Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
2016-09-07 / 209. szám
c In memóriám Herold László Minden elmúlás: fájdalom. Tudjuk persze ésszel, hogy az élet már eleve magában hordozza a halál tényét, elfogadni mégis nagyon nehéz és fájdalmas, különösen, ha hozzátartozóról, barátról, vagy nagy tiszteletben álló, közszeretetnek örvendő emberről van szó. Herold Lászlót, aki a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium igazgatójaként írta be nevét a nógrádi megyeszékhely történetébe, családja mellett gyászolja sok-sok tanítványa, volt munkatársa, tisztelője, de akár azt is kijelenthetjük: egész Nógrád megye közéletének valamennyi szereplője... Augusztus 28-a, amikor életének 88. évében elhunyt, mindig a gyász és a fájdalom napja lesz ezután a család számára. Visszaemlékezve egy-egy elhunyt jeles személyiségre, szokás felidézni életútját. Herold László Budapesten született, 1928. február 18-án, egyik ágon polgári, másikon munkás származású szülők gyermekeként, akik mind a szellemiek, mind a kultúra területén gazdag nevelést adtak fiuknak. Herold László elemi iskolai tanulmányait a mai Németvölgyi Általános Iskolában kezdte, majd a Werbőczy István Gimnáziumban - a mai Petőfi Sándor Gimnáziumban - tanult tovább. Felsőfokú tanulmányait 1946-ban kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán, magyar-történelem tanári szakon. Diplomázás után 1950-ben került Salgótarjánba, az akkori közgazdasági iskolában kapott tanári állást, emellett nevelőtanár is volt a fiúkollégiumban. Ezen idő alatt többször is visz- szahívták Budapestre egyetemi tanársegédnek, de mindig nemet mondott. Később a Madách Imre Gimnáziumban tanított, 1962-től az intézmény igazgatója volt, majd 1969-ben az három évvel korábban átadott salgótarjáni „Új Gimnázium" igazgatójaként folytatta hivatását. A város jeles középfokú intézménye 1969-ben vette fel Bolyai János nevét. Herold László nyugdíjba vonulása, 1988 után is folytatta pedagógusi munkáját, még évekig tanított a gimnáziumban, vezette a fakultációkat, tagja volt a megyei közgyűlés oktatási szakbizottságának és a Nógrád Ifjúságért Alapítvány kuratóriumának. Szívesen tartott előadásokat, vezetett irodalmi beszélgetéseket. Rengeteg régi és új tanítvány járt el hozzá eszmecserékre, sokakat készített fel sikeresen az egyetemi felvételire. 2010-ben jelent meg az „Ünneplőben" című könyv, ami a Bolyai János Gimnázium jeles eseményein elmondott beszédeit tartalmazza az 1970 és 1988 közötti időszakból. Herold László mindig azt vallotta, hogy az embert meghatározza tudásvágya, s meghatározó a pedagógus szerepe is az egyén életében. Igazgatóként hivatásénak tartotta, hogy segítse a tantestület minden tagját abban, hogy amiben tehetsége van, azt maximálisan ki tudja fejteni! Szakmai tevékenysége során számtalan pedagógiai szakmai publikációt írt a Nógrádi Szemlébe, az Audiovizuális Közleményekbe, a Palócföldbe, az oktatási szaktárca munkafüzeteibe, a Nógrádi Művelődés című kiadványba és más sajtóorgánumokba. Ténykedése sorén számos szakmai szervezet-az oktatási minisztérium gimnáziumi osztályának külső munkatársa, a TIT salgótarjáni városi elnöke, a Nógrád megyei gimnáziumi igazgatói munkaközösség munkatársa volt. Életművét hivatalosan is elismerték: 1987-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át, 1995-ben a Nógrád megye díszpolgára címet, 2002-ben Salgótarján Pro Űrbe díját, 2006-ban az Eötvös József-díjat, 2008-ben a Salgótarján díszpolgára címet kapta meg. 2016 márciusában a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetésében részesült. Családját a rajongásig szerette. Regős Annát, aki fájdalmasan korán elhunyt, 1952-ben vette feleségül házasságukból két gyermek született, Gábor és Judit. 