Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-31 / 306. szám
A Váci Egyházmegye melléklete - VI. évfolyam 12. szám - 2016, Szent Szilveszter pápa napja - Szerkeszti: Magyar Bertalan - www.vaciegyhazmegye.hu Püspöki koszonto izonyára nem vagyok egyedül e nafwkban azzal az érzé- B-c semmel, ahogy felidéződik bennem a gyermekkor - régi JLJ karácsonyok hangulata, a gyertyafény, a sütemények illata; annak megtapasztalása, hogy nem vagyok egyedül, szeletnek, hogy az Cumepet miaki előkészíti nekem Ez utóbbi az, amely az évek előiehaladtával egyie fontosabbá, válik az embernek. Emlékszem, gyennekkommban milyen tisztelettel és szemtettel néztem föl az ötegekte - szerettem volna olyanná válni, mint ők - most pedig öregedő embeiként visszatekintve, a gyermekkorra, az elnurit évtizedek emlékein, élményein, tn/xisztalatain keresztül a két állapot mintegy összetalákozik. Ez a keltő találkozik a Karácsony pillanatában is: a hatalmas, mindenhnió Isién vállalja, hogy kicsi, védtelen, gyámoltalan gyermekként kiszolgáltatja magát a világnak. Ezzel mutatja meg nekünk, mi a dolgunk, ezzel bátorít arra, hogy merjünk gyermekként létezni ebben az ellenséges világban, kinyújtani kezünket mások védelmező, segítő keze félé. Az Üdvözítői is - hiába törtek hatalmasok az ételére emberi életének első pillanatától kezdve - körülvette az emberi jóság védelmező burka: a Sztízanya; a nevelőa/xt, József; a fxíszto- mk, a bölcsek... akiknek szeietete hatalmasabbnak bizonyult a világ hatalmasságánál. Karácsony környékén ezt tartom a legfontosabb megtanulni valónak: a gyermeki bizalmat, amely el tudja fogadni Isten segítését és vezetését; míg a kamasz lázadása, a felnőtt túlzóit öntudata a szabad akarat mssz használatához, a jövő veszélyeztetéséhez vezethet. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Hogyan alakul a világ sorsa? Európáé? a mi országunké, vámsunké? Én így gondolom: a jövőnk a gyermekségünkben rejlik. A holnapba vetett bizalomban; a minket szerető Isten segítő, féltő támogató kezének elfogadásában. Ezt a bizalmat kérem magamnak és mindannyiunknak csöndes imáimban, fohászaimban. És hiszem, hogy Isten meghallgatja ezt a fohászt, és segít annak megvalósításában; ha mi magunk is megteszünk érte mindent, amit bírunk. lantos volna, hogy az új évben se feledkezzünk meg az Ádvent hajnalaim!. Hogy htdjuk mindig Istennel kezdeni a napunkat; életünknek, lövőnknek legfontosabb titkát már az ébredés, a vinxidat pillanatában megtagadni, és annak jelenlétében, annak megvalósításában tölteni a napunkat. Új nap virradt iánk - mondom ma is, mondom holnap is. Jézus születésének ünnepén, és az új polgári év kezdetén is ezt kérem. Az új napot, azt a holnapot, amelyben egyszer csak magához ölel majd bennünket Az, aki ennyire szeret Aki eljött közénk és velünk van, minden nap, a világ végéig. +Mlklós püspök Betlehem a pásztói kórházban MARTYRiA A Kórházlelkészség adventi szolgálatának pillanataiból Karácsonyra készülődve sok betegben és dolgozóban is igény ébred, hogy gyónással, szentáldozással erősítsék lelkűket és megtisztulva várják örömünk születését. Különösen a krónikus osztályon, de más osztályokon is, nagyon sok beteg tölti a karácsonyt a kórházban és sokakat alig látogatnak. Nekik idén a lelkigondozók mellett fiatalok hozták el azt az örömet, amit Isten készített elő nekünk Jézus születésével. Jagiczáné Gabi lelkigondozó Bczák Tamás káplán atyával december 22 cn reggel a terű leti idősotthonba érkeztünk, ahol már nagyon vártak min két. Nagyon sok idős gondozott és dolgozó végezte el a szentgyónását, majd szentmisével ünnepeltünk együtt. Délután a kórházi osztályo kon folytattuk a szolgálatot, szobáról-szobára haladva. Mindig meghatódom azon, hogy Isten mennyire szívén viseli minden egyes ember sor sát, megérinti a szíveket és hogyan kéri a szentségeket az a beteg is, aki eddig nem. Délután 5 órakor szentmisével fejeztük be ezt a szép napot a kórház kápolnájában. December 23-án betlehemes gyermekek és fiatalok látogat tak el a kórházba, hogy a hete geknek és a dolgozóknak megjelenítsék Jézus születésének történetét. 