Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)

2016-10-25 / 250. szám

2016. október 25., kedd Testvértelepüléseivel emlékezett Pásztó (Folytatás az 1. oldalról.) Pásztó. A Szentlélek teme­tő melletti emlékműnél tartott ünnepségen Pásztó polgármes­tere szólt a forradalom előz­ményeiről és a híressé vált 16 pontról is, amelyet a szegedi diákok fogalmaztak meg.- Mit kívántak?- Függetlensé­get, demokráciát, szabadságot, különös tekintettel a sajtósza­badságra, egyenlő titkos válasz­tást és független bíróságot - is­mertette Dömsödi Gábor, majd kiemelte a nyolcadik pontot, amely arról szólt, hogy hozzák nyilvánosságra a külkereske­delmi szerződéseket és adjanak tájékoztatást a magyar uránról.- Ruszkik haza! - szólt egy má­sik követelés, csak kicsit szofisz- tikáltabb megfogalmazásban, de a tömeg már ezt skandálta - hívta fel a figyelmet a város­vezető, majd szólt a kétezer-öt­száz magyar áldozatról és arról a közel kétszázezer emberről, aki elhegyta Magyarországot.- Itt van az ideje a 60. évfor­dulón, hogy köszönetét mond­junk Európának és a demokrati­kus világnak azért a segítségért, amit a forradalom után kaptunk tőlük - emlékeztetett Döm­södi Gábor, majd ismertette, hogy testvérvárosaik országai miként segítettek a magya­roknak azokban a nehéz idők­ben. A franciák több mint 10 ezer embert fogadtak be 1956 után, ez a létszám a mai Pász­tó és Tar teljes lakosságával egyezik meg. Az olaszok főleg Jugoszláviában és Bécsben a nagykövetségeken segítettek a menekülteknek. Alberto Mora­via olasz író azt javasolta, hogy az összes olyan utcát a világon, ahol szovjet nagykövetség mű­ködik, nevezzék el meggyilkolt magyarok utcájának. Szicília citrom- és narancsszállítmányt küldött. A spanyolok kétszáz­ezer önkéntest küldtek volna a forradalmárok mellé harcolni, de ezt az USA világpolitikai ér­dekek miatt nem engedélyezte.- A magyaroknak 1956. önbe­csülést és barátokat adott. Az ön­becsülésünk még megvan és ma már a barátaink között élhetünk az Európai unióban - zárta gon­dolatait Dömsödi Gábor polgár- mester. Az ünnepi gondolatok után az erdélyi testvértelepülés, Kőrös­fő képviseletében kalotaszegi népdalokat hallhattunk, majd a testvértelepülések részéről, Franciaország és Ruffec város nevében a település alpolgár­mestere, Christian Lépine mon­dott ünnepi beszédet. Albert Camus 1957-ben írt szövegét idézte: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz eszten­dőben. (...) A magéra maradt Eu­rópában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak len­ni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, meg­sokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Nyomo­rúságuk, láncaik és száműzött- ségük ellenére királyi öröksé­get hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!" Az ünnepi megemlékezésen ünnepi műsorban is részesült a nagyszámú emlékező tömeg. A Magyar Szentek Római Ka­tolikus Általános Iskola felső tagozatosainak irodalmi ösz- szeállítását láthattunk, hallhat­tunk, Tóth Lászlóné és Molnár Marianna tanárnők felkészíté­sében. A rendezvényen köz­reműködött a katolikus álta­lános iskola kórusa, dr. Halász Istvánná vezetésével, valamint a Rajeczky Szimpatikusok és $z Esztam zenekar Sturmann Jenőné irányításával. A meg­emlékezés az emlékmű meg­koszorúzásával és fáklyás fel­vonulással zárult. Lakatos Katalin Magyarország többet tett a szabadságéit és igazságért, mint bár- melyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben - idézte Camus gondolatát a francia Ruffec alpolgármestere Dömsödi Gábor polgármester beszédében a nemzetek közötti összefogást hangsúlyozta Legyőzetve győztek - Ünnep az emlékhelyen Több részletben, több helyszínen tartották meg Balassagyarmaton, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeket. Hegedűs Henrik Balassagyarmat. Délelőtt kis csoport gyülekezett a Mártírok és Nyírjesi utcák találkozásánál lévő játszótérrel szemközt. A kis köz, ami innen egészen a Kandó Kálmán utcáig vezet, eddig név­telen volt, de mostantól a táb­lán ez áll: „Dr. Magyar Pál utca". A korabeli helyi események egyik vezéregyéniségének, a Balassagyarmati Járási és Városi Forradalmi Bizottság titkárának alakját Medvácz Lajos polgár­mester idézte fel. Kiemelte, hogy az 1956. ok­tóber huszonhetedikén meg­alakult