Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)

2016-10-28 / 253. szám

HIRDETÉS •t\J: SALGÓTARJÁNI ‘ í ;*'á PROGRAMAJÁNLÓ ZENTHE FERENC SZÍNHÁZ Zenthe Szalon November 2. 16.30 Felolvasó színház Páskándi Géza: Vendégség A belépés dfjtalanl November 9. 17.00 Kamara Szerda Pálfy Margit - irodalmi est Latlnovlcs Zoltán emlékezetére Kedvezményes jegyek vásárolhatók! Színházterein November 8.19.00 Ivancsics Ilona és Színtársai: Női furcsa pár Zenthe Ferenc ésTolnay Klári Bérlet előadása November 25. 19.00 OMEGA MUSICAL! ExperiDance: Gyöngyhajú lány balladája Komlóssy Erzsébet Bérlét előadása www.zentheszlnhaz.hu Szőlójegyek vásárolhatók a JAMK jegypénztárában hétköznaponként 11.00-17.00-ig! JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT November 3.17.00 Orbán György grafikus kiállításának megnyitója (Előtér Galéria) November 11. 19.00 Zséda koncert Jegyek vásárolhatók! December 9. 18.00 Kovács Kati koncert Jegyek vásárolhatók! Bővebb információ: www.stkult.info, Tarjáni Műsorfüzet VÁROSI TELEVÍZIÓ 09.00 Hírfüzér 09.25 Ajánló 09.30 Szín-TÉR (kulturális magazin) 09.45 Mozgásban - 1956-os emlékfutás 10.00 ANovohrad Nógrád Geopark 10.30 Hírfüzér 20.55 Ajánló 11.00 INFO TV 13.00 Hírfüzér 13.25 Ajánló 13.30 INFO TV 19.00 Hírfüzér 19.25 Ajánló 19.30 Háttér -Az 1956-os forradalom és szabaságharc évfordulója - díszünnepség a művelődési központban 20.00 Salgótarján a magyar filmhíradókban 20.30 Hírfüzér 20.55 Ajánló 21.00 INFO TV A programajánló a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. támogatásával készült. További programok WWW.STKULT.INFO SIPOLY AZ IPOLY TV MŰSORA PÉNTEK 00:00 Képújság 05:30 Akvárium 06:00 Híradó 06:15 Extrasport 06:45 Palócföldi templomok 07:00 Híradó 07:15 Képújság 18:00 Kalauz 18:30 Kultúrház 19:00 Híradó 19:15 Zöldszem 19:30 Érintő 20:00 Híradó 20:15 Képújság Tettek a véráldozat nélküli győzelemért (Folytatás az 1. oldalról.)- 1956-ban kezdtem meg tanulmányaimat szülőváro­somban, az akkor még Soproni Bányászati, Kohászati és Erdő­mérnöki Főiskolának nevezett intézményben. Nem egészen másfél hónapig tartott a beil­leszkedés zavartalan időszaka... Következtek az októberi napok - emlékezett vissza az életének hetvenkilencedik évében járó Ferencz Gyula. A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (Me- fesz) a budapesti tüntetés hatására október 23-ra néma demonstrációt szervezett Sop­ron belvárosában. A négyes so­rokban vonuló menet - elöl a tanári kar, aztán a diákság mint­egy ezerfős tömege - „Együtt a lengyelekkel" feliratú transzpa­renssel fejezte ki szolidaritását a baráti nemzetiránt.- A soproniak csendesen, de szeretettel, integetve fogadtak minket, sőt, sokan még csatlakoz­tak is a kígyózó „emberlánc" vé­géhez- mesélte Ferencz Gyula. Másnap a Mefesz a főiskolába hívta a diákságot, s az a döntés született, hogy az egyetemis­ták tevékenyen részt vesznek a rend fenntartásában. Egy ren­dőr, egy határőr és egy egye­temista látott el közösen járőr- szolgálatot. E „hármasságban" a valóban meglévő összefogást látták az emberek. A főiskola ezerfős diákságénak mintegy fele vállalt napi szinten rend­védelmi feladatokat, köztük Fe­rencz Gyula is.