Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)

2016-12-24 / 301. szám

«Adventi készület Elmélkedj: A megtestesült Ige számunkra Te vagy, Názáreti Jézus. Semmi más nem veheti el életem értelmét és teljességét, csak az, ha nem követlek Téged... Cselekedj: Lelkünket és ottho- ! nunkat megtisztítva várjuk a Messiást. Fekete István: Roráte Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Ki­csit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak to­vább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a ke­rítések mellett lézeng ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cup­pognak. Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyog- nak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van minde­nütt. Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a haj­nali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs. A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Sut­tog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyűlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok égi Ma­gasok". Mise végére egészen bemele­gedett a templom, szinte ottho­nos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan. Ámbár, ha tudták volna, hogy most egy vélemé­nyen vannak, aligha érezték volna, nagy harag volt ugyanis a két öreg között. Kitartó, régi ha­rag. Formája sem volt már, nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ra­gaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához. És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás, hát csak ülnek tovább, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényel­mesebb. Illés nem szereti a to­longást. De egyébként is ráér. Félszemmel odapislant Máté­ra, hogy alszik-e már, mozdul-e már, de Máté nem mozdul. Amilyen kutya, konok ember volt világéletében, azt várja - gondolja Illés - hogy én men­jek előbb. De abból nem eszel! Pedig már a gyertyát is eloltot­ta a dékán. Azaz a harangozó, szóval a sekrestyés. Azután: csend. Illés gondol erre, gondol arra, állát behúzza a meleg nyakra- valóba és a szeme szép lassan lecsukódik.- Nem! - ijed meg. - ezt igazán nem szabad - s Mátéra néz, aki úgy látszik elaludt. Hö-hö-hö. Ez hát a híres? - mosolyodik el magában. Pedig három évvel fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégis csak fiatalabb. Aztán meg, milyen sárgák a fülei. Na, akár a halotté. Uram Isten! Csak nem lett vele valami? Harag ide, harag oda - a rot­hadt szilva is lepottyanik egy­szer a fáról - csendben odamegy Mátéhoz, és kicsit borzongva megérinti a vállát.- Hallod-e, te! Máté! Máté felhorkan:- Hö?! Mi? - és néz Illésre, mint a csodára.-Te vagy az, Illés?- Én hát. Hát mondok meg­nézlek, mert olyanformán ültél, hogy... És nézi egymást a két öreg. A templomban meleg csend, a kőszentek elmosolyodnak.- Kicsit megszédültem - ha- zudja Máté. De áhítattal. Mert tele van a szíve. Szereti most Il­lést így közel látni. Már elmúlott.- Há no! Hál Istennek, akko menjünk. És egymás mellett kicsoszog­nak a templomból. Mi volt ez, Szentatyám? - néz fel egy pufók kis angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukó­dott. Olyan meleg lett a szívem egyszerre. Két ember kibékült - mondja a főszent. És melegen sóhajt.- Hjaj! Csoda! - suttogja a kis angyal.- Hát bizony. A mai világban...- És most mit csinálnak?- Nézz utánuk, fiam. A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy sely­met füstölnek a reggelnek s a ker­tekben puhán békét álmodnak a falc - Gyere be, Máté, rég voltál nálunk - mondja Illés. Lángost sütött a lányom... A kis angyal kérdőn néz a főszentre:- Mi az a „lángos", Szent­atyám? A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól meg­merevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon. FELE ÍGY, FELE ÚGY J *** '• ' i',....I* •'JfH f; A rejtvény vízszintes soraihoz tartozó meghatározásokat a hagyományos mó dón közöljük, míg a függőleges oszlopokba írandó szavak betűit ábécérendber adjuk meg. VÍZSZINTES: 1. Veszedel­met rejtő állapot. 14. Kezdet­től fogva ott élő, tenyésző. 15. Földre roskad. 16. Orosz te­hergépkocsi-márka. 17. Mű­vet létrehoz. 19. Élősködőket pusztító. 20. Szekta tagja! 22. Virágfonat. 24. Bő. 25. Az egyik fenyőnemzetség vala­mely tagja. 27. Színmű. 29. Jegyszélek! 30. Elfásult, örömtelen. 33. Mennyei pa­radicsom. 35. Királyi kincs­tár. 36. Ünnepélyes alkalmak­kor viselt férfikabát. 38. Ilyen műveltség is van. 40. Sze- kérnyi teher. 42. Vörösborfé­le, régiesen. 44. Acsibuk is ez. 45. Ágyú vége! 47. Vízi robbanóeszközöket telepítő hajó. 49. Rostvég! 50. Áléi. 52. Amely helyre. 54. Gleccser. 56. Épület fontos eleme. 59. Hozzáértő, jártas. 61. Lenhajú. 63. A beszélge­tés tárgya. 64. Szálhúzásos kézimunkát készít. 65. Knock out, röv. 67. Növekszik a tér­fogata. 69. Harag, latinul. 70. Bécsi nagypapa! 72. Ván­dorló pásztoréletet élő. 74. Depó egynemű betűi. 75. Kis súly. 77. Működési rendelle­nesség. 79. Konyhai edény. 80. Irányába(n). 82. Erővel magához vevő. 84. Jellem­zés. Függőleges: 1. EÉFK- LŐZ. 2. EIKS. 3. HLN. 4. OY. 5. AEN. 6. FGLO. 7. DEKSTÜ. 8. EÉÉLRST. 9. ET. 10. IRT. 11. ÖRST. 12. ÁÉGJT. 13. AGGÍÓÓTTTYY. 18. AOZ. 21. AMTTU. 23. AADRR. 25. AELMR. 26. CIKKRU. 28. ABEKÓP. 31. ALL. 32. AAANNN. 34. EIKN. 36. ALORSZ. 37. APST. 39. AAD HOT. 41. AÁDIJKK- NOSY. 43. AARSVZ. 46. ÉJÚV. 47. AÁÉLTT. 48. AIKPSZ. 51. AGTU. 53. AAKMR. 55. ÁMNOR. 57. FIŐRÚ. 58. ÉLŐ. 60. AAGOTTZ. 62. ELŐPSSZ 64. AÁELRV. 66. AEOPR. 68. AMU. 71. AÁKR. 73. ADIL. 74. ÁÁDD. 76. AAN 78. RSZ. 79. ÉLT. 81. KT. 83. ÁZ. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „De rendes férje van, bezzeg az enyém még a pályaudvarra sem /ri­ser ki" E heti szerencsés nyertesünk: Tajti Imre Géborné, Salgótarján. Kérjülc hogy mai rejtvényünk megfejté­sét 2016. december 25-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Erzsébet tér 6. II. em.). x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom