Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)

2016-11-24 / 275. szám

Kilencvenedik születésnap ENDREFALVA. A napokban töltötte be 90. életévét Jónás Cyuláné, akinek ez alkalomból Orbán Viktor miniszterelnök Emléklapját Csóriné Botyánszki Ágnes polgármester és Vincze Nikolett jegyző adta át. Endrefalva egyik legidősebb lakója a 90. évével már szép­korúnak számít, így a szépko- rúak jubileumi köszöntéséről szóló kormányrendelet alapján vált jogosulttá a személyes kö­szöntésre, az azzal járó okiratra, továbbá a jubileumi juttatásra. Ezúton is kívánunk neki kitar­tást, jó egészséget és további boldog éveket! Gálaműsor az idősekért SALCÓTARjÁN-ZACYVARÓNA. November 26-án, szombaton Idő- sek-napi gálaműsort tartanak a Bátki József Közösségi Házban. A rendezvény megnyitója 15 órakor kezdődik. Az előadás alatt köz­reműködik Turcsány László önkormányzati képviselő, Berki Kinga, a Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola kórusa, a The Jewels zenekar, valamint több meglepetés vendég is. A műsor után vendégség és tombola is várja a jelenlévőket. Szépkorú köszöntése ta segédjegyzői munkáját de akkoriban a politikai helyzet átszervezte az ő életét is, így 1950-től tanácstitkárként dol­gozott Mátramindszent lakói­ért - valódi hivatástudattal - nyugdíjazásáig, 1984-ig. 1986-ban felkérték legyen Mátraverebély tanácstitkára. Az ott eltöltött évek alatt a politikai helyzet visszaadta az eredeti titulusát és újra jegy­ző lett. 1952-ben házasságot kötött, feleségével 63 évet éltek együtt. Egy gyermekük, két unokájuk és négy déduno­kájuk van. Jaki bácsi korához képest jó egészségnek örvend. A köszöntés további része nagyon vidám hangulatban telt. Jaki bácsi mesélt a régi idők szép emlékeiről. Nagyon boldog volt, hogy nem feled­keztek meg róla egykori mun­kahelyén dolgozók sem és ve­lük ünnepelhette ezt a napot! Isten éltesse jó egészségben családja körében még sokáig Jaki bácsit! A köz­ség újabb lakója, Varga Joa­chim, Jaki bácsi került be a szép korúak táborába, ugyanis november 19- én töltötte be a 90. életévét. Az ünnepi alkalomra tekin­tettel otthonában kereste fel az önkormányzat képvisele­tében Horváth János polgár­mester és Bata József jegyző. A vendégek a miniszterelnöki köszöntő levél mellé ajándé­kot is vittek magukkal. 1926. november 19-én szü­letett harmadikként egy hat gyermekes családban. Boldog gyermekkorát ma is szívesen felidézi. Nagyon szeretett ta­nulni, az elemi iskola után a Pásztói Állami Polgári Iskolát is, színjelessel végezte el. 1942-ben kezdett dolgozni segédjegyzőként a Mátramind- szenti körjegyzőségen. 1944 novemberében besorozták katonának, az életről és a ha­lálból korán kemény kiképzést kapott. A háború után folytat­Az időskor súlyos ke­resztje a magány, ami sok­szor lelki gyötrelmekkel, betegségekkel társul. A magány, amikor az idős ember nem tudja gondola­tait másokkal megosztani, nincs, akivel szót váltson, amikor feleslegesnek érzi magát. Lelke a dermedt hi­degség fogságában vergő­dik, szenved. SzÉCSÉNY. A Ferences Betá- nia Idősek Otthona és Testvéri Közössége (Betánia palesztinai település volt, itt élt Jézus barát­ja, Lázár, akit az Úrjézus gyakran meglátogatott és fel is támasz­tott. A SZERK.) ezt a súlyos ke­resztet veszi le harminc ember válláról. A városban a rendszer- váltást követően, 1994-ben nyi­totta ki-az otthon az ajtaját, az ott élő nővérek lelkűk kapuját, hogy tizenkét idős ember méltó körülmények között élhesse le hátralévő éveit. Az igényekkel szemben az otthon már akkor kicsinek bizonyult. Ferences Betánia: az otthon melege- A bejárati ajtó fölé ez van írva: „Testvéri közösség Jézus Krisztusban..."- A Jóisten segítségével, jó- akaratú emberek támogatásá­val, 2006 telén nyitotta meg kapuját az új Betánia Otthon, itt harminc lakó számára tu­dunk otthont biztosítani, ez mellett napi ellátást is nyújtunk azoknak, akik részt vesznek az életünkben - mondta Takács Etelka Mária Klarissza nővér, az otthon vezetője. Az otthon a szó legnemesebb értelmében otthont jelent. Olyan helyet, ahol lakói nap mint nap átélik a törődést, nem érzik ma­gukat feleslegesnek. Biztonság­ban tudhatják életüket, ami lelki megnyugvást ad számukra.-Az otthon lelkületét az hatá­rozza meg, hogy mi itt egy nagy családot alkotunk, a lakók, a kollegák és a ferences szegény­gondozó nővérek. Ez a szem­lélet a mindennapjainkban is megmutatkozik. Assisis Szent Ferenc szellemében mindenkit testvérként szeretünk, minden­ki mellé testvérként állunk - fo­galmazott Klarissza nővér.