Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

2016-09-05 / 207. szám

Ha megcsodáltuk a templomot, cso­dáljuk meg a könyvtárat is, amely azon­ban sokkal több, mint egy szép régi épület régi könyvekkel! Ez a magyar művelődés- és kultúrtörténet szem­pontjából az egyik legjelentősebb könyvtár és levéltár, hiszen a négy- százezer kötet között ritkaságokat is őriznek: középkori Bibliát, kódexeket, köztük egy, az 1500-as évek elején készített Pannonhalmi Evangelista- riumot. A levéltárban pedig az első magyar szórványemléket, a Tihanyi Bencés Apátság alapitólevelét (ennek hasonmása látható a könyvtárban), benne a sokak által jól ismert első ma­gyar mondattöredékkel: „feheruuaru reá meneh hodu utu reá". Gondolom, magyaráznunk nem kell a sort, hiszen az 58 magyar szó mellett (például a körtefa, a mogyoróbokor, a leánysír, a Balaton, a Tihany vagy a Kenese) ezt is értjük majd' ezer év távlatából is. A harmadik látnivaló a gimnázium és a kollégium épülete. A bencés rend tanító rend, amelyek a II. József általi feloszlatás (1780-as évek) után mű­ködhettek újra hazánkban. A rendet azonban jóval korábban, 529-ben ala­pította Nursiai Szent Benedek, így ez lett az első nyugati szerzetesrend. Ha­zánkban Géza fejedelem letelepítése után ők végezték a lelkipásztori, térítői Ha a magyar világörökségeket soroljuk fel, Hollókő, az aggteleki cseppkőbarlang, a Hortobágy, Tokaj vagy a Fertő-tó után bizonyo­san eszünkbe jut az ezeréves Pannonhalmi Bencés Apátság, a Szent Márton-hegyen. Előző sorozatunkban a nyugati határszélen jártunk, Szent Márton nyomában (is), így hát adja magát a helyzet: most, a pannóniai szent születésének 1700. évfordulóján, az ő emlékére szentelt emlékévben. Szent Márton hegyére látogatunk. A turista, aki útra kel és elindul a nyugati országrész e szép tája felé, akár Budapestről, akár Győr felől, akár nyugatról érkezik ide, már messziről hívogatja a hegy, és az az alatt elterü­lő falu: Győrszentmárton. Hogy ezt a településnevet nem találjuk a térké­pen, az nem hiba: a hatvanas években ezt a szépen hangzó nevet egyszerűen Pannonhalmának nevezték el, mint magát az apátság dombját. S a faluba érkezve, átkelve a vasúton, elénk tárul a hegy, amelyet aztán ki-ki gyalogosan, autóval, vagy éppen az apátsági túra­vezetés részeként működő kisvasúttal mászhat meg, s bármelyiket választjuk: a látvány gyönyörű lesz, a cél pedig még szebb, s ami bent fogad, az meg­koronázza a látogatást. A hegy tetején találjuk a középkori bencés templomot (amelyet azonban többször átépítettek, így magán viseli ezer év építészeti stílusjegyeit), magát a monostort (a bencés rendházat), ha­zánk legrégebben működő iskoláját és kollégiumát, a magyar művelődéstör­ténet egyik legjelentősebb könyvtárát, egy gyönyörű arborétumot és levendu­laültetvényeket, valamint az apátsági pincészetet. Egy ilyen kis helyen ennyi látnivaló szinte ritkaságszámba megy, ismerjük meg őket egyesével is! A bencés templom hazánk egyik legjelentősebb temploma, az előzőleg itt állt templom építését még Géza fe­jedelem, Szent István király édesapja, kezdte el építeni, ami bizonyítja azt is: nemcsak István, de Géza fejedelem is felvette a kereszténységet és fon­tosnak találta, hogy az elterjedhessen a fiatal magyar területeken. A ma álló templom egy kis része őrzi még e korai templom maradványait, mint ahogyan őrzi a későbbi, II. Béla korabeli (1130- as évek) átépítését is. A jelenleg is álló templom felszentelése, amely tehát sorrendben a harmadik, 1225-ben tör­tént, erről oklevél tudósít. Hazánk ural­kodója ekkor a Bánk bán történetéből is ismert II. András (Endre) király volt, akinek nemcsak az egyik első törvény- könyvünket, az Aranybullát köszönhet­jük (1222), hanem ő volt az édesapja Szent Erzsébetnek és a szintén szentek sorát az egyháznak adó IV. Béla kirá­lyunknak is, aki őt követte a trónon. A templom magán hordozza még az ekkor Európában uralkodó román stílus jegyeit (romanika), ilyen példá­ul a bélletes kapuzat vagy az altemp­lom, de már jórészt a gótikus jegyek uralkodnak, amelynek legjelentősebb jellemzői a csúcsívek és a rózsaablak. A román