- így sikerült elérni, hogy nem történt atrocitás, még akkor sem, amikor a munkástanácsok javaslatára volt ávósokat kel­lett őrizetbe venni. Volt egy-két bosszúért kiáltó hangoskodó, de őket sikerült időben „le­szerelni". Talán mondhatom, szerencsére, mert ki tudja, mit hozhatott volna ez maga után a későbbiekben, látva a rá követ­kező hónapok országos törté­néseit, a sortüzeket... Sopron­ban - ami nagy borvidék - több bajunk volt azokkal, akiket az alkohol fűtött, mint azokkal, akiket a forradálmi hevület. A követeléseink sem a megtorlás­ra irányultak, követeltük ugyan a felelősök megbüntetését, de azt akar- _ , tűk, hogy független magyar bí­róság ítélje el őket - fűzte hozzá. A letartóz­tatott volt mindvégig lojális volt a diák­sággal; a szovjet hősi emlékmű ledöntésénél is személyesen felügyelte, hogy semmilyen szélsőséges cselekedetre ne kerülhessen sor. Neki, és a ha­tárőrség tisztjeinek volt köszön­hető, hogy - noha amikor fel­bukkant a három szovjet tank, a Mefesz-vezető lelkesen tüzet vezényelt - utólag már azt mon­dom, hál' Istennek, nem sültek el az ágyúk. Kivették ugyanis belőlük az úgynevezett gyúj­tószeget... A szovjetek így sér­tetlenül vonulhattak ST* be a város­íf&ö erxAVV'KVAV’ ....... ka rhatalmis- tákat a főisko­la egyik pincé­jében őrizték, s az egyetemis­ták gondoskod­tak arról, hogy ne essen bántódásuk. Sőt, volt, hogy a kosztjukat is megosztot­ták velük... Csendesen teltek a napok, mígnem november 4-én Budapesten a szovjet páncélo­sok vérbe fojtották a forradal­mat. Híre ment, hogy Sopron felé is közelednek az orosz páncélo­sok.- Mi, egyetemisták erre moz­sárágyúkat kértünk a határőr­ségtől és a honvéd laktanyától, majd a város határába, Kóphá- zához vonultunk azokkal, vár­va a tankokat. Sopron rendőr­parancsnoka, Katona Sándor ba, ahol átvették a hatalmat - ecsetelte Ferencz Gyula:- Nekünk fegyverünk volt - még ha hatástalan is -, ezért a Mefesz vezetői másnapra ösz- szehívtak egy gyűlést, ahol a megtorlástól tartva az a döntés született, elhagyjuk az orszá­got. így csoportosan, a tanári kar egészével és a diákság nagy részével átmentünk Ausztri­ába. A határon ugyan leadtuk a fegyvereket, - amelyeket a járőrözéshez kaptunk -, de a genfi egyezmény értelmében az osztrák hatóságok fogva tar­tottalt, majd egy táborhelyre, lá­gerbe szállítottak minket, ahol néhány napot töltöttünk el. A tanári kar - és élén Rol­ler Kálmán rektor - mindent megpróbált, hogy valamelyik nyugati ország fogadja a kiván­dorolt pedagógusokat és hall­gatókat. Közben Sopronból is kiutazott két-három tanár, s vá­zolták, térjünk vissza Magyaror­szágra, ahol biztosítva van a to­vábbtanulás lehetősége. Végül nyolcvanan a kanadai erdészeti minisztérium ajánlatát fogad­ták el és Vancouverbe mentek, több tucatnyian vala­melyik nyugat-eu­rópai országot választották és mindössze ha- . tan tértünk haza... Egy osztrák ro­konom, aki az Austria Wien kapuját védte már szerző­dést is intézett nekem a svéd­országi Djurgarden csapatához - hiszen én akkorra már több­szörös ifjúsági válogatott fut­ballista voltam -, de édesapám telefonált: „nem mész sehová, amíg le nem diplomázol!". Vas­úti tisztviselőként még azokban a zavaros időkben is hozzájutott az ilyen vívmányokhoz, és sza­badon utazhatott a két ország között. így másnap' reggel ér­tem jött, s vele együtt Magyar- ország felé vettem az irányt. 