Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-03 / 283. szám
ígéret, várakozás, beteljesedés A második gyertya megy- gyújtásával holnap kétszeresére nő a fény, és az idő egyre több tartalmat ragaszt ehhez az adventi vasárnaphoz. Lapunk ezen alkalomból Németh Judit, református lelkészt kereste fel, hogy a „nagy" ünnephez közeledvén üzenjen olvasóinknak, továbbá fejtse ki számára mit is jelent a karácsony, valamint az azt megelőző időszak. Salgótarján. Meghitt beszélgetésünk elején Németh Judit kiemelte: számára a karácsonyi ünnepkör mindig együtt jelenti az ígéretet, a várakozást, valamint a beteljesedést. Ezeknek a csodája tanítja őt arra, hogyan is kell megélni a hétköznapok adventjét. Rövid csend, némi merengés után az alábbi gondolatokkal folytatja szavait izgalmas dolog végig nézni a Szentírást. Sokan nem is gondolnák, hogy az első megváltói ígéreteket Mózes első könyvében kell keresni. Már ott megjelenik az „asszonytól született", az „Ábrahám magvából", valamint a „Júda törzséből" származó, aki halálos küzdelmet folytat a bűnnel továbbá az „ősi kígyóval", azaz magával a sátánnal. Megemlítette továbbá, Sámuel könyvében már azt olvashatjuk, hogy a Megváltó Dávid nemzetségéből fog származni, valamint Dávid fiának fogják majd nevezni. Jób írásaiból megtudjuk, hogy Krisztus szavára támadnak fel a halottak. Kitért arra is, hogy számtalan zsoltár idézetet hozhatna, amelyek közül a Jézus által is „alkalmazott" 22. Zsoltárt említi. Ebben nemcsak azt az igeverset találhatjuk, amelyet Krisztus idéz a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem", hanem azt is olvashatjuk, „átlyukasztották kezeimet és lábaimat... megosztoztak ruháimon, és köntösömre sorsot vetettek." A próféták, különösen Ézsaiás már egész részletesen rámutat Jézus életének eseményeire, szenvedésére, valamint kereszthalálára is. Isten ígéreteit évezredeken át újra és újra megerősítette, s a benne hívők várták azok beteljesedését. Ez a várakozás izgalmas, feszült, valamint sürgetően megélt. így vall erről a zsoltáríró: „Várom az Urat, várja az én lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt." Németh Judit hangsúlyozta, csillagtalan éjsötétben nem könnyű őrhelyen állni és vigyázni. Ott a várfokon strázsá- ló mindennél jobban óhajtja az égen megjelenő pirkadatot, várja a reggelt, a világosságot. Nemcsak szeme keresi a fényt, de lelke egészével is vágyakozik. Az tud így várni, aki tudja, eljön a reggel. Jézusra is az tud csak „számítani", aki biztos abban, hogy eljön. Ez a várakozás teljesedett be az első karácsonyon, amikor is megszületett a Messiás. „Eljött már, akit a szent atyák vártak, a nagy királyok, akit óhajtottak, kiről jövendőt próféták mondottak, nyilván szólották." A református lelkész üzenetét az alábbi gondolatokkal zárta: „a karácsony csodája számomra az, amit Isten megígér, arra érdemes várni, mert Ő beteljesíti. Mindez arra tanít, hogy megéljem a hétköznapok adventjét. Hívő emberként ugyanis örök adventben vagyok. Várom az Urat, aki visszajön az ég felhőin, ahogyan látták felemeltetni a mennybemenetel szemtanúi. Tanít továbbá arra is, hogy a karácsonyi beteljesedés által bizonyossággal várjam vissza az én Uramat, Krisztusomat. Tudva azt, hogy Isten ígéretei igazak és ámenek. Feszült, izgatott várakozással vagyok tele. Ahogyan az őrök várták a reggelt, úgy kell minden embernek „óhajtani" Jézust, mert biztosan tudjuk, hogy eljön, visszajön." Németh Judit gondolatait az alábbi szavakkal fejezte be: „Bizony jöjj el Uram, Jézus!" Gerhát Karina Van ott fenn égy ország... (I.) Dr. Beer Miklós • _______ A közelmúltban a pompásan berendezett püspöki rezidenciában fogadott bennünket dr. Beer Miklós váci püspök, akitől szerettük volna megtudni, hogy- és milyen körülmények között él, miért választotta a papi hivatást, mi volt gyermekkori álma, és hogyan látja a kereszténység jövőjét. VÁC. A püspöki palota 1768 és 1775 között épült, ma is hibátlan állapotú, lenyűgöző barokk épület, egyik legdíszesebb része a főbejárat. Kertje védett, számos különleges növénynek az otthona. Az itt szolgálatot teljesítő mindenkori püspök a papi méltóság legmagasabb fokára jutott, a katolikus egyház hagyományai szerint a Jézus által kiválasztott 12 apostol utódja. Érkezésünk után Magyar Bertalan, az egyházmegye sajtóreferense a társalgóban beszélget velünk, ahol a főpásztor-elődök portréi néznek vissza ránk a tekintélyt parancsoló magas falakról. Figyelve az arcokat, megelevenedik előttem a történelem. Rövid várakozás után nyílik az ajtó és maga a püspök köszönt bennünket. Dr. Beer Miklós atya 74 éves, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Szeretettel és kedves mosollyal invitál bennünket a dolgozószobák egyikébe. Az elődök által csodálatosan berendezett helyiség melegséget, szeretetet áraszt. Itt nem lesz nehéz beszélgetni! Gyorsan feloldódik a légkör. Miklós atya elmondja, hogy már fél 6 óta talpon van, hiszen a reggeleit egy rövid frissítő úszással indítja, amely után igyekszik vissza a palotába. Napjai általában nagyon zsúfoltan telnek. A korai zsolozsma után a reggeli következik, majd 8 órától indul az irodai élet, a fontos iratok és levelek átnézése, aláírása. Délelőtt papok jönnek hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. Ebéd után egy kis pihenés következik, mert délutánonként rendszeresen fogad vendégeket, akik különböző kérésekkel jönnek hozzá. Este 6-től egyedül misézik a kápolnában, a TV-híradó után megválaszolja az e-maileket, felkészül a másnapi teendőkre. Végül fél 10-től van egy kis szabadideje, ekkor novellákat olvas és 10-kor nyugovóra tér.- Megtisztelő számomra, hogy most én ülhetek itt és várhatom válaszait. Első kérdésem új könyvére vonatkozik, amelynek címlapján egy csónakban ül. Ez egy szimbólum? Esetleg arra utal, hogy honnan hová tartunk?- Amikor 2000-ben püspökké szenteltek, akkor címert kellett választanom. Ez egy régi hagyomány egyházunkban. Megkértem egy kedves művészt, hozzáértő szakembert, hogy tervezzen nekem egyet. Kérdezte, hogy mi legyen benne? Kértem, hogy legyen anyám emlékére hárfa, ami a szent zenét szimbolizálja. Édesanyám egyébként orgonáit a miséimen. Legyen benne cserkészliliom, mert a cserkészet ifjú koromnak meghatározó és szép élményvilága, és legyen benne egy hajó. Mert a Duna az egész életemet végigkíséri.Budapesten születtem, Zebegényben nevelkedtem, Pilismaróton, Dömösön, Esztergomban szolgáltam, de azt is mondhatjuk, hogy az egyház hajóját jelképezi. így aztán egy kis vitorlást stilizált a címerembe. A víz pedig az élet szimbóluma, és bár nem vagyunk egészen tisztában azzal, hogy ott fent a mennyországban mi vár ránk, de hogy lesz víz és lehet evezni, ez biztos. Tehát ahol víz van, ott élet is van!-A hajó, a csónak, a bibliai képtársítással az egyház jelképe. A templomaink középső részét hajónak nevezik és az én püspöki szolgálatomnak is ez egy jelképe. Nekem, mint vezérevezősnek kell ott lennem a hajóban. Ezért is tetszett ez a fénykép. Úgy érzem, hogy az életemet és egyéniségemet is valamiféleképpen kifejezi - avat be a legbensőbb gondolataiba a megyéspüspök. (Folytatás hétfői lapszámunkban.) Némediné B. Andrea Dr. Beer Miklós Született: Budapesten, 1943. június 1. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Központi Szemináriumban folytatta. A Hittudományi Akadémián avatták teológiai doktorrá. Pályája: Esztergomban szentelték pappá 1966. június 19-én. Lelkipásztori szolgálatát Kőbányán, Szobon, Márianosztrán végezte, majd 21 éven át Pilismaróton volt plébános. Közben teológiát tanított az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, amelynek később rektora is volt. 2000. április 8-án az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett, majd 2003. május 27-én II. János Pál pápa kinevezte a Váci Egyházmegye püspökévé. Advent második vasárnapja: a remény gyertyája Adventi időszakunkban a második lila gyertyát gyújtjuk meg a héten adventi koszorúnkon, a remény gyertyáját. Remény - ami bennünk van Isten szava iránt: megígérte, hogy Szent Fiát elküldi hozzánk, s ez a reményünk hatja át adventi várakozásunkat. Ám azt is tudjuk, hogy karácsonykor nem kell Betlehembe mennünk, hogy láthassuk őt: a szivünkben kell megszületnie a Kisdednek, és az adventi időszakunk feladata, hogy ezt a megszületést segítsük, átéljük a várakozás szent időszakát méltóságteljesen, és átvigyük régi értékeinket, régmúlt korok, régen élt elődeink által meghagyott hagyományainkat, szeretetüket, hitüket az utókornak. A múlt héten a hit gyertyáját gyújtottuk meg, ez volt az első fény. Ha nincs hit, nem ér az advent semmit sem. Ha nem érzem át, ha nem hagyom magamban átérezni advent csendjét, a hitet, majd hétről hétre hozzákapcsolódva a reményt, az örömet és a szeretetet, nem tudok felkészülni az ünnepre. Feladatunk tehát van, nem is kevés, napról-napra hittel, reménnyel, örömmel és szeretettel készülni az ünnepre. Nagy feladatot kaptunk ezáltal nemcsak az ünnepi előkészületben, nemcsak a hétköznapokban, hanem az ünnepi emelkedett pillanatokban, és az ünnep után is. Ha nem értjük meg karácsony igazi üzenetét, egy évet kell várni rá, mondja a közismert sláger. Majd folytatja: ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban fog égni, de hogyha megőrizzük, ha vigyázunk rá, nem alszik ki teljesen. Milyen jó lenne megfogadni a dal szövegét: vigyázni a szeretetre, nemcsak az ünnepen, hanem mindennapjainkban egyaránt. Holnap Szent Borbála ünnepe lesz. Elődeink őt fogadták a bányászok védőszentjének, hozzá fohászkodtak a mélybeszállás előtt. Volt hitük, hogy Borbála, a segítő szentek egyike, ott őrködik, amíg ki tudja hány száz méter mélyen, embertelen körülmények között, embertelen hajszában, embertelen bérért dolgoznak, hogy családjuknak kenyeret tehessenek az asztalra. Merthogy nekik még fontos volt a család, fontosak voltak a gyerekek, fontos volt a hit Ma már, azt hiszem, szomorúan mondhatjuk, ezek az értékek kiveszőben vannak a világban. Ahogyan felemelkedett a társadalom, s ma már ilyen embertelen munka nyilván jóval kevesebb van, leráztuk magunkról a porral együtt az igazi értékeket is. Eltűnik minden jó, amit őseink örökül hagytak. Nem hagyhatjuk, ne hagyjuk, mert ha mindent eldobunk, értékvesztett, kiüresedett világban fogunk élni! (Csak a történeti hitelesség miatt térnék ki egy mondatban arra, hogy