Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)
2016-11-19 / 271. szám
MTI Fotó: Komka Péter Mo zikban A martfűi rém A martfűi rém történetéhez nem lehetett „kisasz- szony-zsebkendővel" hozzányúlni - hangsúlyozta hétfőn Budapesten Sopsits Árpád filmrendező, akinek a sorozatgyilkosságból forgatott zsigeri thrillerét november 10-től vetítik a magyar mozik. Anger Zsolt Jászai Mari-díjas színész, Szíjártó Imre, főiskolai tanár, az Eszter- házy Károly Egyetem Mozgóképkultúra tanszékének vezetője és Sopsits Árpád Balázs Béla-díjas színház- és filmrendező, forgatókönyvíró A martfűi rém című filmjének bemutatóján az egri Agria Parkban. Budapest. Sopsits Árpád a sajtóvetítést követően elmondta: noha gyilkosságok, valamint a hosszú ideig sikertelen nyomozás részleteinek ábrázolásakor az eredeti jegyzőkönyvekre és peranyagra támaszkodtak, mégis elsősorban fikciót készítettek. Nem azt tartom fontosnak, hogy mennyi a valóság és a fikció a filmben, hanem az, hogy a néző el tudja-e fogadni a vásznon látottakat működő valóságként - fűzte hozzá. Elmondása szerint az 1970-es években találkozott először a történettel, amikor a rádióban mint Magyarországon egyedi bűncselekmény-sorozatról beszélt a per védőügyvédje. Mint fogalmazott, elsősorban az elhallgatások keltették fel a figyelmét, azok a részletek, amelyeket a műsor érezhetően igyekezett kerülni. Akkor persze nem lehetett filmben feldolgozni a magyar igazságszolgáltatás végzetes hibáját is magába foglaló történetet, ma már viszont hozzáférhető az ügy dokumentációja. A Magyar Nemzeti Filmalap összesen több mint 530 millió forintos támogatásával készült A martfűi rém valós eseményeken alapul. 1957-ben brutálisan megöltek egy nőt a Szolnok-kö- zeli településen. A gyilkosságért elítéltek egy férfit, pár évvel később azonban újra megrázó halálesetek történtek. Egy frissen végzett ügyész rájön, hogy a börtönben ártatlan ember bűnhődik, ám az 1956-os forradalom utáni politikai tébolyban nehéz megtalálni az összefüggéseket és újra felvenni a nyomozás fonalát. A fővárosi Puskin Moziban rendezett sajtóbemutatót megelőzően néhány nappal a gyilkosságok helyszínén, Martfűn is levetítették a filmet. Sopsits Árpád elmondta, nagy visszaigazolásként élte meg, hogy a helyiek - akik között többen saját emlékeket őriznek a bűnügyről - elfogadták a vízióját a történtekről. Hozzátette azt is: az első gyilkosságért ártatlanul elítélt Kirják János leszármazottai megköszönték a filmet, úgy érezték, valamilyen szinten rehabilitációt jelent az alkotás a férfi számára, akit a hatóságok sosem kárpótoltak a börtönben eltöltött évekért. Ehhez a történethez nem lehet „kisasszony-zsebkendővel" hozzányúlni, azt akartuk, hogy a néző érezze a gyilkosságok borzalmát - hangsúlyozta a rendező, aki három évet dolgozott az elsőként a 32. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon október elején bemutatott filmen. Sopsits Árpád az általa ismert „legszelídebb színésznek" nevezte a sorozatgyilkost alakító Hajdúk Károlyt, akit elmondása szerint ezért választottak a szerepre. Hajdúk Károly, aki első alkalommal a hétfői vetítésen látta a kész filmet, úgy fogalmazott, hogy a legbrutálisabb jeleneteket látva is elsősorban „praktikus emlékek" idéződtek fel benne a forgatásról. Mint például, hogy mennyiszér kellett felvenni egy jelenetet, mire a kés úgy csillant, ahogy azt elképzelte a rendező és az operatőr. Ugyanakkor a film egyik legmegrázóbb jelenete, amelyben egy 13-14 éves lány meggyilkolását játszották el, igazi „kín- szenvedés" volt - fűzte hozzá. Sopsits Árpád kitért arra is, hogy nagyon büszkék a film éjszakai jeleneteire, amelyeken nagyon sokat dolgoztak Szabó Gábor operatőrrel. Mivel úgy látták, hogy a közeli képek alkalmatlanok az atmoszféra megteremtésére, nagytotálokkal dolgoztak, ez azonban nagyon felszerelés- és időigényes módszer. A martfűi forgatás 49 napjából 35 ezekre az éjszakai jelenetekre ment el. Szabó Gábor úgy fogalmazott: mivel nem digitális technológiával, hanem hagyományos, a digitálisnál jóval kevésbé fényérzékeny filmre forgattak, szükség volt többek között elővilágosító stábra is, de így sokkal jobban kézben tudták tartani a film noir stílusú vizuális világot. A martfűi rém producere Fe- renczy Gábor és Tőzsér Attila, a vágó Kovács Zoltán volt. A filmben Hajdúk Károly mellett többek között Jászberényi Gábor, Bárnái Péter, Trill Zsolt, Balsai Mónika, Anger Zsolt és Szamosi Zsófia láthatóak. A forgalmazó a Big Bang Media. Nyíregyháza kFiete, a rostocki