szervezet olyan rendet teremtett a településen, hogy egyetlen pofon sem csattant. A békés állapotok kialakításá­ban elévülhetetlen érdemei voltak dr. Magyar Pálnak, aki viszont később nem kerülhet­te el a felelősségre vonást. A következő év februárjában az éj leple alatt egy pufajkás osztag hatolt be a telkére. A házba már nem jutottak be, mert az ügyvéd nem engedte be őket, és a zár feltörésére a mai városi rendőrkapitányság épületéhez. Itt alakult meg hat­van éve a fentebb már említett forradalmi bizottság Daróczi Gusztáv vezetésével. Előbb Bállá Mihály országgyű­lési képviselő mondott köszöntőt tisztelegve mindazok előtt, akik az 1956-os helyi megmozdulá­sokban részt vettek és a rövid életű demokratikus intézmény- rendszer kialakításában, az utcák békés rendjének fenntartásában tevékeny szerepet vállaltak. Medvácz Lajos először az új emlékhely kialakításának előz­ményeit ecsetelte. Az önkor­mányzat az '56-os Emlékbizott­ságtól ötmillió forintos pályázati támogatást kapott a célra, és az 1996-ban emelt márványtábla mellé, azt kiegészítve, saját ötle­tek alapján öntették formába a hősök és áldozatok tiszteletére emelt mementót. Ezen név sze­rint emlékeznek meg arról a 31 balassagyarmati polgárróL akiket a kádári kommunista megtorlás a forradalomban való helyi részvé­telükért börtönbüntetésseL vagy távollétükben halállal sújtott. A polgármester hozzátette, az emléktáblák elé az antik hagyo­mányoknak megfelelően egy süttői márványból készült szté­lét állítottak. Maga az emlékmű formájában igyekszik utánozni az 1914-ben emelt Pénzügyi Palota ablakdíszeit, stílusában igazodva az épület nyugati homlokzatához, és jelképezve, hogy a forradalom idején a köz- igazgatás a nép közé, az utcára költözött, vagyis elérkezett a demokrácia pillanata és remé­nye. A sztélé utcai oldalán a „devictus Vincit", vagyis „legyő­zetve győztek" latin jelmondata olvasható, ami arra utal, hogy az önkénynek csak a szabadság- harcosokat sikerült meggyilkol­nia, a szabadság eszméjét nem tudta kiirtani, hiszen 1956 lett mai demokráciánk alapköve. A gyalogjárda felőli oldalra pedig Ábel Lajos neve került fel. Ő volt ugyanis az 1956 utáni megtorlások egyetlen balas­sagyarmati halálos áldozata, akit a rendőrhatósági őrizetben vertek halálra fogvatartói. Te­metését teljesen titokban intéz­ték, testét többszörösen lezárt koporsóba tették, hogy a család se tudhassa meg milyen körül­mények között vesztette életét - említette a szomorú történe­tet Medvácz Lajos. Az új emlékhely leleplezésé­re Varga Lajost, a Balassi Bálint Gimnázium egykori tanárát, akit '56-os tevékenységéért szintén perbe fogtak, illetve Ábel Györ­gyöt, néhai Ábel Lajos fiát kérte fel a polgármester. A balassagyarmati meg­emlékezés a vármegyeháza nagytermében a város által adományozott szakmai díjak és elismerések átadásával árult. Medvácz Lajos avatta fel az új emlékhelyet - mellette a márvány sztélé A pribékek azonban „saját közegükbe" jutva már nem ke­gyelmeztek. Többször véresre verték a jogászt, halálos ítéle­tének kimondása előestéjén pedig olyan brutálisan bántal­de ezután is állandóan rendőri ellenőrzés alatt állt, kitéve a ha­tósági zaklatásoknak. Fizikai munkát végzett, és csak a nyolcvanas évek elején térhetett vissza a jogi pályára. A tó emlékhely volt, ahol Regé- czy-Nagy László nyugalmazott dandártábornok tekintett vissza 1956-os személyes emlékeire. A tömeg ezután átsétált a Bajcsy útra, az egykori Pénzügyi Palota, hívott. lakatos is megtagadta a parancsot. A hatalom akkor még nagyon vigyázott arra, hogy a törvényesség látszatát keltse, és nevetséges módon, miután bejutottak dr. Magyar Pál otthonába, bizonyítékként csak egy rozsdás, törött kardot mutattak fel. mázták, hogy kis híján belehalt az ütlegelésbe. Később három hónapig várt a siralomházban, míg Nagy Imre és társai kivég­zésének másnapján bírálták el a kegyelmi kérvényét, de így is nyolcévnyi rabságra ítélték. Az 1962-es amnesztiarende­lettel szabadult ki a fogságból, rendszerváltás után több elis­merést kapott, Balassagyarmat díszpolgárának választotta, majd közvetlenül halála előtt Nógrád Megye Közgyűlése is hasonló ki­tüntetésben részesítette. A rendezvénysorozat követ­kező állomása délután három órakor a Palóc-ligetben találha­

Next

/
Oldalképek
Tartalom