múltat, s a múltban tartós állapotot vagy ismételt cselekvést. Példa tegye világossá : Livius lib. XXVI. e. 1. Cn. Fulvius Centumalus, P. Sulpicius Gálba consules , quum Idibus Martiis magistratum inissent, senatu in Capitolium vocato. de repuMicá, de administratione belli, de
