Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-08 / 287. szám
Patay Pál ma ünnepli 102. születésnapját. A kép a Lipthay Béla tiszteletére rendezett emlékülésen, 2014-ben, ^Szécsénybenkészü It Páles Lajos kötetében szemtanúként eleveníti fel az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz történetét • neti előzményeken túlmenően öt főbb fejezetből áll. A szerző a bevezető gondolatok elhangzása után rátér a valótlan állításokra, valamint az ésszerű cáfolatokra. Ezt követően „elmeséli" a megrázó események előtörténeteit, majd részletezi a december 8-i eseményeket is, valamint azok utórezgéseit. Mindezek után találunk egy olyan részt is, amelyben a dokumentumokról, továbbá azok elemzéséről is szót ejt. Végezetül az áldozatok kilétéről és számáról is beszámol a mű írója. Végezetül Páles Lajos a szerzői utószóban kifejti: reméli, hogy személyes visszaemlékezése inspirálni fogja a további helytörténeti kutatásokat, valamint hasznosítani tudják majd a régi és az új információkat az '56-os salgótarjáni események kapcsán. Gerhát Karina NMH-információ. A városi hivatásos tűzoltó-parancsnokság tűzoltói lepték meg tegnap a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium Székhelyintézmények diákjait az iskola idei karácsonyfájával. A nyolc méteres ezüstfenyő egyenesen az egyik lánglovag kertjéből érkezett, majd a bevitelt, a talp felszerelését és az aulában való elhelyezést szintén a tűzoltók intézték. A termetes tűlevelűt már bevinni sem volt egyszerű feladat, s mivel a belmagasságot és a fa magasságát milliméter pontosan kiszámolták, így azzal is óvatosan kellett bánni. Természetesen a tűzoltóknak ez sem okozott nagy problémát, így rövid idő alatt helyére kerülhetett az iskola karácsonyfája, arra várva, hogy a tanulók saját kezűleg elkészített díszekkel ékesítsék fel. 2016. december 8. Értük szólnak a harangok »Két tűz között Salgótarján. Jakab Jácint, helyi önkormányzati képviselő felvetésére december 8-án, azaz ma délelőtt, 11.15 órakor egyszerre szólalnak meg a város harangjai. A „Lélek harangjai" kezdeményezés hagyományteremtő szándékkal indul útjára - és ezt követően ezen a napon minden évben megszólalnak majd a harangok -, ezzel is leróva a tiszteletet a város tragikus sorsú nagyjai előtt. 1956. december 8-át a forradalom leverését követő legvéresebb sortüzeként tartják számon a történészek. Pontosan 11 óra 15 perckor dördültek el az első lövések, amelyek később 131 ember életét követelték. A karhatal- misták, a rendőrség épületében tartózkodók és a szovjet erők a harckocsikból tüzeltek a tüntetőkre, sorozatokkal lőtték a menekülőket az elesett sebesülteket sem kímélve. Avisz- szaemlékezők összesen 131 áldozatról írtak. Nők, valamint gyermekek is életüket vesztették a kegyetlen mészárlásban. A kezdeményezéshez csatlakozott a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Nóg- rád Megyei Szervezete, Klub 21 Közössége, valamint a Promeritum Alapítvány is. Az indítványozók ezúton is szeretnének megköszönni Varga András, esperesnek, hogy a Szent József Acélgyári Plébánián, a salgótarjáni Főplébánián, továbbá a Zagy- vapélfalvai Jézus Szíve római katolikus templomban lehetővé tette azt, hogy az áldozatok emlékére megszólaljanak majd a harangok. „Páván szárnyalnak” a szécsényiek (Folytatás az 1. oldalról.) A szécsényi tánccsoport - amely azért nem az eredeti nevén szerepel, mert az indulók között már volt egy másik Iglice - november 25-én, a negyedik elődöntőn az elérhető hatvan pontból ötvenkilencet kapott, s az ítészek szabadkártyájával jutott tovább a pénteki középdöntőbe. Műsorukban a „Hurkakészítés Rimócon" című táncot mutatták be. Az előadásukon közreműködött énekével a rimóci Holecz Ist- vánné, a népművészet mestere, valamint dudajátékával Hrúz Dénes, a Dűvő Zenekar vezetője. A tévénézők az előző hét végén a középdöntőben láthatták Oláh József és Oláh- né Csercsics Ivett tanítványa, a hollókői Szuszai Hunor Sándor és a balassagyarmati Poór Mária