Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)
2016-11-23 / 274. szám
Fotóművészet Észak-Magyarországon Nemhogy egy cikkben, de még egy kiállítás keretében sem lehet átfogóan bemutatnia három megye - Borsod, Heves és Nógrád - fotográfusainak alkotómunkáját, de ízelítőt adni mindkét formában lehet belőle. Ezért rendezik meg - forgószínpadszerűen - változó településeken e régió fotósainak évenkénti bemutatkozását. Mint arról már hírt adtunk lapunkban, a minap a 46. Észak-magyarországi Fotószemle nyílt meg, amelynek ezúttal - immár tizenhatodik alkalommal-Salgótarján a helyszíne. Pontosabban a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület tölti be a házigazda szerepét, a tárlatnak pedig a József Attila Művelődési Központ Előtér Galériája és az intézményben működő fotógaléria adott illetve ad helyet. NMH-Információ. a megnyitón megjelenteket, a különböző szervek, szervezetek vezetőit, a rendezvényt támogatók képviselőit Homoga József egyesületi elnök üdvözölte, majd Dániel Zoltán Salgótarján alpolgármestere mondott köszöntőt. Kiemelte, hogy vannak olyan emberek, akik számára a fotográfia művészi önkifejezésre alkalmas művészeti ág, meggyőződés, amit egész életükben vallanak és megpróbálják e nézetüket a gyakorlatban érvényre juttatni. Ilyenek a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület tagjai is több mint egy fél évszázada. Tevékenységüknek egyik rendszeres kifejezési formája a salgótarjáni fotóklubban 1970 óta bemutatott csaknem ötszáz kiállítás, de eredményes közreműködésük a vizuális kultúra fejlesztése, a fotózás népszerűsítése terén is. Képeikkel segítik a helyi rendezvények megörökítését, kiadványok létrejöttét, s műsoraikkal gazdagítják a városi televízió műsorát is. Eredményes - csoportos és egyéni - aktivitásukat számtalan díj, elismerés is igazolja. Előállításon láthatók képek Dániel Zoltán szerint arról tanúskodnak, hogy készítőik elmélyültek a fotográfia titkaiban, elsajátították a szakmai fogásokat és ezen ismeretek birtokában tudják kibontakoztatni talentumukat, képességeiket. A díjazott fotósok többsége egy közös felvételen is őrzi a jeles esemény emlékét Berendi Tibor (balra) átveszi a MAFOSZ fődíját Horváth Imre elnöktől Az Észak-Magyarországi Fotószemlét Horváth Imre, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének az elnöke nyitotta meg. Csatlakozván a salgótarjáni alpolgármester gondolataihoz, ünnepinek nevezte e rendezvény nyújtotta lehetőséget, e rendszeresen visszatérő alkalmat. Olyan ez, mint amikor a családtagok találkoznak egymással, csak ez esetben lelki rokonokról van szó. Horváth Imre csokorba kötve szólt azokról a belső ösztönzőkről, amelyeket folyamatosan inspirálják a fotósokat. Többek között megemlítette az átélt élmények, emlékek birtoklásának, megőrzésének szándékát, az alkotás, a közlés, az örömszerzés vágyát. A MAFOSZ elnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a fotózással foglalkozóknak érdemes megmérettetniük magukat egy hozzáértő - de értelemszerűen szubjektív-bíráló bizottság véleménye által. Ugyanis egy-egy ilyen hazai regionális kiállítás mezőnyében való jó szereplés, alkalmasint díjazás semmivel sem kisebb értékű, mint a más kultúrköröket, szemléletmódokat képviselő nemzetközi tárlatokon való sikeres részvétel. A korlátozott férőhely kompenzálására javasolta Horváth Imre, hogy az arra alkalmas képeket vetítés keretében lehetne, kellene bemutatni. Homoga József elmondta, hogy a negyvenhatodik szemlére a három megyéből ötvennégy fotográfus összesen hatszázötven digitális alkotását küldte be. Ebből a zsűri - amelyben Baán Katalin, E-MA- FOSZ/b. albertirsai