1957 januárjában aztán Sop­ronban is megindult, februártól pedig már zavartalanul folyt az oktatás. Ferencz Gyula végül 1961-ben szerzett diplomát. A nógrádi származású bányamér­nökök- Lévárdi Gyula, Józsa Pál, Kaszás József és Dehény Zoltán adjunktus - már akkor biztatták, költözzön Salgótarjánba, érde­mes itt letelepedni, hiszen ez egy rohamosan fejlődő város, erős, első osztályú focicsapat­tal. Ez abban az évben még nem sikerült - ez idő alatt tanárse­gédként dolgozott a főiskolán, illetve pályafelügyelőként a GY- SEV-nél -, de a rá következőben már igen.- Őszintén megmondom, a futball szeretete nagyobb volt, mint a vasúti szakma iránti sze­retet. Az akkori megyei párt­vezetők pedig elintézték, hogy bekerüljön a munkakönyvem­be: „népgazdasági okokból át­helyezve"... Letelepedtem Sal­gótarjánban, s immár több mint ötven éve itt élek, - úgy érzem- megbecsült polgáraként a vá­rosnak. Köszönettel tartozom mindezért Salgótarjánnak és minden egyes salgótarjáninak!- hangsúlyozta Ferencz Gyula. Ma már ritkán jár Sopronban, leginkább halottak napja kap­csán, hogy virágot helyezzen el édesapja, édesanyja és nővére sírján. Nincs már ott rokona, családjával - feleségével és nagyobbik lányával - a nógrá­di megyeszékhelyen él boldog családi életet, s gyakran láto­gatja fiatalabb lányát és ikeru­nokáit Budapesten. Ám jeles évfordulókon - a világ számos pontjára vetett sorstársaival egyetemben - magához szólítja őt a Hűség Városa, amely nem feledkezik meg az egykori hall­gatókról, akik révén hatvan éve véráldozat nélkül győzedelmes­kedett a forradalom... Schveiczer Krisztián Köszöntötték az időseket Művészi hagyaték városi tulajdonban Október második heté­ben köszöntötték a községben az idős lakókat: sokan elfogadták az önkormányzat meghívását és részt vettek a szép és tartalmas ünnepi műsoron. A programban felléptek - a helybeliek közül - az Őszirózsák Nyugdíjas Baráti Kör, a Cseperedő Óvoda dolgo­zóinak kórusa, valamint az óvo­dás gyerekek, a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola ötödik osztályos tanulói, a templomi kórus. A vendégművészek kö­zött köszönthették a budapesti Gregus Anikót és Dobrozemszky Gábort, akik nosztalgikus örök­zöld slágerekkel örvendeztették meg a közönséget. A bujáki szociális ágazat dol­gozói szíwel-lélekkel szervez­ték meg ezt a szép délutánt, örömet szerezve a résztvevő idős embereknek. (Folytatás az 1. oldalról.) ...a salgótarjáni születésű, 1970-ben elhunyt Bóna Kovács Károly kizárólagos örökösei - két gyermeke - felkeresték az önkormányzatot. Tették ezt az­zal a szándékkal, hogy mindkét fél érdekét egyaránt szolgálná, ha az alkotó hagyatékéban ta­lálható műtárgyak, képzőmű­vészeti alkotások nagy része - ajándékozás formájában - az önkormányzat tulajdonába kerülne. Az utóbbi garantálná annak megőrzését, valamint közkincsé tételét. A polgármes­ter kifejtette: az ajándékozók felajánlásukat szándéknyilat­kozatban is megerősítették, amelyben feltételként megje­lölték, hogy a hagyatékrész az önkormányzat fenntartásában működő Dornyay Béla Múzeum­ba kerüljön letétbe, gondozás céljából. Megemlítette