Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)
Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10
A RÉGI ÍRÓK MIRE NÉZVE MINTÁINK ? 17 találunk a nemzetek közt. A nyelv alkotó részeinek elevenebb tudata s a nemzet nagyobb különödése más nemzetektől (jóllehet ezekkel egy folyó mellékein lakik is) okozza a régi nyelvemlékek nyomosságát azon kérdésekben, melyekben a nyelv saját mivoltának kell döntenie. Az idegen hatás és a hazai feledés annál többre gyűl, minél közelebb érünk a mai korhoz; ennek élő nyelve nem mérközhetik tehát eredetiségre nézve a régibb és legrégibb korral; s a mennyiben az új írói szokás egyedül az élő nyelvet tükrözi vissza, előképénél az sem bírhat több nyomóssággal. Mennyi tekintélylyel bírhat már az élő nyelv a magyar igeidők használatában? A magyarországi élő nyelv következő időket különböztet meg : látok, láttam, láttam volt és fogok látni. Meglehetős sok ideje hogy élek, húsz esztendeje hogy szerencsém van tagja lenni ezen tudományos akadémiának : de én soha se az akadémián kívüli , se az akadémián belöli köz élő nyelvben más múlt alakot a láttam, ás láttam volt-nil nem hallottam még; erdélyi emberektől volt alkalmam a láta alakot is hallanom. Semélyes tapasztalásom után a magyar élő nyelvnek három múlt időbeli alakja van csak : láta, látott, és látott volt; de a láta csak erdélyi, melyet nálunk soha sem hallottam még, s közbeszédben használni sem mernék. Ennyit tudok személyes tapasztalásom után a magyar igeidőkről *), — s ha nyilatkozatokból következtetni lehet, annyit tudnak körülbelül mások is. A jövendőt jelentő alakok is , magam és mások tapasztalásai szerint, csak ezek : meglát, és látni fog. — A magyarországi élő nyelvnek idő-alakai csak ezek tehát : jelen és jövendő : lát és meglát látott látott volt jövendő : látni fog. A lát vala , láta és látand alakokat nem ismeri a magyarországi élő nyelv. Azonban ezek valóban megvannak a nyelvben, mert az írói nyelv mai napig használja. így levén a dolog, lehetetlen állítanunk, hogy az élő nyelv, mely az idő-alakok szinte felét nem ismeri, azok használatában döntsön. *) A láta alakról azt írta Imre Sándor a M. Nyelvészet IV. 338. lapnak jegyzetében : A láték pusztuló félben van ; van vidék, hol az idó'sbek esmérik , a legöregebbek használják csupán." A jelen értekezés ezen helyére NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. 2 múlt :
