Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)
2016-11-12 / 265. szám
Névsorolvasás (7): Dabóczi Noémi Mikor az alábbi sorok napvilágot látnak Dabóczi Noém/alkalmazott látványtervező már Angliában, Londonban - ahol a mesterszakot végez az egyetemen - tartózkodik, bár november 28-án, a Zenthe Ferenc Színház V. P KatajevA kör négyszögesítése című darab-amelyhez a díszleteket és jelmezeket készítette - premierjén igyekszik Salgótarjánban lenni. Annál is inkább, mert a színművészeti egyetemista Tarnóczi Jakab rendezte darabban önmagához hasonlóan fiatal pályatársaival dolgozhatott együtt - a tanulmányaik miatt - már augusztusban és szeptemberbenelkezdett próbaidőszakban. Dabóczi Noémi 1992-ben Budapesten született, de Esztergomban nőtt fel. A hétosztályos gimnázium első négy évét ott végezte, a következő hármat viszont Tatán, ahol az érettségi vizsgát is letette. Kora gyermekkora óta szeretett rajzolni, s úgymond „kreatívkodni". Rajztanára Lévai Ádám grafikusművész volt akihez szákkörbe is járt Ott nemcsak a rajztudás fejlesztése volt napirenden, hanem sokat beszélgettek művészettörténetről is. Később Varga Benedelctől - aki szintén grafikus - is sokat tanult főleg a térszemléletből kocko- lógiából 2012-ben, a középiskola befejezését követően sajátosan alakult a pályája: művészeti területre akart ugyan menni, a Budapesti Kommunikációs Főiskolára nyert felvételt, de nem élt ezzel a lehetőséggel Inkább egy modell divatiskolában úgynevezett OKJ-s képzés keretében divattervező szakra járt s ezzel el is dőlt a sorsa. Jó tanárai voltak, sokat rajzolt megtanult szabni-var- mi, ipari gépekkel dolgozni és elkezdett kollekciókat ruhákat gyűjteni. Két hónapot dolgozhatott az operaház díszletfestő-mű- helyében, egyet pedig a férfi szabóműhelyben. 2013-tól 2016-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem alkalmazott látványtervezői szakát végezte el, tehát az icíén kapta meg az alapdiplomáját Már a felvételi vizsgához - aztán a későbbiekben is - sok segítséget kapott Csordás Zoltán grafikusművésztől, tanárai közül ugyancsak nagy hatással volt rá Zeke Edit, egyetemi adjunktus, szőnyeg- és falikár- pittervező iparművész. Diplomaterve Térey János Jeremiás avagy Isten hidege című misztériumjátékához, egy „cívis utópiához" kapcsolódott, amelyet a Nemzeti Színház mutatott be. Elemezniük kellett a művet és kitalálniuk a díszleteket jelmezeket. Minden szak hallgatói, így az alkalmazott látványtervezők legszínvonalasabb munkáiból is Best diploma 2016 címmel kiállítást rendeztek a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A szemlére Dabóczi Noémi művei is bekerültek. Szakdolgozatát viszont a színház a filmben illetve a film a színházban témakörben készítette. A korábbi időszak más komoly kihívásai közé sorolta Dabóczi Noémi, hogy sikeres pályázat révén részt vehetett a Novak Péter féle István a király-ban, amelyet 2015-ben, az eredeti, 1983-as helyszínen a budapesti Királydombon mutattak be. A rendező elképzelése szerint a produkcióban a zenével, az énekkel és a mozgással egyenértékű volt a képzőművészeti elemek jelenléte. Dabóczi Noémi több egyetemi társával a vetített háttérképekhez készített animációs kisfilmet, amelyhez gyurmát használt. Felkérést kapott a l<2 Színház Röpülj lelkem című előadásába is, amely a Szkénében került színre. Az operettszerű úgymond „zenés talány" muzsikáját Horváth Szabolcs és Szabó Sipos Ágoston szerezte, a rendező Benkó Bence és Fábián Pétervolt. Joli Luca látványtervező asszisztensének Dabóczi Noémit alkalmazta. A felsőfokú tanulmányok utolsó előtti félévében Zeke Edit közvetítésével illetve egy Tartuffe-előadás révén ismerkedett meg a salgótarjáni származású, a színház- és filmművészeti egyetemre járó Tarnóczi Jakabbal és 'kölcsönösen szimpatizáltak egymással. E kapcsolat már egy Andersen- mese - amely színre vitele Tarnóczi Jakab egyik féléves vizsgája volt - keretében Dabóczi Noémi tervezte a díszletet egy üvegház formájában. Amikor kiderült, hogy a salgótarjáni székhelyű Zenthe Ferenc Színház 20l6/2017-es évadában műsorra tűzi a bevezetőben említett Katajev-vígjátékot, s a rendező Tarnóczi Jakab lesz, akkor újabb együttműködésük vette kezdetét. Ennek megfelelően a látványtervező már részt is vett a Zenthe Ferenc Színház évindító társulati ülésén. Ami pedig a feladatot jelenti: azonos módon gondolkodtak abban, hogy ne egy szokásos szobadiszlet jelentse a mm játék helyszínét, hanem Valamiféle elvontabM háttér, amely3 alkalmasabb sz3 1928-ban írt s abban az évtizedben játszódni (a Vígszínházban 1972-ben parádés szereposztásban, Halász Judit, Kern Ádám, Tahi- Tóth László, Tordy Géza és Venczel Vera „felállásban" előadott) darab 2016-os életre hívásához, mondhatni aktualizálásához. Az alapszituáció - amennyiben két fiatal házaspárnak egyetlen legényszobán kell osztoznia - persze nem változtatható, de a kényelmetlen, egyszersmind nagyon humoros helyzetekben megbúvó ideológiai motivációk bizony lényegesen másként hangzanak és más jelentenek a szovjet időszak megszűntével, mint annak kezdetén. Dabóczi Noémi szabad kezet kapott ugyan fantáziája szárnyalásához, de a biztos, ami biztos alapon tanulmányozta az orosz-szovjet építészet sajátosságait. Végül is egy élére állított kockát illetve lépcsőrendszert, összetartozó szerkezetet talált ki, amely megfelel a rendező által kiemelt új hangsúlyokhoz. A kivitelezés - a tervező szerint- Mulyad József nógrádme- gyeri mestert - dicséri, de a végső szót a közönség mondja majd ki. Ezzel ellenétben a jelmezekben nem lesznek különlegességek, inkább nevezhetők szokványosnak. Az első „zenthés" munkáját Dabóczi Noémi nagyon élvezte és reméli: lesz még alkalma a folytatásra... Csongrády Béla Csizma a kamrában Vázlatrajzok Ebből a címből aligha következtetne bárki is arra, hogy az alábbiakban egy Nemzet Színésze-díjjal kitüntetett hölgyről, a vele való beszélgetésről lesz szó. Ez azt kívánja már elöljáróban jelezni, hogy mennyire közvetlenek, személyesek, emberiek ezek a társalgások, amelyek a meghívott vendég és a moderátor között zajlanak. Ami pedig a konkrétumokat illeti: a csizma, amely évekig ott lógott egy Békés megyei község, Kunágota egyik lakásának kamrájában Molnár Piroska édesapjáé - akit csak fényképről ismert - volt, aki soha nem tért vissza a második világháborúból. A mama azonban erről nem akart tudomást venni és folyvást hazavárta. Ebből is következik, hogy nem volt könnyű gyermek- és ifjúkora az 1945- ben Ózdon született, lassan már húsz éve Kossuth-díjas színművésznőnek, aki szerint azonban a nehéz sors időszakában is sokat lehetett tanulni, akár szó szerint is. Ugyanis egy idős házaspár padlásán rengeteg könyvet talált és idejekorán „rákapott" az olvasás ízére, örömére, amely máig elkísérte. De azért is jó volt falun felnőni, mert megtanulta becsülni a természetet, az évszakok - mert akkor még voltak - szépségeit. Sándor András kérdéseiben természetesen főszerep jutott a színháznak, filmnek, a tévéjátékoknak, amelyekből néhány részletet - köztük zenéset is - kivetítve láthatott a közönség. A színművészeti főiskolát Molnár Piroska 48 évvel ezelőtt, 1968-ban végezte, pályakezdő Szegeden volt, kétszer is töltött rövidebb-hosszabb időt Kaposvárott és Nemzeti Színházban, alapítója volt az önálló Katona József Színháznak, az utóbbi években a Thália Színház a második otthona, de napjainkban - mint Sándor András mondta - korát meghazudtolóan sokat játszik más társulatokban is. Jelenleg tíz darabban van szerepe. Ha egy taxis képes megtanulni az utcák nevét, akkor ő miért ne tudhatná fejben tartani ennyi szöveget. A salgótarjáni közönség Vastaps-díját is a Rózsavölgyi Szalon Romance, com produkciójába nyújtott alakításáért kapta. Sőt, régóta és még mindig tanít is a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Az első osztályában - mások mellett - Elek Ferenc, Fullajtár Andrea vagy Ónodi Eszter végzett. A maiakkal azért nehezebb dolgozni, mert nem biztosított a szakmai jövőjük. Amikor ők végeztek és indultak, mondhatni tárt karokkal várták őket. A legszebb és egyszersmind legnehezebb időszaka Molnár Piroska pályafutásának az a hét illetve tizennyolc év volt, amelyet Kaposvárott töltött. Szép volt, mert azonos gondolkodású