továbbá, az örökösök az ajándékozással azt szeretnék elősegíteni, hogy Salgótarjánban létrejöhessen az alkotó életművének szentelt, állandó kiállítás. Fekete Zsolt jelezte, mintegy 250 darab grafikát és festményt, valamint 10 darab szobrot kívánnak az önkormányzat tulajdonába bo­csátani. Végezetül a városve­zető megköszönte, hogy Bóna Kovács Károly páratlan hagyaté­kából ilyen jelentős válogatást ajándékoznak a városnak. Mindezek elhangzása után néhány gondolat erejéig Kovács Balázs tudatta a jelenlévőkkel: az apja hagyatékának nagyob­bik részét átadják az önkor­mányzatnak. Ennek oka többek között az, hogy egy életművet szeretnének továbbvinni, rész­leteket bemutatni a néhai Bóna Kovács Károly múltjából. A köz­gyűlés az előterjesztést egybe­hangzóan tizenhárom igennel elfogadta. Az ülés napirendi pontjai kö­zött szerepelt továbbá egy nem lakáscélú helyiségnek a Moz­gáskorlátozottak Egymást Segí­tők Egyesülete részére történő ingyenes használatba adására tett javaslat elfogadása. Fekete Zsolt ismertette, az egyesület tevékenységének célja a moz­gáskorlátozottak érdekvédel­me, képviselete, támogatja, szervezi, elősegíti a hátrányos helyzetűéit képzését és foglal­koztatását a munkaerőpiacon, valamint a szervezet gyógyító, egészségügyi rehabilitációs tevékenységet is folytat. A pol­gármester megemlítette: az egyesület elnöke azzal kereste meg az önkormányzatot, hogy a tulajdonában álló Tanács út 4. földszint 1. szám alatt lévő, jelenleg üres helyiséget - ame­lyet a szervezet korábban is használt-ingyenesen biztosítja számukra tevékenységük ellátá­sához. Az egyesület a közüzemi költségek megfizetését vállalja. A városvezető bevallása sze­rint az önkormányzat kiemelten fontosnak tartja a hátrányos helyzetű réteg fejlesztését se­gítő tevékenységeket. Ennek érdekében a vezetés lehető­ségeihez mérten segítséget nyújt és támogatja a rászorulók felzárkóztatását képviselő civil szervezetek munkáját. Ezt az előterjesztést 11 igennel, és két tartózkodással fogadta el a köz­gyűlés. Gertiét Karina Iskolai gyaloglónap Dejtár-Balassagyarmat. A Világ Gyalogló Nap nemzetközi eseménysorához csatlakoztak a kö­zelmúltban a dejtári Mikszáth Kálmán Általános Iskola tanulói - összesen harmincötén. A diákok, tanáraik kíséretében először az ipolyszögi templomot tekintet­ték meg, majd innen a kellemes, őszi idő­ben, könnyedén be­járható erdei utakon gyalogoltak el egé­szen a nyírjesi va­dasparkig. Itt egyedi élményt kaptak a gyerekek, amikor olyan állatokkal találkoztak, amelyeket még talán soha életükben nem láttak (alpaka, sakál, ormányos medve, emu), illetve se­gítettek a kenguruk etetésénél. Ezután bejárták a nyírjesi üdülőkörzet tórendszerét, nevezetessé­geit, majd Balassagyarmatra sétáltak, ahol a mint­egy tizenkét kilométeres túrát a Palóc Múzeum, az intézmény udvarán lévő skanzen, illetve az október 23-i em­lékhelyek felkeresé­sével zárták-utóbbi helyen történelmi ismertetőt is kaptak az 1956-os, korabeli eseményekről. Az is-‘ kólába visszatérve a fiatalok egy játékos totó formájában számoltak be a gyalogló nap ta­pasztalatairól. Képünkön a gyerekek egy része a nyírjesi vadasparkban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom