Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-24 / 301. szám
Áldás, békesség! (Folytatás az 1. oldalról.) Napjainkra a terror híre időről-időre, egyre többször bukkan fel. A hét elején Berlinben egy terrorista az adventi vásár résztvevői közé hajtott, de volt már hasonló eset vagy robbantás Európa más országaiban is az elmúlt rövid időszakban. Elővettem a tavalyi újságcikket, ahol- sajnos - ugyanerről írunk. A helyzet tehát nem változott, csak rosszabb lett egy év alatt. Hatalmas felelősség terheli azokat, akik ezeket végrehajtják vagy támogatják, de még nagyobb felelősség és soha meg nem bocsájtható bűn terheli mindazokat, akik cinkosként végignézik ezt, mindazokat, akik ránk hozták ezt: az egész végeláthatatlan inváziót, a terrorizmus térhódítását, a gyűlölet (köztük a kereszténygyűlölet) és a félelem beépülését a mindennapokba. Miről szól hát 2016 karácsonyának üzenete? Aktuális-e a béke ünnepe? Szólhatunk-e valamit a kereszténység nevében, s durvábban fogalmazok: a kereszténység védelmében? Szóljunk, mert szólnunk kell. Ma még szólhatunk, de a fény egyre jobban kezd kialudni... A gyűlölet, ami úrrá lesz a kereszténység ellen, ma ismét erősödik, s látjuk: épp a szeretet ünnepe előtt, a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe előtt. Az idősek - írtunk már erről - még megőrizték ezt a hitet, gyermekkorukban magukba szívták, ez segítette át őket a legnehezebb időszakokon. Mert nekik sem volt „fenékig tejföl" az életük, de tudták: hittel, reménnyel, szeretettel és örömmel át tudják vészelni a gondokat. Isten áldását kérték magukra, békességgel a szívükben. Megőrizték a hitet a legnehezebb időkben is, erőt adott nekik az élethez. Nem fordultak el a Szeretettől, tudták, hogy mindig visszatérhetnek a betlehemi jászolhoz, mert ott erőt kapnak a mindennapokra. Jó lenne ezt az örökséget továbbadni a jövőnek, azoknak a csillogó gyerekszemeknek, akik ma este izgatottan állják körül a karácsonyfát, ajándékok után kutatva, keresve, hogy mit hozott a Jézuska. Töltse be otthonainkat a család békéje, öröme, szeretete ugyanúgy, ahogyan a betlehemi istállót Jézus születésekor. Száz évvel ezelőtt különös karácsonyt ünnepelt az ország és a nagy birodalom, a Monarchia. A keleti (galíciai) és az olasz fronton (Isonzó és környéke) a lövészárok mellett, ágyúk közepette gondoltak katonák százai arra a betlehemi éjszakára, amikor az angyalok békét hirdettek a földnek. Ők is epekedve várták a békét, a háború befejezését. Egy korabeli képeslapon így írnak: „Mindannyian kívánunk nagyon boldog új évet, a jó Isten adjon egészséget, megelégedést és Békét." Ez utóbbit nagybetűvel írva, aláhúzva. Epekedett a világ a békére, s most, ma, nem ugyanerre vágyunk? Nemde a békére és a szeretetre vágyunk 2016 karácsonyán is? Az itthon maradottak pedig fényes ünnepségre készültek. Az ország vezető személyiségei, politikusai szervezték az új király megkoronázásának menetrendjét. Merthogy 1916. december 30-án a „fényes Buda várában" Habsburg Károlyt királlyá koronázták. így lett ő a monarchia második királya, egyben magyar történelmünk utolsó királya is. Uralkodása sokáig nem tarthatott, de amíg tartott, ő a békére, a megbékélésre és a mielőbbi fegyverszünetre törekedett, ezen érdemét az egyház is elismerte a boldoggá avatással. Károly király meghallotta a betlehemi üzenetet, a megbékélést, amelyre úgy a fronton, mint a hátországban epekedve vártak katonák és civilek, fiatalok és idősek, magyarok és az itt élő más nemzetiségek egyaránt. Többször idéztem már Ady Endrét, az én kedvenc költőmet, akinek szavai száz év után is nagyon aktuálisak. A század- forduló táján így írt: „Ma tán a béke ünnepelne, / A Messiásnak volna napja, / Ma mennyé kén' a földnek válni, / Hogy megváltóját béfogadja. / Ma úgy kén', hogy egymást öleljék / Szívükre mind az emberek - / De nincs itt hála, nincs itt béke: / Beteg a világ, nagy beteg..." Jó lenne legyinteni egyet a sorokra, megcáfolni a szavait, egy szebb világot bemutatni a verssorokra való reflektálásban. De nem tehetjük, mert száz év múltán is majd' ugyanott vagyunk, ahol akkor voltunk. „Kihűlt a szív, elszállt a lélek." Van-e szebb sor, ami összefoglalja az értékvesz- tettséget? S válaszolhat-e a jelen embere mással, mint néma fejhajtással? S újra, évről-évre megfogadja a jászolnál, hogy ezúttal máshogy csinálja, hogy ezúttal tényleg visszatér a jó útra, a régi útra, az igaz útra, s megpróbál jobb lenni. Mert tudja, hogy sikerülhet, s tudja jól: a jászolnál kap erőt ehhez. Múlt héten vasárnap a Jónak lenni jó tévéműsorban megható történeteket hallhattunk a Református Szeretetszolgálat munkatársaitól, akik személyes tapasztalatban számoltak be arról, hogy milyen jó érzés „jónak lenni", vagyis