Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)
2016-10-27 / 252. szám
Hat egyházközséget „átölelő" élő rózsafüzér NMH-INFORmAciÓ. Kapás Attila plébános 2009. augusztus 15-én öt egyházközség - Etes, Ságújfatu, Karancsság, Szalmatercs, valamint Pi- liny- lelkipásztora lett. Idén februártólpedig már Karancsalján is ő látja el a papi teendőket. Attila atya 2010 októberében, a nemzeti ünnepünkhöz legközelebb eső szombaton kezdeményezte először az „élő rózsafüzér" elnevezésű gyalogos zarándoklatot, - amikor az öt falu hívei Etestől egészen Pilinyig sétáltak - akkor még csak 10 kilométeres volt a megtett út. Október 22-én, azaz múlthét szombaton pedig már 15 kilométerre bővült, ugyanis Pilinytől egészen Karancsaljáig gyalogoltak a hívek, ahol szentmisével zárult a nap.- Honnan jött az ötlet, hogy gyalogos zarándoklatot szervezzen?- Amikor ennyi falut kaptam, szerettem volna, ha égi édesanyánknak, Máriának oltalmába helyeznénk magunkat, a hat falut, természetesen körülvéve a rózsafüzérrel.- Miért ajánlják fel az „élő rózsafűzért"?- Engesztelésül népünk, nemzetünk végtelen sok bűnéért. Gondolok itt a rengeteg abortuszra, arra a sok emberre, aki elvesztette a hitét, a szétesett családokra, az elhagyott gyermekekre, a céltalan ifjúságra és még sokáig folytathatnám a sort, természetesen beleértve egyéni bűneinket is. Abban a reményben tesszük mindezt, hogy Isten kezében van a jövőnk és a Szűzanya hatalmas pártfogónk.Nekünk, Mária népének, országának különösen is tudatában kellene lennünk az előbb elhangzottaknak.- Hogyan zajlik ez az engesztelő zarándoklat?- Pilinytől Karancsaljáig elimádkozzuk mind a négy rózsafüzért és közben énekelünk, néha beszélgetünk is. Eddig ez a táv 10 kilométer volt, idén bővült 15-re, - mert Karancsalján is megkaptam a lelki pásztori feladatok elvégzését-de még így sem sok. Elődeink kétszer-háromszor ennyit is gyalogoltak egy-egy zarándokhelyre! Út közben mindig más templomban van litánia és agapé, azaz szere- tetvendégség, a napunk pedig szentmisével zárul.- Mielőtt megkapta az öt egyházközséget, addig több helyen is látott már el a papi feladatokat, ott is volt ilyen vagy hasonló „élő rózsafüzér"?- Nem, ott még nem, azonban mindig bennem volt, hogy egyszer meg kell valósítani. Ez 2010- ben sikerült is.- Ezen kívül szokott még hasonló zarándoklatokat, közös együttléteket szervezni?- Igen. Férfiaknak minden évben külön van zarándoklat. Adventben is ellátogatunk különböző szép helyekre, és néha ősszel is kirándulunk, aminek szintén van zarándoklat jellege. Amit még hangsúlyoznék, hogy az összes kirándulás mindenkinek szól. Nagyböjtben pedig a karancssági Szentkúthoz megyünk ki, egyik péntek este, fáklyás keresztúttal. A Szentkútnál évente háromszor van szentmise. Nyáron pedig akár több napos utakat is szervezünk valamelyik zarándokhelyre.- Az engesztelő rózsafüzért mindig nemzeti ünnepünkhöz közel esően tartják meg. Mit jelent az egyház, valamint az ön számára 1956?- Hitet Istenben, a szabadságban, a családban, az igazi értékekben, valamint azt, hogy ezekért élni és halni kell. Jelent áldozatot, önzetlenséget, önfeláldozást, továbbá hősiességet is. Ekkor a fiatalok egy emberként gondolkodtak, páratlan ösz- szefogás valósult meg, azért mert a lelket nem lehet fegyverrel megölni. 1956 fel kell, hogy rázzon ma is minket, a mai fiatalokat is, akik az élvezetek, a számítógépek, okostelefonok és a plázák, vagyis a fogyasztói szemléletmód rabjai. Ötvenhat azt üzeni, tanulj meg élni, tanulj hitet, önzetlenséget, valamint egymást felkarolva jövőt építeni.- A mai világ „háborús" helyzete hogyan hat az egyházra?- Úgy, mint minden emberre, hiszen a keresztények közössége az egyház. A világban mai napig Komoly keresztények üldözések vannak. Bár a Föld népességének egyharmada keresztény, évente mégis százezer ember hal meg azért, mert Jézust követi.