9 órakor kezdtünk a belgyógyászat és a 2. rehabilitáció társalgójában. A betlehemes fiatalok nagy átéléssel, felké szülten és komolyan tárták elénk Isten Fiának születéstől- tünetét. A betegek körében különösen nagy sikere volt Ciginek, aki a mesélő! alakította, és aki érthetően és hango san segítette nekünk, hogy átéli lessük a csodát, valamint a 7 éves kispásztornak és annak a kislánynak, aki a penzéhes asszonyt alakította, aki nem adott szállást a Szent családnak. Fel tízre értünk az első eme leti rehabilitációs osztályra, ahol a nővérek ós a betegek már nagyon vártak minket, majd az előadás után a krónikus osztályra mentünk, ahol 65 beteg várt minket. Az önkéntesek és a kedves nővérek megint nagy segítségünk re voltak, mert mire odaér tünk, már kikísérték a betegeket a társalgóba. Sokadszorra adták elő a fiatalok a születés történetet, de ugyanolyan átéléssel és lelkesedéssel. Sokszor meghatódva figyel tök milyen megrendítő hatást váltott Id az idős betegekben Jézus születése. A már odaátra ügyelő nagybetegeken is látszott, hogy a karácsonyi éne kek megérintették őket. Éne kelve mentünk végig minden kórtermen. Sokszor sírtunk és mosolyogtunk egyszerre, ahogy József Máriával és a Kisjézussal minden fekvőbeteghez odaléptek, azok pedig simogatták, csókolták a kis Jézust. Műiden kórházi dolgozónak és betegnek karácsonyi szentképet, szaloncukrot cs a Magyar Szentek Katolikus Iskola diákjai által készített, nagyon szép rajzokat adtunk ajándékba. Külön szeretnem megkö szönni a fiatalok és Tariné Horváth Piroska áldozatos munkáját, aki a fiatalokat betanította és elkísérte őket. Itt köszönném meg önkénteseimnek, Sébemé Marikának és Vargáné Ibolyának az egész éves áldozatos szolgálatukat. ■ NOVELLA Az első Karácsony Magyar Bertalan H ideg volt az a tél nagyon. Vékony, csikorgó hó fedte a töklet, s az ég metsző azúrja szürkület nélkül mélyült csillagokkal szikrázó, éji zafírrá a világ halotti leplén, amely alatt der medten húzták össze magukat a kisváros girbegurba utcácskái. \ Ezt le kellett volna írnia, de nem volt mivel. A fiú a sínek közt álldogált a libámén domb tetején. Nem ^ \ is tudta, mióta van itt, mióta bámulja elmerülte» a i furcsa építményt, amely téglarakásokkal és deszkamáglyákkal körülvéve emelkedett ki magasra a földszintes házak közül. Három fala téglából, abla kok nélkül, a negyedik falai azonban a kél emelel magasságig egy hatalmas gól boltív törte át. Fenséges és érthetetlen volt, nem lehetett eldönteni: épül, vagy éppen összeomlik. Azt meg végképp nem, mi célt szolgál. Most érezte csak meg, mennyire fázik. Megmoccant a mélyülő alkonyaiban; a háta mögött aggodalmasan figyelt föl a kökenybokorban kotord szó két pici, piros mcllényes süvöltő. A tclcfondró tokon szinte csilingelt a jcg. Körbefordult, egy utol só pillantást vetett a városra, aztán elindult a vas úttól lefelé vezető szűk sikátorban. Néha még eltévedt itt: szüleinek nemrég utalta ki a városi tanács ezt a 25 négyzetméteres szűk séglakást; egy kis nyugalom reményét az örökös albérlőség vándorélete helyett. Épp addigra, hogy ő már felnőtt; s csak pár napokra jön ide látoga tóba a kollégiumból; most a téli szünetre éppen. Napközben az ódon utcákon csavarogva talált rá a vasút kanyarulatára a dombon; ahonnét szinte az egész várost be lehetett látni. Azóta ide menekült mindig, ha már megunta a veszekedést a szüleivel. Ment a visszhangzó kis utcán. Haza? Világosan érezte, hogy nem, már nem. Hl se jött volna talán, de muszáj volt: a szünidőre bezárták a kollégiumot. Ili ágya sem voll már, a konyha sarkában aludt egy kényelmeden kempingágyon.