állatkertből érkezett kétéves hím jegesmedve (Ursui maritimus) ugtm medencéjébe a Nyíregyházi Állatparkban. Az állatot a fajmegőrzési program keretében helyezte . Nyíregyházán élő idősebb nőstény mellé az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége. íffiBKBíKí: msmmm SRRRR8$R89RRnRRS9illltliJJullttlTOllMII R MHMHRM R MRt BRRfeHRpRpi Diana hercegnő ruhái Diana hercegnő legemlékezetesebb ruhakölteményeit felvonultató kiállítás nyílik februárban a londoni Kensington-pa- lotában a walesi hercegnő halálának 20. évfordulójára emlékezve. London A Diana: Her Fashion Story című tárlaton a néhai hercegnő múzeumokban és magángyűjteményekben őrzött legendás toalettjei kapnak helyet- írta a The Daily Telegraph. A kiállításra összeválogatott 26 ruha között szerepel az az éjkék bársony esélyi, amelyet Diana 1985-ben viselt egy fehér házi hivatalos vacsorán, amelyen John Travoltával is táncolt. A Victor Edelstein által tervezett estélyi egyike volt azon tíz ruhának, amelyet maga a hercegnő adott el egy New York-i jótékonysági árverésen mindössze két hónappal az 1997-ben bekövetkezett tragikus halála előtt. A ruhát akkor egy amerikai üzletember vásárolta meg 100 ezer fontért, majd az estélyi ismét brit kézbe került egy 2013-as aukción, amelyen 240 ezer fontot fizettek érte. Diana legemlékezetesebb viseletéi közé tartozik az a sápadt rózsaszín Emanuel-blúz, amelyben a hivatalos eljegyzési portréján látható, valamint számos Catherine Walker-kosztüm, amely a walesi hercegnő „munkahelyi gardróbjába" tartozott az 1990- es években. Egy kék-fekete színű, kockás Emanuel-ruha, amelyet egy hivatalos velencei látogatásakor viselt a hercegnő az 1980-as években, most kerül először kiállításra. A tárlat célja, hogy bemutassa Diana stílusának evolúcióját és kedvenc divat- tervezőivel való kapcsolatát. A kiválasztott ruhák közül mindössze öt van a Historic Royal Palaces, a brit királyi paloták fenntartásáért felelős jótékony- sági szervezet birtokában, a többi egyebek között az Egyesült Államokból és Chiléből érkezik, ahol divatmúzeumokban őrzik őket. Diana walesi hercegnő volt a világ egyik legtöbbet fényképezett nője, akinek minden egyes ruhaválasztását kíméletlenül kielemezték - mondta Eléri Lynn, a kiállítás kurátora. „A tárlatunk egy olyan fiatal nő történetét mutatja be, akinek gyorsan meg kellett tanulnia az uralkodói és diplomáciai körökben elfogadott öltözködési szabályokat, és aki mindeközben ráirányította a figyelmet a brit divatiparra és tervezőkre" - mutatott rá Lynn, hozzátéve, hogy Diana idővel megtanulta, miként kommunikáljon a ruhái segítségével. Cím nélkül XXV Hatvanhat millió dolláros (19 milliárd forintos) rekordáron kelt el a Christie's aukciósház keddi New York-i kortárs művészeti árverésén Willem de Kooning Cím nélkül XXV (Untitled XXV) című festménye. New York. Az Cím nélkül XXV (Untitled XXV) Willem de Kooning (1904-1997) legnagyobb méretű festménye. Az előzetes becslések alapján 30-40 millió dolláros árat vártak érte, a licitharc azonban csaknem ráduplázott a várakozásokra. Az 1997-ben elhunyt művész legtermékenyebb, hetvenes évekbeli korszakából származó festmény végül 66,3 millió dollárért kelt el. Ez új aukciós rekordot állított be az absztrakt expresz- szionista stílusáról ismert művész életművében. A festményt 2006-ban egy aukción 27,1 millió dollárért (7,8 milliárd forintért) adták el. De Kooning a hetvenes években ismét szerelmes lett, ami inspirálóan hatott rá és az absztrakt expresszionizmus bölcsőjeként emlegetett New York állambeli Springs vidéke is megihlette, ahova 1963-ban költözött - mondta el Brett Gorvy, a Christie's háború utáni és kortárs művészeti szakértője. A képet egy európai gyűjtő bocsátotta árverésre, aki 2008-ban vásárolta. De Kooning korábbi rekordja 32 millió dollár (9,3 milliárd forint) volt, amit ugyancsak egy 1977-ben festett művéért fizettek ki 2013-ban. Az árverésen 20 millió dolláros (5,78 milliárd forintos) áron kelt el Gerhard Richter német festőművész színpompás, olajvészon Absztrakt festmény című alkotása. A kép a művész 1994-ben festett négy képből álló sorozatának része. A négy festmény egyike a brit Taté és a Skót Nemzeti Galéria gyűjteményének közös tulajdona. A brit énekes-dalszerző, Eric Clapton 2001-ben vásárolta meg a további három képet. Ezek közül 2012-ben 34,2 millió dollárért (9,9 milliárd forintért) adott el egyet, egy évvel később 20,9 millió dollárért (hatmilliárd forintért) egy másikat, és kedden 20 millió dollárért a harmadik is elkelt.