elődeink a bányásznapot nem szeptemberben ünnepelték, azt csak 1945 után erőszakolták rájuk, hanem a századforduló idejétől Szent István ünnepén. Borbála mellett őt tekintették a bányászat védőszentjének, helyesebben inkább: hozzákapcsolták az államalapító Szent István király ünnepéhez a bányászünnepet is.) A legkisebbek persze nem a bányászünnep miatt izgulnak ezen a hétvégén, hanem a Mikulás látogatása miatt. Szent Miklós alakja, akit a köznyelv Mikulásnak, vagy a mi fülünknek kicsit jobban csengő Télapónak nevez, még megmaradt a régi időkből. Hiába érkezik tömegével az amerikai szenny és mocsok a tévébe, hiába az intézményesített népbutítás, ezt megőriztük. Valami miatt szerencsére ezt még át tudtuk menteni gyerekeinknek. S milyen jól tettük! Kedden reggel bizonyára millió magyar kisgyerek tekint izgalmasan a cipőjébe vagy az ablakba, hogy kapott-emikuláscsomagot vagy virgácsot. Ismerjük mindannyian a történetet: a jó gyerek cukrot, diót, mogyorót kap, a rossz gyerek virgácsot. Ma már azért ettől jóval többet is rejt a zsák, ha a gyerek jó volt, s a Télapó szorgos munkájával bizonyosan bekopogtat a házak ajtaján hétfőn éjszaka, hogy odategye a megérdemelt ajándékokat az ablakokba. Persze a jelképes gondolat mögött szülők és nagyszülők összehangolt munkája áll, akik a legtöbbet szeretnék adni a legkisebbeknek, s bizonyosan hasonlóan izgatottan készülnek a keddre. A házak ablakaiban pirosló kis tasakok pedig nemcsak a Télapó látogatásáról tanúskodnak, hanemaz itt lakó jó gyerekekről is. Kívánom, hogy gyerekeink éljék át igaz, tiszta gyermekszívvel ezt az ünnepet, ami kicsit a miénk is, de leginkább az övék. Éljék meg úgy, ahogyan év- tizedek-évszázadok óta minden kisgyerek: boldog gyermekarccal, örömmel és mosollyal, hiszen ez a legfontosabb nekünk! A héten fontos megemlékezés lesz. 60 évvel ezelőtt, 1956 „véres szombatján" ma sem tudjuk hányán feküdtek a Vásártéren ártatlanul, mert a hatalmat kiszolgáló pribékek áruló munkája túl jót sikerült, s a sortűz, amit rázúdítottak a népre, családok százait tette tönkre évtizedekre. Készüljünk úgy szívünkben a megemlékezésre, hogy ne csak őket lássuk, akiket kivégeztek, hanem mindazokat - köztük hozzátartozóinkat - is, akik el tudtak menekülni a gépfegyverek lövései etőL Épp ezért ez a nap nemcsak emlékezés, de egy részben hálaadás is, hogy ők itt maradhattak, megmaradhattak nekünk, s bár egyre kevesebben vannak, bizonyosan most sem tudják könnyek nélkül elmesélni a történteket, s nem tudják elfelejteni a golyószórás hangjait, az összeeső emberek látványát. „Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink. Hála és imádság az áldozatokért" - mondta Mindszenty bíboros a kiszabadulása utáni nyilatkozatában, s mi sem mondhatunk többet nála. És nem is kell. Ezen két gondolat mentén emlékezünk majd rájuk az évfordulón. 5 hogy milyen a papír? Eltűri egymás mellett advent, Szent Borbála, Szent Miklós és a salgótarjáni sortűz gondolatait. Nem szól vissza, mert ezek csak betűk. Általam leírt gondolatok, amelyek elolvasás után majd a szívünkben bontakozhatnak ki. Bízom benne, hogy így lesz, és közösen megkezdett adventi készületünket folytathatjuk tovább ezen a héten is, immáron hittel és reménnyel, ahogyan elődeink tették, hogy valóban tiszta szívvel érkezhessünk a jászolhoz, és befogadhassuk majd karácsony igazi fényét és üzenetét. Kívánom, hogy így legyen! Veszelovszki Balázs gondolatai Veszelovszki Balázs Ü