- Jó napot! - köszönt oda, ahogy mellette kinyílt egy ház kiskapuja.- Aggyisten! Mit akar? - Fürge kis ember pislogott rá gyanakodva; még álltában is izgett-moz- gotl, mint valami felhúzott bábu.- Csak azt kérdezném, nem ludja-e, mi az olt? A kis ember odanézett: - Ja, az? Hál, valami templom lesz, asziszem. Van egy ház mellette, odajárnak a hívek...- Katolikus? Mittudomcn. De sietek! Megyek, mer... s a mondat vége elveszett a robogásban. Mire hazaért, beesteledett. Szülei meg a kisluí- ga már feldíszítették a karácsonyfát a tévé tetején. A gyertyagyújtás, mint mindig, most is rendkívül nagy pátosszal zajlott. Három négy gyertya, egy csillagszóró; a villany elalszik, cs Isten adjon boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek! mondta az apja mely, ünnepélyes hangon. Aztán meggyújtotta a villanyt, bekapcsol ta a tévét, és a család leült az ünnepi töltöttká poszta köré a háromszor három méteres konyhában. Nem tudjátok, milyen templom épül itt, az utcában?- Mi van? Már éjféli misére is jársz?! Nem válaszolt, a további kötözködést Is elengedte a füle mellett. Fulladozott a sűrű, Indulatokkal teli, szűk és fülledt levegőben. De nem volt hova menekülni, hát bezárkózott, mint a kisgyerek, aki törölközőt húz az arca elé, hogy meg ne találják. Miért nem hagyják békén? Mi köztik hozzá? Igen, éjtéli misére akar menni, és életében először - egyedül. Hddig csak a szerelmesét kísérgette el a templomba, de két hetilappal ezelőtt történt valami, és ö most már egyedül is el akar menni az éjféli misére. Pedig fél, hogy kinézik; nincs ott mellette a Kedves; ő meg azt se tudja, mit, mikor, hogyan kell csinálni. Elmenjen egyáltalán? Ki kényszeríti? Senki nem kényszetilel- le - és ez zavarta éppen. A kényszerítésre lelt volna ellenszere - erre a késztetésre azonban nem voll. Csak menni lehetett, vállal ni a bizonytalanságot, vállalni a konfliktust; akkor is, ha és ezt világosan érezte - ez még csak a kezdet... Már az egész ház elcsendesedett, amikor a fiú kikászálódott a kempingágyból. Óvatosan, halkan öltözködött a szűk, fekete létben, és úgy tett, mintha nem látná a szobában a cigaretta parázsló végét; mintha nem erezné a csodálkozó, tehetetlen dűli hűl lámzását. Szinte sütötte ez a borzalmas indulat a semmibe vett zsarnoké - de a fiú megkeményílelte a szívét, meri ennek végre eljött az ideje. És mert valami újat is érzett a lelkében, valami nagy nagy, mindent legyőző békességet. „Miért fáj ez neki?” gondolta még, de aztán ez is elenyészett. Sokáig tapogatózott a zsebekben valami apró után. A visszaút ra volt még egy százforintosa, de hát azt mégse teheti a persely be. És ha nem tud mit beletenni?! Ha ezért kinézik onnan? Mintegy válaszul, ujjai megérezték egy pénzdarab fémes hide gét; odakint pedig mélyen, zengőn, megszólalt a harang. „El fogok késni!” gondolta még; aztán vett egy mély levegőt, és kilépett az ajtón. Kék holdfeny világított végig az udvaron; megszépítve a málló, sárga vakolatot, a fáskamra oldalának korhadt léceit, a nyitott kanális fagyott tartalmát. Talpa alatt csikorgott a hó, nyekkenve nyílt a kapu, és amint elindult, hamis harmóniumszó hullámzott eléje az utcán, szinte kirajzolva az utót. Fölnézett: a kék derengésben egy hatalmas, gót boltív rajzolódott az égre; csúcsával egy fényes, szikrázó csillagra mutatva a messzi keleti égen. !n