segíteni a rászorulókon. S akik* felhívták a számot, vagy összeget ajánlottak fel, maguk is tehettek jelképesen valakinek a fa alá ajándékot. Ugyanúgy a karácsonyi cipős- dobozokkal és a Mikulásgyárral is, hogy csak a három legnagyobbat említsük. Ezen kívül számtalan lehetőség volt még segíteni, s aki segített, valóban megérezhette, hogy jónak lenni jó. Ugye, hogy össze is tudunk fogni a jóért, a jó cselekedetért, embertársaink megsegítéséért? Jó lenne, ha ez nemcsak karácsonykor, hanem egész évben megtörténne, teljesen más lenne így a világ. Egy jó szó, egy mosoly, egy jókor jövő segítség csodákra képes. Mert még ég a szeretet fénye, csak nagyon halvány, erősödnie kell. Erre ad alkalmat karácsony ünnepe, hogy a szeretet fényével megtöltsük lelkünket, s ha éltünk vele, nyugodt szívvel állhatunk majd a karácsonyfa körül. Emberek vagyunk, hit nélkül gyengék vagyunk, szeretet nélkül semmik vagyunk. Ismerjük ezt el, tegyük meg a jóra való fogadalmunkat idén is, de tegyük hozzá azonnal, hogy ezúttal még erősebben törekszünk a jóra, és még több szeretetet adunk az embertársaknak, de különösen is a környezetünknek! Mert erre van ma a legnagyobb szükség: a jó szóra és a szeretetre, ennek a hiányával küzd a világ. Kívánjuk a hírlap valamennyi munkatársa nevében, hogy az ünnepen mindannyiunk szívében szülessen meg a szeretet, halljuk és értsük meg karácsony üzenetét, kapjunk jó szót és hitet, és hogy mindezt át is adhassuk a számunkra legfontosabbaknak! Ha így lesz, valóban szent ünnepünk lesz. Földre szállt a Szeretet, kívánjuk, hogy töltse be otthonainkat, lelkünket és értelmünket áldásával és békéjével! Veszelovszki Balázs Megkértünk néhány Nógrád megyei vagy innen elszármazott, ide kötődő ismert személyt - művészt, sportolót, médiaszereplőt -, hogy avasson be minket néhány bensőséges információval saját karácsonyába. Ezzel a kis összeállítással is szeretnénk áldott, békés, boldog, varázslatos ünnepet kívánni minden kedves olvasónknak! Lombos Márton zenész-dalszövegíró Lombos Márton nem csupán felmenői révén ismert Balassagyarmaton. A jó kedélyű, mindig vidám férfiút a magyar zenei világ inkább „El Marciként" ismeri, semmint becsületes, polgári nevén. A közelmúltban sok-sok együttesnek és szólistának remek dalszövegeket író személyiség népes családja körében tölti az ünnepeket.- 2005-ben költöztem össze a feleségemmel. Bár ő nagyon szereti az ünnep hangulatát, az első évben csak egy nagy fenyőágunk volt, többre nem is nagyon lett volna pénzünk, természetesen a díszítés és a karácsonyi készülődés akkor sem maradt el. Az utóbbi időkben már szép nagy fákat veszünk. A három kislányunkat 22-én „lepasszoljuk" keresztanyámhoz. Eszményi Viktóriához, és szenteste, amikor hazajönnek a gyerekek már díszített fa, udvar és karácsonyi hangulat várja őket. Összejár a nagycsalád, hatalmasakat ünnepiünk, és eszünk-iszunk. Apósom halászlevénél nincs jobb a földkerekségen! Rédei Reni, a Megafon Rádió műsorvezetője A nemrégiben indult nyugat-nógrádi rádió bájos műsorvezetője, Rédei Reni a Szentestét mindig a nagycsaláddal együtt tölti. Náluk az ünnepi vacsorához hozzátartozik a halászlé, a töltött káposzta, a rántott halfilé krumplipürével, a harcsapaprikás túrós sztrapacskával. További családi titkokat is megosztott velünk: - Mindenki nagy kedvence a majonézes krumplisaláta, amit anyukám igazán különleges módon,tud elkészíteni. A süticsodákról a húgom_gondoskodik - mondta el. S hogy az eszem-iszom mellett mi a program náluk? - Vacsora után a család együtt zenél, odaülünk a zongorához, gitározunk és énekelünk, várjuk a Jézuskát. Amit nagyon szeretek még ebben a csodás időszakban, az a karácsonyi filmmaraton. Minden évben kötelező az „Igazából szerelem" és a „Reszkessetek, betörők!" című filmek, hiszen Hugh Grant fantasztikus tánca és Kevin nélkül nincs karácsony. A fenyőfánk is mindig igazi, mivel a természetes fenyőillatot semmi sem pótolhatja - avatott be. Megtudtuk azt is, hogy Reni az ajándékok egy részét kézzel készíti, mert nagyon szereti a kreatív, egyedi készítésű meglepetéseket, amelyek egyediek és személyre szólóak. - Számomra a karácsony a meghittségről, a varázslatos hangulatról és a szeretetről szól. Szeretetben és békében gazdag ünnepeket kívánok minden Megafon-hallgatónak és a Nógrád Megyei Hírlap olvasóinak! - emelte ki. Pindroch Csaba színész Egyedül játszik legújabb darabjában Pindroch Csaba színész, a „Segítség megnősültem!" ilyen formán új állomás a sikeres színész karrierjében. A színházak „pihennek" karácsony napjaiban, így Csaba minden energiájával szeretteire koncentrálhat. Lapunk megkeresésére beavatott ünnepük néhány apró részletébe: - Természetesen családommal töltöm a karácsonyt. Szeretetteljes
