Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Fogarasi János: Szabatosság az igeidőkben - 1

SZABATOSSÁG AZ IGEIDŐKBEN. n lönösen dicsekedni, s kár volna e nemű fejtegetésekre sok szót vesztegetni, a mint majdan előadandó leszek. Az ellenvélemény főképen régi példákra akarja helyességét alapítni. Jól van! tehát kísértsük meg mi is a régieket, de egy kissé mélyebben tanulmányozva, s ha lehet ne csak a diákos Írókat és diákból fordítókat, noha ezekkel is meg kívánok birkózni, hanem és főképen a magyar honpolgárok azon müveit, már köz kézen forgó leveleit is, melyek lehető tiszta magyar forrásból — a nép közelebbi életéből — merítvék. A föntebbiek után ugyan az irályra, különösen a szabatosságra nézve, régi nyelvemlékeinkről igen kedvezőt nem mondhatunk, iigy hogy az igeidőkben is némi ingadozást látszanak előtüntetni: de elvégre mégis kötelességünk, édes nyelvünk szellemét akár a régiekből is , akár ezek ellenére is minden tekintetben kifürkészni, megállapítani, és szabályokba feloldozni. Hogy legjelesebb nyelvemlékeink is némi ingadozást mutatnak épen a múltak használatában, lássunk egy-két példát. Hogy a Müncheni codcx az elsők közt foglal helyet, senki sem tagadhatja, a ki tudja, hogy egyik kitűnő nyelvészünk, Jászay Pál volt társunk is erre kiváló gondját fordítá. S ime ennek mindjárt legelső lapjain azt találjak, hogy a latin perfectum magyarul négy féleképen fejeztetik ki : 1) ábrahám szüle (genuit) Isákot; 2) akarja vala (voluit) ötét titkon elhadni; 3) mert mely ő benne született (natum est), szent lélektől vagyon; 4) mely magyaráztatik (est interpretatum). Immár ha valaki csak könnyedén veszi a dolgot, mindenikre hivatkozhatik, és kétségenkivül találhat mindenikre számosabb példákat is. De látnivaló, hogy ezzel nem dönthetjük el a kérdést, hanem szükséges hogy mélyebben igyekezzünk hatolni a nyelv szellemébe. E végett én főlegesen épen ezen codexet tüzem ki bővebb vizsgálatom czéljáúl, meghatározván az eseteket és elveket, melyek e codex szerzőjét fordítási munkájában jelen felfogásom szerént látszanak hogy vezérlék; összehasonlítván azokat más kitűnőbb emlékekkel is, különösen mennyiben egyeznek meg azok ezekkel, vagy mennyiben térnek el azok ezektől. S ezen vizsgálódás leszen következő előadásaim tárgya.