Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)

2016-12-21 / 298. szám

Elszálltak a rózsaszín álmok...

Labdarúgás Az STC Salgótarján csak a 10. helyről várja a tavaszi folytatást

Csalódást okozott az őszi idényben az STC Salgótarján legénysége, mert a bajnoki címről, feljutásról szőtt rózsaszín álmokból fél év alatt semmi sem sikerült, az egyetlen nógrádi NB lll-as labdarúgócsapat a Keleti csoportban a tizedik helyről várja a tavaszi folytatást, leküzdhetetlennek tűnő távolságra az éllovasoktól. A füstbement őszi szezon után Vágó Attila vezetőedzővel beszélgettünk az okokról, a tanulságokról és a jövőről

A jelenlegi állás

10. STC 18 6 6 6 34-25 24- Milyen érzésekkel zárta le magában az őszi idényt?- Elsőként szeretném hangsúlyozni, bárhogyan is szerepelt a gárda, ez a mi csapatunk: ennek a városnak, ennek a közegnek a csapata, amely - a jogos kritika mellett - több segítséget és támogatást érdemelne a helybeliektől. Büszke vagyok arra, hogy a szülővárosomba hívtak edzőnek, és igyekeztem a lehető legjobban felkészíteni az STC Salgótarján csapatát, bár való igaz, ennél sokkal sikeresebb őszi szezonra számítottam.- Mi volt a gond... ?- A bajnokság előtt azt mondtam, hogy olyan csapatot szeretnék kialakítani, amely tisztes őszi szereplés után a tavaszi idényben versenyre kelhet a feljutásért. Most azonban be kell látnunk, hogy kicsit távolkerültünk ettől, hisz csak a tizedik helyen állunk, és a tervezett 35 pont helyett csak

24-et tudtunk megszerezni. A hiányzó 11 ponttal most negyedikek lennénk. A szerény szereplés azért is fáj, mert nem voltunk ennyivel gyengébbek az előttük állóknál, de a rengeteg sérülés mellett a szerencse is elpártolt tőlünk. S hogy a hibánkat se hallgassam el: rengeteg helyzetet elpuskáztunk, amellyel sok pontot hullajtottunk el olyan mérkőzéseken, ahol nyerhettünk volna, és azokkal szebben is festene az őszi tabella.- Hiába... Ez vanI Hol szórták el a hiányzó tizenegy pontot?- Sajnos a hazai mérkőzéseinket rontottuk el az idény elején. Rögtön a nyitányon kikaptunk a Kazincbarcikától, majd döntetlenre végeztünk a mögöttünk álló Nyírbátorral és az alsóházba tartozó Tállyával. Később a DVTK II ellen is csak egy pontra futotta itthon az erőnkből, majd idegenben az MTK II ellen a 93. percben egyenlített az ellenfelünk. Ha ezeket a meccseket hozzuk, meg is van a hiányzó 11

pont, és ekkor a Monor ellen elszenvedett hazai vereséget nem is említettem.- Felsorolna még néhányat a rossz szereplés okaiból?- Kezdettől fogva rengeteg problémával küzdöttünk, mert későn állt össze a keret, a csoportban mi indultunk a legszűkebb játékosállománnyal, ráadásul hétről hétre kulcsemberek hiányoztak a csapatból, így a középpályára karmesterként érkező Zvara Dávidra egész ősszel nem számíthattam. Az elején Köböl Máté és Csóka Róbert is hiányzott, míg «erényi Gábor mindvégig az Achil- les-inával küszködött, majd Lakatos Béla és Romhányi Tamás

A számok tükrében

Gólszerzők: 13 gólos: Lukács Raymond Barna. 5: Obot Denis Samuel. 3: Mbengono Ondoa Yannick. Lakatos Béla. 2: Csóka Róbert, Major Máté. 1: Benkő-Bíró Norbert, Tar- lósi Patrik, Lukács Zsombor, Sánta Tibor, Szőllősi Ferenc, Lukas, Lupták.

Mérkőzésről mérkőzésre:

STC Salgótarján - Kazicbar- cika FC 0-1, FC Hatvan - STC Salgótarján 1-4 STC Salgótarján - Nyírbátori FC 1-1, REAC -STC Salgótarján 0-3, STC Salgótarján - Tállya KSE 1-1, MTK Budapest II - STC Salgótarján 2-2, STC Salgótarján - Hajdúböszörményi TE

4-0, DVSC-DEAC II - STC Salgótarján 2-0, STC Salgótarján- ESMTK 3-0, Putnok FC - STC Salgótarján 3-1, STC Salgótarján - Jászberényi FC 1-1, Termálfürdő Tiszaújváros - STC Salgótarján 1-1, STC Salgótarján - Újpest FC II 4-2, STC Salgótarján - DVTK II1-1, BKV Előre - STC Salgótarján 0-5, STC Salgótarján - Monori SE 1-2, Rákosmente KSK - STC Salgótarján 3-1, Kazincbarcika FC - STC Salgótarján 4-1.