fotóművész, a torontói Kralovánszky Balázs, a Magyar Fotóművész Szövetség tagja, valamint Nervetty Károly E-MAFOSZ/g. fotóművész Székesfehérvárról foglalt helyet - harminchét szerzőtől kilencvenkilenc képet, hatvan színeset és harminckilenc fekete-fehér, vagy monochrom fotót javasolt kiállítani. Az utóbbi kategóriában különdíjat kapott Szabó Péter (Salgótarján), Dan- kó Gábor (Eger) és dr. Agócs József (Salgótarján). Harmadik helyezett Szathmári-Király Ádám (Sajógalgóc), a második Sándor-Tóth Zsuzsanna (Hatvan), az első pedig Szarka János (Miskolc) lett. A színes kategória különdíjasai: Szerencsi Gábor (Eger), Mitterpach Ildikó (Miskolc), Kállay László (Eger), Homoga József (Salgótarján), Bővíz Sándorné (Salgótarján) és Arany Róbert (Eger). A harmadik helyen Szathmáry-Király Ádám, a másodikon Herpai Imre (Eger), az elsőn pedig Bakos Béla Márk (Salgótarján) végzett. A MAFOSZ plakett-fődíjat Berendi Tibor (Salgótarján) vehette át. A díjátadási ceremóniát követően baráti beszélgetésre került sor. Mindenki tetszését elnyerte a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület révén kiadott, Homoga József által tervezett tetszetős, esztétikus katalógus. A megnyitón Németh Anna, a Zenthe Ferenc Színház művésze működött közre három énekszámmal. Zárásként a Maradj velem című számot adta elő, mintegy szimbolizálva azt a törekvést, hogy a fotószemle művészi hatása sokakkal együtt maradjon a kiállítás megtekintése után is... Csongrády Béla Mester és tanítványa képei Balassagyarmat, a Balassi Bálint Gimnázium Galériájában a közelmúltban nyílt meg a szécsé- nyi Sz.Végh Erzsébet művésztanár akriL pasztell és tűzzománc képeiből rendezett kiállítás. A megjelent vendégeket, közöttük az alkotót és Kovács Ferenc nyugalmazott középiskolai tanárt, Balassagyarmat díszpolgárát, a kiállítás kurátorát és megnyitóját Horváth Anita, az iskola igazgató- helyettese köszöntötte. Kovács Ferenc megnyitójában előbb arról szólt, hogy Végh Erzsébet Balassagyarmaton, az egykori Szántó Kovács János Gimnáziumban érettségizett. Rajztanára Farkas András volt, aki felfedezte tanítványában a tehetséget. Külön is tanította, foglalkozott vele. A kiállításon látható az a két rajz, amit Farkas András készített Végh Erzsébetről, amint elmélyülten fest. Farkas András meghatározó szerepet játszott tanítványa életében, aki a mai napig a legfontosabb mesterének tekinti. Réti Zoltán autójával hármasban mentek a nógrádi tájakat festeni. Kovács Ferenc megemlítette, hogy Végh Erzsébet földrajz tanára Etei Lajos volt, aki abban az időben írta a földrajz tankönyvét. A térképek, az ábrák egy részét tanítványa rajzolta. Ezt követően, versidézetekkel gazdagon illusztrálva mutatta be a galériában látható képeket. A képek alkotójának természetszeretetéről tanúskodnak a pasztell és akril képek, amelyek az Alpok, a Kárpátok vonulatait, a nógrádi dombokat a saját látásmódja szerint ábrázolja. A tűzzománc képei nem realisztikusak, az alkotó érzéseit, érzelmeit fejezik ki, elgondolkodtatják a tárlatlátogatót. Az ünnepélyes megnyitón fuvolán közreműködött Gere Anna és Pap Boglárka, az iskola tanulói. A kiállítás tanítási napokon 2017. január 12-ig látogatható. Negyven eves a zeneiskola A balassagyarmati zeneiskola, 1976-ban Szécsényben megalakította a tagintézményét, amelynek Leukó József az iskola igazgatóhelyettese lett a vezetője. SzÉCSÉNY. A szécsényi önkormányzat 1991-ben úgy döntött, hogy a művészeti iskolát a Városi Művelődési és Ifjúsági Centrum intézményegységeként működteti tovább. Vezetőjének, a korábbi intézmény vezetőjét, Csuka Lászlót nevezte ki. Az iskola 1994-ben néptánc, 1996-ban