Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10

A RÉGI ÍRÓK MIBE NÉZVE MINTÁINK ? 11 hivatkozik, értekező is előveszi a régieket, de mélyebben tanulmányozza , s ha lehet, nem csak a diákos írókat és diákból fordítókat, noha ezekkel is megbirkózik, hanem és főképen a magyar honpolgárok azon müveit, már köz kézen forgó leveleit is, melyek lehető tiszta magyar forrásból, a nép legközelebbi életéből merítvék. Hogy a múlt idők használásában legjelesebb nyelvemlékeink is ingadozást mutatnak : a müncheni codexet idézi értekező például, mely codexnek mindjárt legelső lapjain (azaz Máté első fejezetében) négyféleképen fordíttatik a latin perfectum : szüle (genuit), akarja vala (voluit), született (natum est), magyaráztatik (est interprctatum). Ily példákkal tehát nem dönthetni el a kérdést. Mélyebben kell hatolnunk a nyelv szellemébe. E végett értekező épen az idéztük codexet veszi bővebb vizsgálat alá, meg fogván határozni az eseteket és elveket, melyek e codex szerzőjét fordítási munkájában vezérelték, összehasonlítván azokat más kitűnőbb emlékekkel is. (Pesti Napló febr. 12-ki számából). A Szépirodalmi Figyelő folyó év másodhava 13-kán kiadott számának 299. lapján pedig így értesíti róla az olvasókat : „Fogarasi r. t. ez úttal azt fejtegette, hogy a régi nyelvemlékek, habár nyelvünk etymologiájára a gyökszavak és képzők viszonyára, időnkénti módosulásokra stb. világot derítenek és így azok tanulmánya mellőzhetetlen : arra, hogy belölök az igeidők szabatos használatát megállapítsuk, épen nem elegendők. Ugyanis e nyelvemlékek szókötésén s így az igeidők használatában is kétségtelen a latinosság; miről a foglaló módú, s egészen latin syntaxis szerint használt igeidők gyakorisága tanúskodik. Értekező erre nagy számmal idéz példákat a régi biblia-fordításokból s egyéb codexekből." E kétféle tudósítás közöl, ha jól értettem és egyszeri hallomásból jól foghattam fel Fogarasi társunk értekezését, a Pesti Naplóé közelebb jár az értekezés által kifejezett nézetekhöz : elleniben a Szépirodalmi Figyelőé talán olyast is mond, mi crtekezönek szándokában sem vala. Az újra felvett kérdés, t. i. a magyar igeidők szabatosságának kérdése azonban igazán irodalmi életkérdés. De minél inkább érdekelheti az nem csak a nyelvtudóst, hanem az írót is : annál szükségesebb, hogy távúi legyen tőlük bárminő tévesztő felfogás is. Hogy tehát lehető függetlenül s lehető alaposabban tehessünk Ítéletet abban, mit Fogarasi társunk előhozott és még elő fog hozni : szükségesnek tavtoin eleve azon kérdés fel-