is megsérült. így az elképzelnél rájuk is kevésbé számíthattam. Híves Balázs az idény elején és a végén eltiltás miatt nem játszhatott, míg a légiósok közül Denis Samuel Obot és Mbengono Yannick is sokszor maródi volt, utóbbi el is köszönt a csapattól. Ennyi hiányzót nem tudtunk pótolni, ilyen foghíjas kerettel nem tudtuk felvenni a versenyt a Kazincbarcikával, a Monorral és a Jászberénnyel.- Ki a hibás a gyenge szereplésért?- Mindenki felelős, a tulajdonostól a vezetőedzőn át a játékosokig. Sokszor nem játszottunk rosszul, mégsem tudtuk megnyerni a fontos mérkőzéseket. Sajnos a bajnokság elején elmentek a hazai meccsek, utána pedig már állandó eredménykényszerben, óriási nyomás alatt játszottunk, amit sokan nem bírtak el. A sérülések miatt nem volt harc a csapatba kerülésért, és néhányan persze csalódást is okoztak. Az idény végére el is fáradtunk.- Nézzük az egyéni teljesítményeket. Kezdjük a kapusokkal és a hátvédekkel!- A kapuban Sánta Tibor és Calin Florin Fildan teljesítményével elégedett vagyok, Sánta egy ízben előretörve döntetlent érő góllal segítette a csapatot. Debreceni Dávid hozzáállása példás, de sokszor hibázott. Benkő-Bíró Norbert az elején - sérülése után - gyengélkedett, de a végére Radványi Dáviddal együtt jól helytálltak. Híves Balázs nyolc meccsen nem játszhatott, de ha pályán volt, átlagosat nyújtott. «erényi Gábor végig az achillesével kínlódott, nem ez volt élete legjobb ősze.- A középpályások is váltakozó teljesítményt nyújtottak.- Ebben a csapatrészben Lakatos Béla képzett, rutinos, jó szellemű játékos, de nem lett igazi vezére a csapatnak, majd pedig megsérült. Lukas Lupták gyengén kezdett, a végére már beleerősödött. Szőllősi Ferenc- től többet vártam; a pontrúgásaiból szerzett gólok és a saját találatai is hiányoztak. Köböl Máté az elején sokat hiányzott, de később elégedett voltam vele. Romhányi Tamás sokat kihagyott, ő sem tudott vezérré válni. Major Máté kellemes meglepetést keltett, de még szoknia kell a felnőtt futballt.- Elöl...? Az ötödik legtöbb gólt szerezték, de ez nemcsak a csatárokon múlik.- A támadók közül Denis Samuel Obot sérülten jött, s mire utolérte magát, olyan stresszben volt már, hogy semmi sem jött neki össze. Ő és Csóka Róbert is kevés gólt rúgtak, csalódást okoztak. Az élvonalbeli múltú Mbengono Yannickról nagyon sokat vártuk. Az első mérkőzésén két gólt lőtt az MTK ll-nek, de utána elfáradt, majd megsérült, már és el is távozott. Kalapot emelek viszont Lukács Raymond előtt, aki 13 góljával sokáig a hátán vitte a csapatot, de végül ő is elfáradt. A fiatalok, Tóth Benedek, Nagy Richárd és Tarlósi Patrik ügyesek, de rájuk még nem lehet nagy terheket rakni. Stark Jánost az iskolai elfoglaltságai miatt alig-alig láttam.- A Magyar Kupában az NB l-es Diósgyőrt látták vendégül. Hogy tetszett ez a mérkőzés?- Jó mérkőzést játszottunk! Kis szerencsével eljuthattunk volna a hosszabbításig, lles rúgásokig, ahol ki tudja, mi történt volna. Helytállt a csapat, megmutattuk, hogy többre vagyunk hivatottak. Még a régi példaképeim, Répás Béla, Kmetty József, Varga Sándor is azt mondták: „Attila, ebben a csapatban van valami."- De ez aztán ez a „valami" nem jött ki...- Az idény végére - a sikertelenség és az eredménykényszer miatt - olyan idegállapotba került a társaság, hogy ebből nem lehetett jól kijönni. Hiába próAz STC rohamozza a DVTK kapuját a Magyar Kupa-mérkőzésen

báltuk Münchhausen báróként a saját hajunknál fogva kihúzni magunkat a gödörből, nem sikerült. Ki kell mondani: ennél több most nem volt a csapatban.- Hogyan léphet előre az STC Salgótarján?- Én már sok csapatot juttattam fel különböző osztályokba, így talán hiteles a véleményem. Ha a klub többet akar, mindenben előbbre kell lépnie: szervezettségben, pénzügyileg, játékosállományban. Az előttünk álló csapatokat a városuk magas szinten támogatja, ami nálunk sajnos nincs meg. Nagyobb helyi összefogás kell, ne egyetlen embertől, Ferenczi Bélától várjuk a csodát. A csapatot meg kell erősíteni, és több türelemre, bizalomra van szükség, mert enél- kül továbbra is csak a felesleges pénzkidobás és a hiú ábrándok kergetése lesz napirenden. Tervszerű építkezéssel viszont belátható időn belül elérhető lenne a most még talán kissé elhamarkodottan kitűzött magasabb cél. B. R.

Vágó Attila pro-licences vezetőedző' szerint mindenki felelős