stílushoz köthető a jól ismert jáki templom külseje, ami szintén ben­cés apátsági templom. A bazilika tehát már gótikus, és szintén ilyen a kerengő is. Később barokk és klasszicista ele­mekkel egészült ki, amelyek jól felis­merhetők a templomban. Ezek a ré­szek szerencsére a turisták számára is látogathatók, mégpedig egy nagyszerű úgynevezett audioguide készülékkel „vezetnek" minket végig a látnivaló­kon. Van az altemplomnak még egy meg­állásra késztető látnivalója. Itt van elhelyezve Habsburg Ottó szivurná- ja. A történelmi dinasztia XX. századi emblematikus alakja, aki korát jóval meghaladta nemcsak európai gondol­kodásával, de tetteivel is, itt, Pannon­halmán tanult és érettségizett magyar nyelven. Saját kérésére került ide a szíve, érthető módon. Ez az államférfi, aki gyermekként részt vett édesapja, az utolsó magyar király, a boldoggá ava­tott IV. Károly 1916. decemberi koroná­zásán, magas kort ért meg, s nemcsak életművét hagyta a magyarokra, de a szívét is „nekünk adta" - az együttgon­dolkodásban volna mit tanulni tőle. Az azonban tény és vitathatatlan, hogy családja kiemelkedő és kevésbé di­csérhető alakjai történelmünkből és a Kárpát-medencei nemzetek, nemzeti­ségek történetéből kitörölhetetlenek, hiszen a középkori magyar állam buká­sától, a mohácsi csatától (1526) kezdve uralkodóink voltak az első világháború befejeződéséig, 1918-ig. munkát, majd a Szent Istvánhoz köthe­tő egyházszervezet kiépítése után ezt a munkát a világi papok folytatták, ők pedig a nevelésre és a pannonhalmi életre összpontosítottak. Ők nevel­ték fel Szent Mórt, Pécs püspökét is a pannonhalmi falak között, és szintén itt nevelkedett Szent Imre herceg is. Az iskola ma is az egyik legnagyobb szín­vonalújó hírnevű oktatási intézmény az országban. Érdemes úgy időzítenünk a látoga­tásunkat, hogy a szerzetesközösség imaalkalmán részt vehessünk: példá­ul a délutáni imaórán (13.00), vagy az esti szentmisén és a vesperáson, azaz az esti imádságon (18.40). Vasár­nap természetesen ünnepi miserend van, nagyböjtben pedig keresztét, májusban pedig litánia. Egy templom a hívő számára nemcsak építészeti emlék, de az Isten háza is. Akkor él­hetjük meg legszebben az ott töltött pillanatokat, úgy tudjuk a legjobban megérteni az üzenetét, ha egy-egy ilyen imádságon vagy szentmisén is részt veszünk. És ebből rögtön látjuk: nem múzeumban vagyunk, az egyház él, a bencés közösség élő közösség, amelyet a Szentlélek egyesítő ereje hív össze a hívekkel együtt, ahogyan a szentmise elején is köszönti a pap a híveket. Ha a lelket feltöltöttük, jut időnk testünk táplálékéra is. Mielőtt azon­ban erre kitérnénk, említsük még meg a szépséges arborétumot a maga ál­lat- és növényvilágával. Aki vállalja a sétát az arborétumban, a Levendulaül­tetvényekhez érkezik. Nyár eleji ott- jártunkkor éppen túl voltak a leven­dulaszüreten, és benézve a lepárlóba csodálatos illatokat szippanthattunk magunkba. Ezeket (akár eredeti le­vendulatövekkel is) magunkkal vihet­jük sok más egyéb kézműves apátsági termékekkel együtt. Ezek egyike az apátsági bor, ami napzáró áldomásként jól megérde­melt ajándék lesz a fáradt turistáknak. Szemünket és lelkünket feltöltöttük a csodás érzéssel és a szép tájjal, a megannyi látnivalóval, amit ez a város és a város felett magasodó Szent Már- ton-hegy kínált. Kívánom, hogy ezt a kis utat, amit most újságunk hasábjain képzeletben együtt megtettünk, mi­nél több olvasó élje meg személyesen is. Higgyék el, csodaszép élményekkel és emlékekkel térnek majd haza! A Szent Márton Emlékévben az ókori szent mindannyiunkat meghív szülőföldjére vagy a róla elnevezett helyekre. De meghív olyan, életre, cselekedetre is, amelyet ő végzett: lehajolni azokhoz, akik elestek, fel­karolni, megvigasztalni, jó szót adni azoknak, akiknek a legnagyobb szük­ségük van rá, jóra inteni azokat, akik letértek az igaz útról. Üzenete világos, egyszerű, érthető, és 1700 év alatt sem kopott meg. Rajtunk múlik, hogy meg­halljuk-e ezeket a szavakat és aszerint cselekszünk-e. Nagy szükség lenne rá napjainkban is! Veszelovszki Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom