Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)
Tanulmányok - Fogarasi János: Szabatosság az igeidőkben - 317
836 FOGARASI JÁNOS. a levelezésekben csalhatatlanul nyilatkozik, és a mai általánost) nyelvszokás ellenében. 14) Hivatkozás történik ellenemben némely régi nyelvtanokra, Erdősi Jánoséra (kinek nyelvtana oly hiányos, hogy nincs is meg benne a mássalhangzós múlt, noha megvan más munkájában), Molnár Albertére , Pereszlényiére, söt Révayéra is. Én is hivatkozom mind régiebbre, t. i. Kalmárra, mely teljesebb valamennyinél a régiebbek közöl, mind némileg újabbra a Debreczeni grammatikára. A föntebbi grammatikusok, ú. m. Molnár, Pereszlényi s Révay elnenevezéseik is : tempus perfectum primum, vagy tempus praeteritum primum, vagy tempus historicum, nem nyomnak semmit ellenem, mert hiszen miattam nevezhetik akár primümnak, akár secundumnak, akár tertiumnak l ) ; tempus historicum pedig a görög imperfectum is. 15) A török nyelvre hivatkozás épen ellenök szól a más véleményüeknek; mert a török nyelvben egyszerű múlt csak egyetlen egy van , mint a finnben ; tehát valamint erre, magának a ,Magyar Nyelvészet' szerkesztöjének véleménye szerént, minthogy többféle időt jelent, nem hivatkozhatni, úgy a törökre sem; ezért a török idi-t Meninszky és Kollár így fordítják : erat vei fűit. Különösen a mis végzetü múltról mindnyájan tudjuk, hogy ez részesülő, tehát az ezzel alkotott múlt, pl. sevmisem már összetett, a honnan az említett tudósok bővebben azt így értelmezik: sum qui amavi és praeteritum perfectum secundumnak nevezik, és így erre épen úgy nem lehet építeni, mint a német ich habé geliebt múltra. Sőt a török és magyar rokonságnál fogva a török d raga az egyszerű múltban épen a magyar általános múlt í-jével egyezik, és csakugyan Ewald Henrik egy újabb értekezésében : Abhandlung über den zusammenhang des Nördischen (Türkischen), Mittellándischen, Semitischen und Koptischen Sprachstanim.es (Göttingen, 1862.), a török egyszerű múlt a görög aoristussa hasonlíttatik : „wie man am bestén nennt was die Griechischen Sprachlehrer Aorist nannten : es ist im Türkischen wie sonst in so vielen Sprachen das verkürzte alté Perfectum (tehát szinte a rövidebb alak, mint a magyarban, görögben , miként én is föntebb kiemelem), welches durch ein di sich bildet" (17. lap.2). ') A szótárban, míg annak helyen bővebben kifejthetjük, mi is használunk ,első' e's ,másod múlt' nevezeteket. ') Ugyanezen értekezésben olvasom, a mit ne'met nyelvésztől nem re*
