Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-19 / 296. szám
Régi szép időkre emlékeztek a Stécé-öregfiúk A hagyományokhoz híven idén is a salgótarjáni Bányamúzeumban elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával és baráti beszélgetéssel zárták az évet az SBTC korábbi sportolói és vezetői, akik ezúttal a kiállítóhely felújítása miatt kisebb helyiségben, szerényebb körülmények között, de ugyanolyan szívvel-lélekkel emlékeztek a közel évszázados bányai sporthagyományokra, az elődökre, a társakra, a régi szép időkre. Az ünnepségen az SBTC Oreg- fiúk Alapítvány nevében Kmetty József köszöntötte a megjelenteket, majd megemlékeztek a minap 59 évében elhunyt Tóth Ferencről, a Stécé korábbi csatáráról, valamint a csapat évtizedeken át hűséges szurkolójáról, id. Turcsányi Mihályról, aki 91 évesen távozott közülünk. Ezek után Ferencz Gyula, az SBTC egykori labdarúgója, majd vezetője emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy 2005-ben faragta ki fából Lonsták Elemér a Stécé-sportolók emléktábláját, amelynek ünnepélyes avatója óta minden évben koszorúznak a múzeumban. Az összejövetelen az emléktábla alkotója mellett, az SBTC egykori kiválóságai közül részt vett - stílszerűen a posztok sorrendjében-Szőke István, Kmetty sorolva, hogy az STC benevezett az 1920/21-es pontvadászatba, az amatőrliga hatvani alosztályába, míg az első nemzetközi mérkőzését 1921-ben játszotta Zólyomban, és 5:0-ra győztek a tarjániak. A klub további működéséhez támogatóra volt szükség, ezért a vezetők a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-hez fordultak segítségért. A támogatásért a „szponzor" csupán annyit kért, hogy a klub vegye be a nevébe a „B" betűt is, amely akkoriban azt jelentette: Bányatelepi. Az pedig már kész főnyeremény volt, hogy a bánya- vállalat munkahelyet is tudott adni a játékosoknak. „1924-ben a fiúk megnyerték az északi kerülethez tartozó mát- ravidéki alosztály küzdelmeit" - folytatta a szónok az emlékezést - „Az SBTC-SSE helyi rangadót IS Sí: Szalay Miklós (balról) és Répás Béla írja alá a vendégkönyvet és a Stécé történetéről szóló kötetet A harmadik aranykor az 1970- es évek elejéhez kötődik, amikor az SBTC előbb vidék legjobbja, majd az 1971/72-es idényben bronzérmes volt, és az UEFA Kupában is bemutatkozott. „A szakmai háttér mellé kellett egy olyan vállalat is, mint a Nógrádi Szénbányák, amely a hátteret biztosította az egyesület működéséhez. A szénmedencében akkor 10-12 ezer ember dolgozott, és a vállalat tevékenysége meghatározó volt az ország széntermelésében" - emlékeztetett az akkori viszonyokra Ferencz Gyula. „Egy szólásmondás is járta akkoriban. Ha vasárnap nyert a Stécé, hétfőn jobban ment a termelés, több csille szén jött fel a bányákból" - említette a szónok, aki azt is kiemelte, hogy ebből a csapatból még sokan élnek, a minap ünnepelték Szalay Miklós és Horváth Ferenc 70. születésnapját, és a gárda zöme erre a megemlékezésre is eljött. „Sajnos az ezután következő éveket a fokozatos hanyatlás jellemezte" - mutatott rá Ferencz Gyula, megemlítve, hogy a Nógrádi Szénbányák megszűnése után - a gazdasági nehézségek miatt - a Stécénél is csak a túlélésről beszélhetünk, még annak is örülni kell, hogy az SBTC név egyáltalán fennmaradt. „A mi feladatunk az, hogy az ilyen megemlékezéseken a múltból erőt merítve tartsuk életben a jelent és bízzunk a jövőben. Jó szerencsét! Hajrá, Stécé!" - fejezte be beszédét Ferencz Gyula, majd a Bányászhimnusz közös eléneklése közben az emléktáblánál az olimpiai bajnok Szalay Miklós helyezte el a megemlékezés koszorúját Ezek után Kmetty József méltatta az SBTC lelkes szurkolóját Turcsányi Mihályt, aki társadalmi munkában kifestette a tóstrandi pálya falát, amelyet feldíszített az SBTC történetének emlékezetes fotóival, majd a saját maga által beszerzett zárható szekrénybe az értékesebb serlegeket helyezte el. Az öregfiúk ajándékát Kriskó Lajos nyújtotta át Turcsányi Mihálynak, aki meghatóban ajánlotta fel az elismerést édesapja emlékének. A megemlékezés résztvevői ezután baráti beszélgetésen elevenítették fel a régi szép időket. B.R. Az olimpiai bajnok Szalay Miklós koszorúzta meg az SBTC-emléktáblát Ferencz Gyula (balról) és Kmetty József vezette a megemlékezést József, Ferencz Gyula, Varga Sándor, Vertig József, Szalay Miklós, Répás Béla, Kriskó Lajos és nem utolsósorban Szabó Géza mesteredző, míg a fiatalabbakat Sági László és Gyetvai László képviselte. Ferencz Gyula ünnepi beszédében felelevenítette az SBTC 96 éve íródó történetét, amely - mint mondta - szorosan összefüggött a bányavállalat mindenkori helyzetével. Felidézte, hogy 1920. május 13-án, egy csütörtöki napon koraeste, a helyi ipartestületben mondták ki az - akkori nevén - STC megalapítását. Az új klub labdarúgó-, torna- és a sakkszakosztállyal indult. A szónok az alapítók közül megemlítette Angyal József, Kökény Gyula, László Imre, Líchner Antal, Ligeti Győző, Olaj József, Papesch József, Takács Ferenc, Tóth Kálmán nevét. Kiemelte: az egyesület első elnökévé Vlacsil Bélát választották, míg a klub védnöke Róth Flóris akkori bányaigazgató lett. A Stécé az első mérkőzését a Hatvani TE csapatával játszotta, és 2:2 volt az eredmény. „Ezután pörögtek az események" - folytatta Ferencz Gyula, 3000 néző előtt játszották az eredmény 3:0 volt a Stécé javára." Újabb nagy eseményként 1925. június 12-én avatták fel a salakos pályát egy SBTC-BEAC mérkőzésseL ahol 3:0-ra győzött a Stécé. A megemlékezésen Ferencz Gyula kiemelte, hogy az SBTC életében három aranykort jegyezhetünk fel. Az első a harmincas években zajlott, amikor a csapat Zsengellér Gyula, a későbbi világbajnoki ezüstérmes klassziscsatár vezérletével 1933- ban amatőrbajnoki címet nyert, 1935-ben elhódította a Corinthian Kupát, majd ugyanebben az évben bemutatkozott az NB l-ben. A szónok megemlítette az SBTC első válogatott játékosát, Vincze Gyulát is, aki 1946-ban az osztrákok ellen gólt is lőtt az 5:2- re megnyert találkozón. A Stécé második remek korszaka az 1950-es évekhez fűződik, amikor a minden idők legjobb tarjáni játékosának számító 28-szoros válogatott Szojka Ferenc vezérletével a fekete-fehérek 1956-ban első alkalommal szerezték meg a vidék legjobbja címet. Az SBTC Öregfiúk Alapítvány ajándékát Kriskó Lajos (jobbról) adta át Turcsányi Mihálynak