képzőművészeti, 1997-ben színjátszó tanszakkal bővült. A szécsényi önkormányzat 2003. július 1-jével átadta az alapfokú művészeti iskola fenntartási jogát a Nógrád Megyei Önkormányzatnak. A fenntartó az iskolát a balassagyarmati intézményéhez csatolta, így a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola Szécsényi Tagintézményeként működött tovább. Az iskola a 40. évforduló alkalmából, november 2l-én hétfőn, 18 órai kezdettel a művelődési központ nagytermében jubileumi gálaműsort tart. Az est során fellépnek az iskola tanárai, növendékei. Köszöntőt mond. Stayer László, Szécsény polgármestere és Ember Csaba, a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. A 40. évfordulóhoz még három esemény kapcsolódik. November 23-án a művelődési ház kamaratermében Fenyő Gusztáv (zongora) és Kállay Ágnes (cselló) adnak hangversenyt. Egy nappal később, november 24-én a művelődési ház kamaratermében, „Dalos'teaház" címmel könnyűzenei énekhangversenyre várják az érdeklődőket. A műsorban fellépnek a Fébé társulat énekes színjátszói, Cs. Szerémy Andrea tanítványai. A művelődési ház aulájában a 40 éves a szécsényi művészeti iskola növendékeinek a kiállítása tekinthető meg. Szertográdi Ferenc Magyar történelem és költészet SÁGÚJFALU. Nagy Lajosné Bereczki Mária ságújfalui nyugalmazott tanárnő első könyve négy éve jelent meg, címe Szegény emberek királysága. Azóta 12 kötete került az olvasók kezébe. Valamennyi könyvét verses formában írta. A köteteket valamennyi korosztályjó szívvel veszi a kezébe. Az összegyűjtött témáit jó érzékkel rendezi, azokat a magyar nyelv gazdag szóhasználatával adja közzé. Nagy Lajosné Bereczki Mária, sajátos, egyéni műfajt teremtett azzal, hogy versben írja le gondolatait. Könyveinek az olvasmányosság, a gazdag szókincs mellett erénye a történelmi hűség is. A Királyok is emberek voltak című sorozatát követően a Lombos fák és csemeték című kiadványokkal jelentkezett, ezekben kiemelkedő történelmi személyiségekről, írókról, költőkről olvashatunk. Kossuth Lajosról és gyermekéről, Vörösmarty Mi- hályról. Deák Ferencről, Madách Imréről és családjáról. A legújabb kötetében Petőfi Sándort és családját mutatja be. Csakúgy, mint a többi könyvét, illetve ahogy Petőfi Sándor a János vitézt, ő is 12 ütemhangsúlyos versben írta meg művét. A könyvben az író betekintést nyújt Petőfi nehéz életébe, megismerheti az olvasó a költő elszántságát, kitartását, akaraterejét. Mint minden könyvének, ennek is igen gazdag színes és változatos a szóhasználata. Az írónő Petőfi Sándort helyezi a középpontba, de ír a családja elszegényesedésérőL Petőfi soproni katonáskodásáróL a költőt ért támadásokróL arróL hogy milyen nehezen indult a költői pályán, mert kortársai féltékenységből nem ismerték el munkásságát. Lírai hangon mutatja be Szendrey Júliával való megismerkedését, házasságkötésüket. Olvashatunk az 1848-as forradalomban betöltött szerepérőL a szabadságharcban való részvételéről. Az írónő igen részletesen ír Petőfi Sándor halála után, Szendrey Júlia és gyermekeinek az életérőL A fotókkal igen gazdagan illusztrált kötet előszavában, Körösi Mihály mezőberényi helytörténész, többek között ezt írja: „Vegye :ÜIM Nagy Lajosné Bereczki Mária kezébe Nagy Lajosné Bereczki Mária verses formában megírt Petőfi családtörténetét! Olvassa el! Olvassa fel gyermekének, unokájának, akár részletekben is a tragikus sorsú költő és családja történetét, Nagy Lajosné Bereczki Mária megfogalmazásában! Beszéljenek róla, mondják eL mi tetszet az írásban. Meglátják, hogy érdemes, akár csak egy kevés időre is kilépni a bitek, fájlok világából az élő beszéd világába!" Szenográdi Ferenc