- Ez valóság! Jézus Krisztus tényleg jelen van. Jelen a kápol­nában, az oltári szentségben, jelen minden lakóban, minden munkatársban és nővérben. Ő a ház vezetője, akivel együtt működhetünk, őt követve és szeretve tesszük a dolgunkat - fogalmazott az otthon vezetője. A ház lakói megtalálják az életük hátralévő éveinek az értelmét is, nem érzik magu­kat felesleges embernek. Min­denki fontos, értékes, kisebb feladatok elvégzésére önként vállalkoznak. Van, akik az alma pucolásában, a dió törésében, a folyosó seprésében segédkezik, más az imaórán vezet egytized Rózsafűzért. A lakók megláto­gatják egymást és elbeszélget­nek. Mindenki hasznosnak érzi magát, együtt élik meg a közös­ségi életet. Gyakoriak a közös programok, a séták, megemlé­keznek egymás születésnapjá­ról. Amikor ott jártunk, készültek az Erzsébet és a Katalin napra, emléktárgyakat készítettek a városi adventi vásárra. Színes és tartalmas az életük! Az idős korban az emberek nagy része már nagyon sok veszteségen van túl. Elveszí­tette családtagjait, barátait, szép lassan egyedül maradt. Az otthon abban is segít, hogy ne zárkózzanak be magányukba, kinyíljanak egymás felé. Valkó István 13 éve eltemet­te a feleségét. A 83 éves férfi egyedül élt kisgéci lakásában. Február 3-án este olyan szeren­csétlenül esett el a lakásban, hogy képtelen volt felállni, reg­gel így talált rá öccsének a fele­sége. Kórházba került, ott volt április végéig, végül a szécsényi Betánia Otthon lakója lett. úgy törődnek velünk, mint an­nak idején az édesanyánk - tört fel az őszinteség a férfiből. A ludányhalászi Mester Tamás két évi várakozás után került be az otthonba.- Magányosan éltem, nem nősültem meg. Nagyon rossz volt egyedül. Mint a kisgyer­mek, hogy mikor jön a Jézuska, én is úgy vártam az értesítést, mikor jöhetek be. Itt jó kö­rülmények között vagyok. Az életem során megszoktam a munkát, itt is segítek a folyosó takarításában. Mi történik a me­gyében, arról a Nógrád Megyei Hírlapból tájékozódom, ami az otthonunkba is jár. A tv betekin­tést enged a nagyvilág életébe. A nővérek aranyosak, figyel­mesek, törődnek velünk - nyílt meg a 86 éves férfi. Egy édesanya számára nincs nagyobb lelki fájdalom, mint a fia felvesztése. A szécsényi Majoros Jánosné fia tragikus körülmények között, 33 évesen hunyt el. A férjét 14 éve veszí­tette el. A másik gyermeke Ba­lassagyarmaton lakik.- Jó kis közösségben élünk itt együtt. Igaz, hogy már járó­kával megyek, de nem hagyom el magam! Az almatisztításban is segítek. Mindent megkapunk a nővérektől, szeretetükkel kö­rülvesznek, ápolnak, gondoznak- Jól érzem itt magam, mi egy nagycsalád vagyunk, nem unat­kozunk, részt veszünk a szent­miséken, az imaórákon, szá­momra már ez az igazi otthon. Halottak napján a testvérem, aki gyakran meglátogat, eljött értem, hazavitt a temetőbe, de már vágytam vissza. A nővérek minket. Nem vágyom sehová. Azt mondom, hogy a Jóisten áldja meg a nővéreket, az itt dol­gozókat - mondta az ősz hajú, 84 éves Majoros néni. A szeretet az otthon melege tölti meg a szécsényi Betánia Otthon lakóinak a szívét és lelkét! Szenográdi Ferenc Idősek napja a művelődési házban A hagyományoknak megfelelően,idén is megrendezte Karancs- keszi önkormányzata az „Idősek napja" című ünnepséget, a művelődési házban. A polgármester, Királyhegyi Gyula kö­szöntötte a vendégeket és egy szál rózsá­val kedveskedett a hölgyeknek, egy üveg borral a férfiaknak, akik idén töltötték, il­letve töltik be a hetvenedik életévüket. Ezt követően az óvodások adták elő műsorukat sza­valtak. énekeltelt táncoltak. Őket az általános iskolások színjátszó csoportja követte, a „Pletykás asszonyok" tréfás jelenettel, amely nagy sikert aratott Nem maradhat el esemény az Őszi­rózsa Asszonykórus nélkül, népdalcsok­rot adtak elő, meg­ható volt, amikor utolsóként eléne­kelték a „Nyugdíjas dal" című számot. A dal szövege önma­géért beszél, az előadás és az átélés pedig megérintette az ember lelkét. A karancsaljai Havanna Senior Tánccso­port tagjai vidám, az életből kiragadott je­lenetei szórakoztatták a közönséget Igazi meglepetés volt a szépkorúaknak Dudás András harmonika művész műsora, amely méltán kapott tapsvihart. A műsorok után jött a vacsora,a meg- vendégelés,beszélgetések sora. Csodála­tosan telt el ez a délután, mindenki meg­elégedésére!

Next

/
Oldalképek
Tartalom