Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)

2016-11-14 / 266. szám

Őrizetben a motoros BALASSAGYARMAT. Járművezetéstől eltiltás hatálya alatt vezet­te segédmotoros kerékpárját egy fiatal férfi: a rendőrök november 12-én, szombaton dél körül Balassagyarmat és Csesztve között, Kin- csempusztánál igazoltatták. Az ellenőrzés során a férfi közölte, hogy a vezetői engedélyét nem tudja átadni, mivel azzal nem rendelkezik. A járőrök a személyi adatok alapján megállapították, hogy a férfit a Szécsényi Rendőrkapitányság 2017. augusztus 19-ig minden közúti jármű vezetésétől eltiltotta. Járművezetés az eltiltás hatálya alatt szabálysértés elkövetése miatt a Balassagyarmati Rendőrkapitány­ságra előállított 24 éves nógrádmegyeri férfivel szemben - őrizetbe vétele mellett- gyorsított bírósági eljárást kezdeményeztek. Lakópark a Springa-dombon A Szabó Lőrinc Általános Iskola mögötti területen épülhetnek az új otthonok a Híven őrzi a forradalom emlékét (II.) Gyorsan eltelt ez a hatvan év a forradalom óta... Po- nyi József (azaz „Dodi") 1956 októberében 18 éves acélgyári volt, aki nemzetőrnek állt, majd lett belőle „fasiszta ellenforradalmár"; öt évet töltött börtönben, utána élete javát megbélyegzett emberként élte. A hélyzete csak a rendszerváltás után változott. Interjúnk - ami egyben kordokumentum is - második részében Ponyi József a megtorlásról beszél. Tovább folytatódik Ba­lassagyarmaton az önkor­mányzat otthonteremtési programja. Ezúttal a Sprin- ga domb déli lejtőjénél alakítanak ki telkeket, az első családok akár már jö­vőre megkezdhetik itt az építkezést. Balassagyarmat. - Már 2008 óta tervezzük, hogy a Szabó Lőrinc Általános Iskola mögötti részen, a parkerdőig terjedő területen a Zeke Kálmán és a Veres Pálné utcák összeköt­tetésével összesen huszonnyolc telket alakítsunk ki - tájékoztat1 ta a részletekről lapunkat Csach Gábor, a város alpolgármestere.- A megvalósításra most érke­zett el az idő, a kedvező alkalom, és immár az elkészült tervek engedélyeztetése is jogerőre emelkedett, így idén egy pályá­zati eljárás keretében a kivite­lezőt is kiválasztottuk, aki még novemberben befejezi az első nyolc kijelölt telek közművesí­tését. Úgy gondoljuk, hogy ez a terület nagyon népszerű lesz az új otthonra vágyó családok kö­rében, hiszen közvetlen szom­szédságban van a gyönyörű Springa-parkerdő, és mindössze néhány méteres gyaloglásra az iskola. Ezek az ingatlanok 450 és 620 négyzetméter nagy­ságúak, bruttó 2,8 és 2,9 millió forint közötti vételárral. A szennyvíz - és ivóvízháló­zathoz való csatlakozás adott, illetve kialakítottunk egyelő­re egy mart aszfaltos borítású bekötőutat is, amelyre akkor kerülhet véglegesen szilárd burkolat, ha befejeződik a teljes közműkiépítés. Köztudott, hogy lakossági igényre a villany - és gázhálózat telekhatárig történő kiépítése ingyenes. Csach Gábor elmondta még, hogy azok számára is otthont­eremtési lehetőség kínálkoz­hat így, akik elégedetlenek a CSOK-támogatás által biztosí­tott ingyen telkek fekvésével. A nyolc, már idén közművesített ingatlanra november közepé­től tehetnek vételi ajánlatot az érdeklődők, így azokhoz, már idén hozzájuthatnak az új csa­ládok. Mivel az önkormányzat nonprofit módon értékesíti a területeket, így az ingyen telkek után jelenleg ezek á legolcsóbb építési ingatlanok a városban. Hegedűs H.- Maradtak még fegyverek az Acélgyárban?- Mivel a harmadik nemzetőr szakasz otthon pihen a fegyve­rekkel együtt, nem tudtak róla, hogy maradtak még fegyverek. Két-három nap múlva Márton Imre és az unokabátyám, Ponyi Gyuszi levittek a 35 kilovoltos elosztó kábeltérbe, ahol el vol­tak rakva a fegyverek: három géppisztoly, egy „dióverő" pus­ka, négy 48-as puska és a lősze­rek. Rájuk szóltam: gyerekek, statárium van, ha megtalálják, felhúznak minket. De szóba jött a MŰK (márciusban újra kezd­jük), amiben komolyan hittünk... A fegyvereket később a villa­mosközpont padlásán rejtettük el. Az lett a baj, hogy Márton Imi­éit olyanokat is beavattak a tit­kunkba, akik nem voltak közértje valók. Ilyen volt Mata József elektrikus, akit korábban lopás miatt kizártak a pártból, s hogy mindezt „jóvátegye" - és egy kis órabéremelésért - beárult min­ket Fehér Gyula párttitkárnál.- Gyanítom: nem sokáig ma­radtak szabadlábon...- A fegyvereket 1957. április 12-én találták meg, pontosan tudták, hogy hol kell kibontani a padlást. Éjszakás voltam, fize­tésnap volt, egy órakor mentem be a pénzért, és az egyik bará­tom odasúgta: baj van, megta­lálták a fegyvereket. Majd hal­lottam, hogy az unokabátyámat és másokat már elvitték a mun­kahelyükről. Fél négykor jött értem Vágvölgyi és egy Molnár nevű, akik a városi rendőrségre, majd öt óra után a megyei kapi­tányságra vittek, ahol Hupcsik főkihallgató faggatott, ki rakta el a fegyvereket, de csak Márton Imrét, Ponyi Gyuszit és magam említettem, mert a többieknek családjuk volt. Nem tudom, ki árulta be a többieket.- Bántották a kihallgatásokon?- A kihallgató szobában Ko­vács nyomozó-akit „Brazil"-nak csúfoltak - folyton a fejemre rakta a kalapomat, én meg állan­dóan levettem. Végül mindkét oldalról kaptam egy-egy nagy pofont. Ezután leszóltak a pin­cébe, feljött egy tagbaszakadt őrmester, aki egy jól irányzott rúgással megadta a sebességet. Odalenn Antal főtörzsőrmester a Kossuth-címeremet látva úgy a jobb térdembe rúgott, hogy azóta is érzéketlen. Egy éjszakát ott, a fogdán töltöttünk, más­nap kettesével összebilincselve vittek bennünket a Gyorskocsi utcai katonai bíróságra.- Off aztán súlyos éveket szabtak ki a vádlottakra.- Kilencen ültünk a vádlottak padján. Az volt a szerencsénk, hogy a katonai szakértő azt mondta, nem voltak lekezelve a fegyverek. A másik mentségünk az volt, hogy egyöntetűen azt vallottuk, hogy a korábban disz- szidáltak hagyták hátra a fegy­vert, s mi nem mertük leadni, mert statárium volt. Végül meg­született az ítélet: Márton Imre 13, Óvári János 12, Ponyi Gyula, Ponyi József, Mede Lajos és Ju­hász Attila 10-10, Berecz Dezső 5 év börtönt kapott, míg a beteg Vies Antalt polgári bíróság, elé utalták, Berkes Istvánt pedig felmentették. Az ügyvédek azt mondták, örüljünk, hogy a leg­rosszabbat elkerültük, mert ők halálos ítélettel számoltak.- Milyen volt a börtönélet?-A Gyűjtőfogházban darócru­hát kaptunk, a három és félszer két és fél méteres zárkába he­tünket zsúfolták össze. Volt egy szekrény a falon, egy mosdó, lavór és a kübli. Volt két szal­mazsák, arra kerültek az időseb­bek, míg mi szétszórt szalmán aludtunk. Egész éjjel égett a lámpa, ébresztőkor vigyázzba kellett állunk, míg ellenőrizték a létszámot. íztelen feketekávét és „kopasz" kenyeret kaptunk, sokat éheztünk. Tettleg nem bántottak bennünket, de lelki­leg annál inkább. Negyedéven­ként írhattunk egy 12 soros le­velet. Félévente volt tízperces beszétő, szintén félévenként kaphattunk egy három kilós csomagot. Később munkára vit­tek, egy játéküzemben, utána a motorjavító részlegben majd a villamoshálózat felújításában dolgoztam.- Tudták, hogy Nagy Imréé- ket kivégezték?- Mindig fél nyolckor vittek le bennünket a munkahelyre, de azon a napon nagy csend volt, még ébresztőt, sem tartottak, csak a smasszerek ordították: „eltűnni"! Ekkor már tudtuk, hogy nagy embereket vihetnek kivégezni. Már tíz óra volt, ami­kor jöttek, hogy mehetünk mun­kába. Utána tudtuk meg, hogy Nagy Imrét és a társait végezték ki, és az udvaron lévő nagy vö­rös téglafal tövébe, arccal lefelé, összedrótozott kézzel földelték el őket.- Mikor engedték haza? Ho­gyan fogadták itthon?- Közkegyelemmel, 1962. április 3-án, feltételesen szaba­dultam, kilenc nap híján öt évet töltöttem le. Itthon, a vasútál­lomáson a szüleim és az öcsém vártak. Jelentkeznem kellett a rendőrkapitányságon, ahol közölték, hogy az Acélgyárba kell visszamennem dolgozni. Raporttal kezdtünk a pártiro­dán, ahol már várt bennünket az összes „jótevőnk". Megígér­tük, hogy jók leszünk, építjük a szocializmust. Csak néztek. Vil­lanyszerelőként - mint „fasiszta ellenforradalmár"-a lehető leg­alacsonyabb, 7 forint 10 filléres órabért kaptam, majd hasonló „indokkal" nem engedtek tech­nikusképzőben továbbtanulni. Amikor már családos emberként újra a szokásos szöveggel húz­tak le a jutalmazási listáról ott­hagytam a gyárat. A többi már történelem, elboldogultam.- A rendszerváltás után a Po- foszban is tevékenykedett.- Az 1989. decemberi meg­alakulásától részt vettem a Po­fosz munkájában, a megyében sokáig Beda József elnök segí­tője, helyettese voltam. Akkor folyt a kárpótlás, sokat dolgoz­tunk. 1956 évfordulóját külön ünnepeltük Salgótarján városá­tól. Egyszer Józsi bácsi felhívott, hogy járt nála Puszta Béla pol­gármester és Deme Attila volt városi nemzetőrparancsnok, azt kérve, hogy ünnepeljünk együtt. Azt mondtam: rendben van, csak a Vásártér legyen December 8. tér, és kapjanak méltó helyet az áldozatok nevei. Ez meg is va­lósult, és jó viszony alakult ki a megyeszékhellyel. 1998 febru­árjában Józsi bácsi meghal. Rá­beszéltek, vegyem át az örökét, az országos központból is di­csérték a munkám. Aztán kide­rült, hogy Nógrádban is vannak, akik érdemtelenül Pofosz-tagok: volt párttitkárok, tanácselnökök, pufajkások, besúgók, verőle­gények, párttagok. írtunk egy nyilatkozatot: ha az érdemte­leneket nem zárják ki, lemond az egész vezetőség. Fónay Jenő országos elnök azt mondta: ne égessük a Pofoszt. Én lemond­tam, a többiek viszont nem...-1956 emlékét is híven ápolja...- Az 50. évfordulón a saját pénzemből emlékplaketteket, dísztárgyakat, emlékérmeket készíttettem, amelyeket a leg­magasabb közjogi méltóságok­nak is elküldtem. Tisztelettel gondolok a bajtársakra, mártí­rokra, áldozatokra, tönkretett emberekre. December 8-a hat­vanadik évfordulója után már csak a magam életét akarom élni, amelynek minden napja ajándék! (Vége.) b.r. Roma nap lesz a művelődési központban A Nemzeti Rehabilitációs és Szociá­lis Hivatal, Pásztó Városi Önkormány­zat és a Pásztói Roma Nemzetiségi Önkormányzat támogatása mellett a Teleki László Városi Könyvtár és a Művelődési Központ 2016. novem­ber 26-án, szombaton, 10-19 óra kö­zött roma napi rendezvényt tart. PÁSZTÓ. Az esemény a városi könyvtár Nagymező utcai épületében veszi kezdetét, ahol három roma festőművész, a salgótar­jáni Oláh Jolán, a pásztói Oláh Ferenc és a budapesti Oláh Norbert kiállításának a meg­nyitójára kerül sor. Kora délután, 13 órai kezdettel a Deák Ferenc utcai művelődési ház termében a roma művészet köréből a pásztói gyerme­kek vers-próza és énekmondó versenyére, majd 14 órától az általános iskolások ré­szére Balogh Zetas Péter irodalmár, újság­író, Oláh Norbert, Gruber Béla-díjas festő, Solymosi Mór tervező grafikus, és Szegedi Tamás színész,rendező, drámainstruktor közreműködésével egy összművészeti ját­szóházi találkozóra kerül sor. A pásztói roma napi eseményre ellátoga­tok ezúttal a roma szótanulással is megis­merkedhetnek, miközben magukra ölthetik az indiai női viseletét, a szárit, ami tulaj­donképpen csak egy a testen sokszorosan körülcsavart, hat méter hosszú, pamut, vagy selyemanyagból készült, hagyomá­nyos ruhadarab. A művelődési ház nagytermének színpa­dán 15.30 órakor veszi kezdetét a hazai kor­társ képző és iparművészet, valamint az iro­dalom fiatal képviselőit összefogó fővárosi Rombusz Műhely előadása. Ez után a Magyar Szentek Római Katolikus Óvoda és Általános Iskola tanulói lépnek fel, majd a helyi Muzsla Néptáncegyüttes roma tánc koreográfiáját láthatja a közönség. A nap eseménye a Dorco Band roma együt­tes koncertjével, majd táncházzal zárul. Cz. Zentai A Dorco Band ismét Pásztora látogat

Next

/
Oldalképek
Tartalom