1970- ben vette feleségül Juhász Ágotát, ő lett az új társ és anya. Házasságukból egy leány született, Zsuzsa. Herold László szabadidejét is főleg a kultúra töltötte ki. Rengeteget olvasott és írt, szívesen foglalkozott irodalommal, zenével művészetekkel teológiával is. Még a gimnáziumi évei alatt, Budán lelkes cserkészként tevékenykedett, így az 1990-es évek elején neki is aktív szerepe volt abban, hogy Salgótarjánban megalakult és hosszú éveken keresztül működött a Dr. Dornyay Béla Cserkészcsapat. Már a '70-es évektől szívesen foglalkozott a finn kultúrával, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a család finn barátaival és mindig szívesen vett részt a Nógrád Megyei Magyar-Finn Baráti Társaság életében. Folyamatosan tanult, mindig nyitott volt az újra, ideértve azt is, hogy magabiztosan kezelte a számítógépet, használta az internetet, volt tanítványokkal kollégákkal, barátokkal rendszeresen váltott e-mailt. Végszóként álljon egy idézet az Ünneplőben című könyvből: „Nyomot hagyunk a világban - Mert ilyen az ember. Jelet akar hagyni a megélt és feldolgozott világról. Jelet, amely egyszerűnek több jelentést adva lélektöl-lélekig jutva többé teszi a másik embert" (Herold László) Búcsúzunk most, igazgató úr, kedves Laci bácsi! Nem tiszteletlenség talán így is említeni, hiszen nagyon sokan hívták így. Búcsúzunk, de abban a reményben, hogy földi életünk után egyszer még -találkozunk! Herold László temetése 2016. szeptember 10-én lesz. A gyászmise és a templomi temetési szertartás 11.00 órakor kezdődik a salgótarjáni Szent József plébániatemplomban, az Acélgyári út 1. szám alatt. A szertartás után Herold Lászlót a Régi Központi Temetőben helyezik örök nyugalomra. Átadták az új iskolaépületet (Folytatás az 1. oldalról) BaiisasxazaaÄJESfe Paikovks László - az MTI tudósítása szerint-az avatóünnepségen kifejtette: nagyon gyorsan változó környezethez kell alkalmazkodni a tanítással. Példaként említette, hogy mostanra már van olyan iskola, ahol mindenkinek okostelefonja van az első osztályban. Áz Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára elvárásként azt fogalmazta meg: a diákokkal meg kell szerettetni a tanulást, és el kell érni, hogy tudják alkalmazni az ismereteket a változó világban is. Palkovics László a váci katolikus egyházmegye által fenntartott iskolában kitért arra, hogy a második világháború előtt Magyarországon az iskolák kétharmada egyházi fenntartású volt, majd 1950-re ezek száma 12-re csökkent. A rendszerváltozás óta ez a szám növekszik, jelenleg több mint 700 egyházi fenntartású iskola van hazánkban, a legnagyobb iskolafenntartó a katolikus egyház, amely 286 intézményt működtet. A világ rendje elkezd kiegyenlítődni, és ez jól nagyon van így- fogalmazott az oktatási államtitkár. Csáki Tibor, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának (EKIF) vezetője az ünnepségen elmondta, a szalézi rend nyolcvanéves működés után két éve vonult ki Balassagyarmatról, akkor a váci egyházmegyének adták át kollégiumuk épületét; ezt újították fel, és alakították át általános iskolává. A beruházást a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) pályázatán elnyert 180 millió forint mellett az egyházmegye saját forrásából, 150 millió forintból végezték, ebből 130 milliót költöttek a belső átalakításokra, 20 milliót pedig a berendezésre. A főigazgató ismertette: a váci egyházmegye 29 oktatási intézményt működtet, ebből 11-et Nógrád megyében. Elmondta azt is, hogy Balassagyarmaton 1992-ben indult újra a katolikus oktatás. A Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium új, az általános iskola alsó tagozatosai számára létrehozott épületét Beer Miklós váci megyéspüspök áldotta meg. Úgy fogalmazott: amikor hívő emberként Isten áldását kérjük, azt a szándékunkat akarjuk kifejezni, hogy azt akarjuk tenni, amit ő vár tőlünk. Lavaj Árpád iskolaigazgató az MTI-nek elmondta: elkészült az épület teljes energetikai felújítása, a külső-belső szigetelés, a fűtésrendszer korszerűsítése. A háromszintes épület szerkezetét meghagyták, az alsó két emeleten a kollégiumi szobákat alakították át tantermekké, tanári szobákká, és új vizesblokkokat építettek. A Szent Imre iskola három épületben működik Balassagyarmaton, összesen 22 osztállyaL •éíkíüIiiíi A balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola, és Szakgimnázium új, alsó tagozatosoknak készült épülete
