Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)
Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10
A RÉGI ÍRÓK MIRE NÉZVE MINTÁINK ? 15 látok látatom látok vala látatom vala látott vala és volt látatott vala és volt látni fogok látatni fogok; ezeken kivül mondjuk még : látva vagy látatva van, látva vagy látatva volt, és látva vagy (nem bánom) látatva (is) lesz, mely utóbbi esetben a lesz segédige a vagyok igének futuruma. De a leszek, levek (löl, lösz, lön), lettem, fogok lenni ige annyit jelent, mint a latin jieri, és soha sem volt segéd ige, minthogy nem verbum substantivum, hanem verbum adjectivum, mint látok, tudok s a több ige. Azonban, mert a német nyelv a passivum múltját így fejezi ki : ich wurde geliebt, geschlagen stb., s mert a magyar író, és magyar grammatika nem tudván jól németül, bár örökéltig olvasnak is csak németül, azt gondolják, hogy : Hinz ward sóidat és Kunz wurde geschlagen az mindegy : tehát így fordítják magyarul : .,Józsi katonává lönu , és „Miska megveretve ZÖM", azután egyet alusznak reá, s mikor fölébrednek , íme nyelvtudatukban ott van már a megszeretve lön; ki meri még bolygatni a magyar nyelvszellemét, s tán kétkedni is azon, hogy örökre megszeretve nem leend. S mennyi más németességek csúsznak be naponként a magyar nyelvbe? Mert németben „die Sonne ist die Himmelskönigin", tehát a magyar költő is a napot ég királynéjának, nevezi; hogy ki a férje neki, azt még nem olvastam. Mert németben „die Henrin? van, hogy lehetnénk él úrnő nélkül? hiába való az asszony szó; úrnő kell, mert „Herrin" van stb. De mi azt hozzuk ki ebből, hogy a nyelv történetei közben idegen hatások valóban idegenszerűségeket is olthatnak be a nyelvbe, melyeket a szokás megszenvedtet, utóbb védelmez, sőt az önleges nyelvtudat segítségével még a sajátságos nyelvszellem terméseinek is ád ki. Egyúttal az is világossá lesz előttünk, hogy az önleges nyelvtudat igazán a nyelvtörténetek tetején forog csak, s hogy benne magok a történetek nincsenek meg. S ha így áll az önleges nyelvtudat dolga, a kitűzött kérdésre : Vannak-e kérdések a magyar nyelvben, melyekre nézve önleges ítéletünk nem teremthet szabályt ? úgy kell felelnünk, hogy igen is, vannak ilyenek; azt is eleve gondolhatjuk, hogy a magyar igeidők szabatossága azon kérdések közé való. II. Általmegyünk az előterjesztett okoskodásnak másik részére, hogy vannak-e kérdések a magyar nyelvben, melyekre nézve se az