- Mit tehetnénk mi, emberek a békéért, mivel lehetne kieszközölni?- Imádkozni és rengeteg áldozatot kell hozni. A béke kicsiben kezdődik, az otthoni asztalnál, és közösségi szinten folytatódik a társadalomban, munkahelyen, továbbá minden fajta közösségben. Jézus azt tanítja a nyolc boldogságban: „Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni!" A gyűlölet, a harag, a széthúzás megmérgezi az emberi közösségeket a legkisebb szinttől a legnagyobbik, ezért egyértelműen ördögi dolog. A békesség mindig felszabadítja az embert, még a harag beszűkít, megkötöz. A diktatúra és a háború látszólagos békét akar, amit a fegyverek tartanak fenn. A béke bizalmat épít, még a hatalom eszköze a bizalmatlanság. Ez kicsiben és nagyban is ugyanúgy működik. A békét építeni kell, törekedni rá, hiszen törékeny dolog. Sokszor az is baj, hogy túl érzékenyen reagálunk és felnagyítjuk a rosszat, ugyanakkor hamar elfelejtjük a jót, és ami a legrosszabb dolog, ha nem kérünk bocsánatot, valamint nem tudunk megbocsátani sem. Isten gyermekeiként ezekkel kell küzdeni nap mint nap, így építeni a békét! S még egy dolog: szeretni nem szavakkal, hanem tettekkel lehet, így naponta törekedni kell jót tenni, akivel csak lehet! Gerhát Karina Kukoricafosztó táncház Mátranovákon vékenység mellett rengeteg információval lehettek gazdagabbak a hagyományokról, művészetekről A tíz alkalomból álló táncház sorozat második állomása volt Mátranovákon, a Kukoricafosztó Táncház fantázianevet viselő rendezvény, amelynek elsődleges célja a település- és vonzáskörzetének - népművészeti érdeklődésű embereinek közösségbe vonása, a népművészet és a néptánc népszerűsítése. Ha kukoricafosztás, akkor csuhé munkák - így jöhetett szóba Pethőné Szabó Piroska népművész, aki a kézműves foglalkozás keretein belül a csuhából készült alkotások rejtelmeibe, a kukoricamor- zsolás hagyományos élményébe és a diójátékok egyszerű, és egyben szórakoztató elfoglaltságába vezette be a gyermekeket. Nemtiből érkezett Mát- ranovákra, hogy a táncházi program kiegészítő elemeként gyönyörű alkotások elkészítési technikáiba vezesse be az érdeklődőket. A legkisebbektől a felnőttekig, mindenki megtalálhatta a magának való szórakozást, amely teA táncházak fontos eleme a táncoktatás, hogy azok az érdeklődők is élvezhessék e programok adta lehetőségeket, akik soha életükben nem táncoltak. Ez alkalommal kétféle tájegység táncai, a rimóci lassú- és frisscsárdás, illetve a tövisháti (szilágysági) csárdás került a terítékre, a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes művészeti vezetője, Paluch Norbert néptáncpedagógus, etnográfus, a Népművészet Ifjú Mestere, felesége és kislányuk közreműködésével. A hangulat kiváló volt, az emberek alkotta „közösségi kör" betelítette a színházterem egészét, akik között ugyanúgy megtalálhatóak voltakaz óvodás kisgyerekek, mint a helyi aktívnyugdíjas korosztály. Az élő népzenét ezúttal a Beb zenekar húzta, a néptáncpedagógus a tájegységekhez tartozó népviseletben biztosította az oktatást. Ezek mind elengedhetetlen tartozékai és legkiválóbb módjai a népművészet különböző területeinek bemutatására. Ezúttal is minden érzékszervre ható programelemek várták az érdeklődőket, az egyre bővülő létszám pedig nagyszerűen mutatja a rendezvény sikerességét. A közösségépítés csodálatos dolog, amely kiválóan megmutatkozott ezen az estén. A művelődési ház szomszédos helységébe, azonos időben megrendezésre került esemény részvevői, vagyis eltérő érdeklődési körű emberek, ugyan nem álltak be a fent említett „közösségi körbe", de kíváncsian figyelték a színházteremben zajló rendezvényt, az összetartozás és a közösségépítés szükségességének érzetét keltve. A program megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap biztosította. Torjákné Nyegota Alexandra
