Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)

2016-12-22 / 299. szám

URKUNDE Bayer*«*» Itmvngs. i tággtmtwm 201g 1URKUNDE Bayerische M«i»terschaft Leistung»- / Mssterktasse 2016 Köszönöm, hogy nem felejtettek el Karate. Talpai József 6. dános mester Salgótarjánból közel két évti­zede került Németországba. A sportember háromszoros válogatott, kétszer elnyerte Nógrád megye legnépszerűbb sportolója címet, a karate sportág egyik megyei alapító tagja. Vele beszélgettünk a sportolói és sportvezetői pályafutásáról.- A sport mikor kapcsolódott be éle­tébe?- A sport szeretetét a zagyvarónai általános iskola testnevelő tanárnőjé­től, Tóth Ildikótól kaptam meg, majd ja­vaslatára 1975-ben Angyal Jánoshoz, az SKSE sportiskolájának atlétikai cso­portjához kerültem, ahol hosszútáv­futó edzésekre, versenyekre jártam. A kezdeti sikerek ellenére Deák Zsolt osztálytársam elhívott az SKSE ser­dülő focicsapatához. Itt nagyobb volt a motiváció, hisz akkor még az SBTC NB l-es mérkőzéseit is közelről láthat­tuk. A focistáknál egész jól haladtam a ranglétrán felfelé, amikor az egyik edzőmérkőzésen, saját játékosom egy szerelési kísérlet közben a labdával együtt a lábam is elrúgta. Elszakadt a térdszalagom. A kórházban a gipsze­lés után azt mondta az orvos, hogy a jövőben a kártyajátékokon kívül más sportot ne nagyon erőltessek. Ekkor 16 éves voltam.- Komolyan vette az orvos figyel­meztetését?- Egy évig komolyan vettem, de amikor tudomásomra jutott, hogy az Ötvözetgyár ifjúsági focicsapatába játékosokat keresnek, azonnal jelent­keztem Morva Jánosnál, a csapat akkori edzőjénél. Az Ötvözetnél rövid idő alatt összeállt egy lelkes, és egyben igen eredményes csapat. A megyei ifjúsá­gi bajnokságban ekkor az SBTC akkori csapatával vetélkedtünk a bajnoki cím megszerzéséért.- Jól ment a foci?-A megyei hírlap értékelése alapján sokszor sikerült a csapat és olykor a forduló legjobbja címet is elnyernem. Sikereinkre ekkor felfigyelt Kriskó Lajos, az ÖMTE felnőtt csapat edző­je. Játékunk elismeréseként, a leg­eredményesebb játékosok, így én is a kispadról nézhettük végig a felnőttek mérkőzéseit. Később, igyekeztünk meggyőzni az edzőt, hogy mi még „ki­csik" vagyunk a felnőttekhez, és hagy­hatna bennünket az ifivel bajnokságot nyerni. Azonban hajthatatlan maradt, így nem sikerült a bajnoki cím. Nekem ezt követően elment a kedvem a foci­tól, abbahagytam a játékot.- Ezt követően váratlanul egy akkor még Salgótarjánban új sportágnak számító karatéval ismerkedett meg.- Ha jól belegondolok, Lajos bácsi­nak még hálával is tartozom, hiszen neki köszönhetem, hogy 1980 októ­ber elején elkezdtem karatézni. Lantos Gábor barátom ajánlott be, az akkor még félig illegálisan működő csapatba. Nagyon megtetszett a fegyelem és az oktatási rendszer. Az akkori elnök Tóth Tibor mellett, Lantos Zsuzsa, Béres Zoltán a Gubán testvérek voltak a klub edzői, majd nem sokkal ezt követően Salgótarjánba költözött dr. Kőhalmi Ká­rolyt, aki 7. kyus övfokozatával azonnal vezetőedző lehetett.- Rövid időn belül komoly elisme­rést vívott ki magának a megyeszék­hely sportágai között a karate. Talpai Józsefet mégsem találjuk a klub tagjai között. Mi történt?- Semmi különös, csupán 1982-ben, másfél évre Nagyorosziban magamra kellett öltenem a katona ruhát. Lesze­relésem után töretlen lelkesedéssel folytattam a karate gyakorlását. A veze­tő edző ekkor dr. Gubán Miklós (5. kyu), a számviteli főiskola tanára volt, miköz­ben. a vezetőség felkérte a budapesti dr. Gulyás Péter 2. dános mestert az egyesület szakmai felügyeletére. A fej­lődés felgyorsítása és a karate szövet­ségben való aktív részvétel érdekében egy nemzetközi versenyt szerveztünk Salgótarjánban. Ez a versenyzés az ott induló német csapat nagymértékben befolyásolta további működésünket. Az akkor versenyzőként részt vett And­reas Schölz, a Bajor Karate Szövetség későbbi elnöke (1999-ben bekövet­kezett tragikus haláláig, évente önzet­Talpai József Született: 1962.06.09. Anyaegyesület: Salgótarjáni Shotokan Karate Klub. Jelenlegi klub: Karate Dojo Poing. Minősítés: 6. dános mester Sportági elismerés: OTSH Kiváló Utánpótlás Nevelő Munkáért lenül segítette a közös edzőtáborok szervezését - a szerz.) felbecsülhetet­len értékű segítséget nyújtott az ered­ményes működésünk elősegítésére. Halálával egy pótolhatatlan barátot veszítettem el.- Két évvel később egy nemzetközi verseny után komoly változás történt a klubnál. Erre az eseményre hogyan emlékszik vissza?- Az 1984-es nemzetközi versenyen betekintést kaptunk az akkori élvonal edzéseibe. A rendezvényt követően a szakmai munkáról, lelkes, fiatal ver­senyzőink véleménykülönbségbe ke­rültek vezetőedzőnk elképzeléseivel. Ezt követően az edző lemondott és en­gem választottak meg vezetőedzőnek. Nem értettem ugyan vele egyet, de ve­szélyben láttam az egyesület további működését, ezért elvállaltam.