páros táncát. Péntek este is természetesen ők is ott lesznek a csoportban, amely do- maházai táncot fog bemutatni. A Szécsényi Gyermek Néptáncegyüttes holnap az észak-magyarországi régiót képviseli. Kérik a közönség szavazatát. Az adás ideje alatt a 19-es kóddal lehet rájuk voksolni. Egy mobiltelefonról maximum 20 szavazat küldhető el. Pénteken este az érdeklődők Szécsényben, a művelődési házban kivetítőn keresztül kísérhetik figyelemmel a Duna Tv „Fölszállott a páva" című műsorát. A televízió az este során élő adásban fogja kapcsolni a szécsényi kultúrotthont. Tűzoltók vitték a fenyőfát Idén, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójának jegyében különös figyelemmel tisztelegnek a történelem sorsfordító eseményei előtt. A salgótarjáni polgárok a megemlékezések sorában felidézik a legtragikusabb napot a város történetében. így volt ezzel Páles Lajos - a helyi kortárs körökben ismert lokálpatrióta - is, aki a „Két tűz között" című, önéletrajzi elemekkel fűszerezett, visszaemlékező kötetében szemtanúként eleveníti fel a december 8-án eldördült sortűz általa látott, közvetlenül megélt történetét. Salgótarján. Nemrégiben mutatták be a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban Páles Lajos legújabb, a sortűz eseményeihez kapcsolódó könyvét. A beszélgetést Bódi Györgyné dr., nyugalmazott könyvtárigazgató vezette. A szerkesztői előszó elolvasását követően megtudhatjuk, hogy az elmúlt több mint egy évtizedben megjelent helytörténeti , munkái után, immár a kilencvenedik éle tévébe lépve régi-új visszaemlékező írással rukkolt elő a szerző. A sortűz kapcsán felmerülő egyes részletek felderítésében, valamint megítélésében nem minden esetben jutottak közös nevezőre, de főleg nem „közmegegyezésre", így, például az áldozatok száma, továbbá kiléte sem ismert még teljes pontossággal és bizonyossággal. Többek között a számszerű adatok, valamint a különböző más dokumentumokban esetenként egymásnak is ellentmondó információk inspirálták Páles Lajost visszaemlékezése megírására. Mindezeken túlmenően motiválta még igazságérzete, tárgyilagosságra törekvő mentalitása, továbbá ismerősei és barátai is biztatták a mű elkészítésére. így született meg az a kis memoár, amelyben a szerző elsősorban emlékezetére hagyatkozik, elemzésében saját katonai, haditechnikai szakismereteire támaszkodik. Ezáltal kísérli meg rekonstruálni a sok ártatlan áldozatot követelő tragédia eseménysorát, körülményeit, összetevőit, valamint egyes részleteit. A poéta nem tudományos megalapozottságú történelmi elemzést írt, nem is kifejezetten „csak" egy emlékiratot, inkább a két műfaj szálaiból szőtt, múltról szóló elbeszélését vetette papírra - derül ki mindez a szerkesztői előszóból. Maga a könyv 93 oldalból, valamint az élet- és írástörtéMa ünnepli 102. születésnapját a magyar régészet Nesztora, muzeológus-régész kollégánk: dr Patay Pál. Személyében Nógrád megye első főállású régészét tisztelhetjük, aki 1950 és 1957 között a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársa volt. A tudományos pálya és a régészet iránti érdeklődés nem állt messze családjától, hiszen nagyapjának unokatestvére a magyar ősrégészet első művelője, Kubinyi Ferenc volt. Patay Pál mégsem régésznek készült, első diplomáját a debreceni Gazdasági Akadémián (a mai Agrártudományi Egyetem elődje) szerezte 1935-ben. Különösen kegyes a sors, hogy az intézmény történetének első platina-diplomáját 2015-ben szintén ő vehette át. A gazdasági tanulmányaival egyidőben azonban mai szóhasználattal élve másoddiplomás képzésre jelentkezett, immár a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem őskori tanszékén. Doktori értekezését 1938-ban sikeresen védte meg és a katedra túloldalán, tanársegédként egyetemi oktatói pályára lépett. A második világháború történeti eseményei azonban közbeszóltak, távolra sodorva őt családjátóL hazájától és választott szakmájától. A fogságban töltött évekről részletesen számol be a lágerfolklórt is bemutató kötetben (Küllős Imola-Vasvári Zoltán: Áldozatok. Bp. 2006). A visszatéréskor már egy megváltozott politikai légkör fogadta, amelyben osztályidegenként az egzisztencia alapjaitól fosztották meg: le kellett mondania a családi birtokról és az egyetemi állásáról. 1950 a háborút és hadifogolytábort megjárt, de lélekben és tenni akarásban töretlen hittel rendelkező fiatal régészdoktor életében az újrakezdést, a megye történetében pedig a modern régészet kezdetét jelentette. Egyfajta Isten éltesse Pali bácsi! önként vállalt „száműzetés" évei következtek Balassagyarmaton, amely azonban ismerős vidék volt számára, hiszen az egykori acsai birtok közigazgatásilag akkor még Nógrád megyéhez,tartozott. Patay Pál 1950 februárjától dolgozott régész-muzeológusként a Palóc Múzeumban, ahol elsőként a háborúban megsérült és részben megsemmisült régészeti gyűjtemény rendszerezését zott, de céljának tekintette - az akkori muzeológiai irányzattal összhangban -, hogy minél több korszakból gazdag leletanyaggal, különleges műtárgyakkal bővüljön a gyűjtemény. A nógrádi évek alatt elsőként foglalkozott az őskor időszaka utánra keltezett földvárak-földerődök, mai terminológiával az úgynevezett kisvárak kérdésével. Az első adatok ismeés revízióját végezte el. A régészeti tevékenység megindulását két alapvető, de egymással szorosan összefüggő feladat határozta meg: egyrészt a topográfiai kutatások, másrészről a régészeti gyűjtemény gyarapítása. A topográfiai jellegű terepi kutatásainak eredményei - amelyek által Nógrád megye régészeti korok szerinti településtörténetét, a lelőhelyek jellegét kívánta feltérképezni - a mai napig bármilyen, topográfiai kutatás alapját jelentik. Muzeológusként nem csupán egyetlen korszak emlékanyagénak feldolgozásával és gyűjtésével foglalkoretében a kerek földsánccal erődített kisméretű várakat még a magyar honfoglalás kora előttinek határozta meg. A nógrádi területeken kívül is elindított hasonló földvárak kutatásainak eredményei alapján azonban hamarosan pontosítani tudta a kisvárak Árpád-kori keltezését. Az úttörőnek számító nógrádi várkutatásait országszerte több kitűnő kollégája folytatta. Patay Pál a templomi harangokkal foglalkozó tudomány, a kampanológia hazai atyja, nemzetközileg is elismert szakértője. Az azonban kevésbé ismert, hogy az első harang felmérésére és a tudományág hazai megszületésére egy kis Nógrád megyei faluban, Nógrád- szakálon került sor. És ne felejtsük el, 1951-et írunk. Egy szokásos bejelentést követően - miszerint kútásás közben csontokra bukkantak - vasúton érkezett meg a „kiszállás" helyszínére. A lelet egy mamutfog volt, amely az Ős-lpoly hordalékrétegeiben őrződött meg, így túl sok információval és jelentőséggel nem bírt. Az időt kihasználva - mivel vonat visszafele Gyarmatra csak az esti órákban indult - és hogy ne térjen vissza üres kézzel, régiségek után érdeklődött a helyiektől. Azok egyből a falu fölött emelt templom tornyába irányították őt, ahol elbeszélésük szerint egy régi harang jelezte az idő múlását. A harang valóban eredetinek bizonyult, készítését az évszám három évvel a mohácsi csata előttre keltezte. Ami ez után következett, az már ma tudománytörténetnek számít Számos tanulmány, önálló kötet született a témában, a legújabb tanulmány, amely Komárom-Esztergom megye régi harangjait mutatja be, éppen az elkészülés előtt áll. Tudományos életművét, amely több mint 280 tudományos közleményt, önálló kötetet és számtalan előadást foglal magába, számos kitüntetéssel ismerték el. Fáradhatatlan szorgalma, alázata még ma, 102. évében is folyamatos munkára ösztökéli. 2014. decemberében, 100. születésnapján jelent meg önéletrajzi ihletésű könyve Az életet már megjártam. Emlékezem, Magyarországra és a XX. századra címmel. Kedves Pali bácsi, Pali bátyánk! Engedje meg, hogy Nógrád megyei tisztelői, kollégái és barátai nevében születésnapja alkalmából szívből gratuláljak és jó egészséget kívánjak! Cuba Szilvia régész-főmuzeológus