emberek verbuválódtak össze, nagy lendülettel, akarással, hittel dolgoztak egy adott célért: egy jó, színház megteremtéséért. Mély kapcsolatok, szoros barátságok alakultak ki, amelyek például Pogány Judittal vagy Koltai Róberttal máig tartanak. Utóbbinak a felmenőit is ismerte, annak idején gyakran megfordult a Hevesi Sándor téri lakásukban. A volt kaposváriak néhány szóból is megértik egymást, most örömmel konstatálják valamennyien, hogy fokozatosan javul az agyi infarktust szenvedett Kulka János egészségi állapota. Már képes mondatokban is SMS-ezni. Ugyanakkor fizikailag nem volt könnyű a sok ingázás Budapest és a dunántúli város között, minthogy nem egyszer naponta kellett oda-visz- sza megtennie az utat a szereplések miatt. Lévén az est színhelye a Zenthe Szalon, nyilván szóba kerültek a tarjáni kapcsolatok is. Keresztapjáék - akik akár örökbe is fogadták volna - itt éltek, s nyaranta elég sok időt töltött náluk. Jártak kirándulni, gombázni. Ami pedig a társulat névadóját illeti, Ő egyike volt azoknak az egykori „Nagyoknak", akikre annak idején felnéztek, s alkalmasint játszottak is együtt. A beszélgetés kedélyes pillanatai közé tartozott, amikor kiderült, hogy Molnár Piroska mennyire vonzódik az úgynevezett „kütyükhöz", szerinte megkönnyítik az életünket. Egyébiránt éppen most cserélte ki okostelefonját Ugyancsak megpróbálja derűsen kezelni sokasodó „nyavalyáit". Egy éven belül volt agyérgör- cse, kezelték szívritmuszavarral, március óta pedig pacemakert ültettek a szervezetébe. Ez utóbbi vigyáz most már rá, reméli, hogy tizenkét évre kitart az addig hitelesített elem. Kern Andrásé még hét évig hiteles, megegyeztek, hogy azért is megélik az elemesét. (Legközelebb, november 23-án Bodrogi Gyula lesz a sorozat vendége a Zenthe Szalonban.) Cs. B. Orbán György János „Kroki" című kiállítását Romhányi Olga művésztanár nyitotta meg a József Attila Művelődési Központ Előtér Galériájában Az idegen szavak és kifejezések szótárában a kroki kihegyezett csattanójú karcolatot, vagy sebtében készített, de művészi j célzatú vázlatot jelent. Ez utóbbi j értelemben-nem a gyorsaságot, I a hevenyészettséget, hanem a | művészi célzatot hangsúlyozva í - lett a címe annak a kiállításnak, | amely a minap nyílt meg a József | Attila Művelődési Központ úgy- j nevezett Előtér Galériájában. Orbán György János salgótar- i jáni rajztanár, grafikusművész | mutatkozik most meg erről az oldaláról mindazoknak, akikbármi- ) lyen rendezvényre érkeztükben ! belépnek az intézmény foépüle- j tébe. A Balassi Bálint Asztaltársaság elnöke sokoldalú alkotó, \ nem kevesen még mint aktív j (nép)zenészre, a Dűvő Együttes ! tagjára is emlékeznek rá. mások a társaság életének mozgatója- ! ként, kiállításainak, kiadványa- | inak egyik fő szervezőjeként, j folyóiratok, könyvek illusztráto- I raként ismerik, nem is beszélve j megszámlálhatatlan nagyszámú j tanítványáról akikkel az elmúlt ! évek, évtizedek során megismer- | tette a képzőművészetet, felhívta j figyelmüket a kultúra' nélkülöz- ! hetetlen értékeire. Pályafutása során számos csoportos és egyéni kiállítása részese volt, különböző műfajokban érzékeltette a valósághoz fűződő érzelmeit, a világról vallott gondolatait. Ezúttal úgy döntött, hogy rajzkészségéből nyújt ízelítőt, így csinálva kedvet némi műélvezethez. Kiállítását pályatársa, Romhányi Olga művésztanár, textilművész nyitotta meg. Mondandója bevezetőjeként azt hangsúlyozta, hogyha képzőművészet valamennyi válfajában kikerülhetetlen a rajzolni tudás. Nem véletlen, hogy a nagy mesterek retrospektív tárlatain is legtöbbször szerepel egy-egy „hirtelenjében" készült vázlat, néhány vonalba dermesztett mozdulat. Orbán György János egy kollekciót gyűjtött össze ilyenfajta vázlatrajzaiból, amelyek nemcsak látványosak, hanem tanulságosak, mondhatni didaktikusak is gyakorlatilag minden korosztály számára. A „Kroki" -t úgy ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, mint egy jól előkészített rajzóra szemléletes felvezetését. Véleménye szerint érdemes megnézni, sőt módszertani segítségként alkalmasint vándoroltatni is. • -csébé-