- Nehéz volt az edzői pálya kezdete?- Idegenként kezeltek a megyei és • az országos sporthivatali életben, de igyekeztem mielőbb felnőni az fel­adathoz. Elvégeztem a segédedzőit, sikeresen haladtam előre az övvizs­gákon is. Az idei Bajor-bajnokságon Talpai József második, míg felesége, Michaela a harmadik helyen zárt- A sportági fejlődés érdekében 1991-ben Salgótarjánban megalakult a Palóc Karate Szövetség. Ön is ott volt az alapítók között?- Lőrik Csaba barátom unszolásá­ra 1991-ben nekiláttam a megyei karate szövetség megalapításának. A sikeres szervezői munka „jutalma­ként" engem választottak meg a Pa­- Ez idő tájt, kik voltak a legeredmé­nyesebb tanítványai?- Botos László, Kuris Zoltán, Forgács Gabriella és még sokan mások. Itt emlí­teném meg, hogy 1994 végén az egye­sületi rangsorban a kiváló második helyen végeztünk, miközben az Euró­pa-kupa küzdelméről több ezüstérmes helyezéssel tértünk haza.- Az évek során szépen jöttek az eredmények, amikor egy „ország for­dító" változás következett be az életé­be. Mi történt?- Valóban sikeresen működtünk, de ezzel együtt már egyre nagyobb gon­dot okozott a versenyeztetéshez szük­séges pénz előteremtése. Egy 1999 májusában, Salgótarjánban rendezett Palóc-Bajor közös edzőtáborban meg­ismertem jövendőbeli feleségemet. Két év tépelődés után, úgy döntöttünk, hogy én adom fel a magyarországi munkámat és Bajorországban élünk to­vább. Nehéz döntés volt és sok-sok év kellett hozzá, hogy azt mondhassam, nem bántam meg. Mivel a párom Mi­chaela is karatézik, így az eltelt 17 év­ben szinte megszámlálhatatlan közös edzőtábori és versenyzői élményben volt részünk. A sikeres 6. dános vizsgá­mat is elsősorban az ő felkészítésének köszönhetem. Sokat tanultam a salgó­tarjáni edzősködésből. Főleg abból, hogy milyen sok időt von el a családtól. Bajorországban ezért már csak a család és a munka utáni szabadidőre korláto­zódik a karate. Velük indult el 1980-ban Salgótarjánban a karate sportág lóc Karate Szövetség első elnökének, miközben én is újból komolyabban elkezdtem a versenyzést. Eleinte szinte minden versenyzőm eredmé­nyesebb volt, hiszen magamra soha nem jutott elég idő. Azonban az ő lel­kesedésük engem is magával ragadt, és később már én is az érmesek kö­zött találtam magam.- Úgy tudom a hazai szakvezetés ek­kor a versenyeredményeit méltányolva válogatott kerettagsággal is felruházta.- Igen. Nagyon megtisztelő volt szá­momra, hogy jó teljesítményeim után meghívást kaptam a válogatottba. Két Eb-n és egy oszakai világkupán küzdhettem magyar színekben. Iga­zán 1992-1996 között voltam igazén sikeres. Az edzéstervek kialakításában ekkor nagyon sok segítséget kaptam Herceg Vincétől, aki abban az időben Ajkler Zita „siker" edzője volt. Azonban gyorsan rá kellett jönnöm, hogy szá­momra ez a csúcs! Nemzetközi szinten eredményesen versenyezni egy egész embert kívánó feladat. Egy vidéki vá­rosban működő egyesület vezetőedző­jeként soha nem lett volna meg az a lehetőségem, hogy munkám mellett még elég időt tudjak magam számá­ra biztosítani a sikeres szerepléshez. Mindezek mellett láttam azt is, hogy a tradicionális salgótarjáni sportágak milyen nehézségekkel küzdöttek. Ettől kezdve inkább az egyesületünk élet­ben tartására és az utánpótlás-nevelé­sére koncentráltam.- Mit jelentet és mit jelent ma az éle­tében a karate?- Leírhatatlanul sokat köszönhetek a karaténak. Eddigi életem sorén nagyon sok kritikus helyzetben segített a he­lyes döntés meghozatalában. Sajnos, több olyan csapás is ért a magánélet­ben, ami egyenként is elég lenne egy átlagember felmorzsolására. Ezeket az eseményeket soha nem tudtam volna feldolgozni, a karate tanulása során szerzett információk nélkül. Büszke va­gyok volt tanítványaimra is, mert nem múlt el nyomtalanul az edzői munkám. A fanatikusabbja még most is aktív ka- ratés, és folytatja a volt tarjáni egyesü­letem működtetését. Többen sikeres vállalkozók, mások pedig példásan áll­nak helyt a sors csapásainak emberhez méltó feldolgozásában. Természetesen hiányoznak a régi barátok és edzőtár­sak is , de a sors így alakult és az élet megy tovább. Olykor még hiányzik a magyar ösztönösség, de úgy érzem sikerült beilleszkednem az itteni élet­vitelbe. Bajor barátaim elismerik mun­kámat örülök, hogy edzőtársaimmal sikerült egy eredményes csapatot létre hoznunk. Kiemelkedő versenyeredmé­nyeimért már háromszor kaptam meg a város és a járás elismerő oklevelét. Végezetül ezúton szeretném üdvözölni minden ismerősömet és egykori edző­társaimat. Sok sikert kívánok nekik! A Nógrád Megyei Hírlapnak, a sportrovat­nak köszönöm, hogy nem felejtettek el. CzimerZ. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom