Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

2016-09-20 / 220. szám

FOTÓK: HÜVÖSI CSABA A nagy generáció Salgótaiján 1922-ben kezdődött városi történeté­nek már a második világhá­borúig terjedő időszakában is alkottak jelentékeny kép­zőművészek-főként a Bátki József, Bóna Kovács Károly, Fayl Frigyes személyében - az eddigi legnagyobb sike­reket elért korszak azonban kétségtelenül a hatvanas években kezdődött és eltar­tottjó néhány esztendeig. Ezeknek az évtizedeknek - többségében már eltávozott - ki­emelkedő művészeire emlékezik most „Az alkotók művek" című, „A képzőművészet ötven éve Salgótarjánban" alcímű kiállítás, amely az elmúlt hét végén nyílt meg a Dornyay Béla Múzeumban. Salgótarján. A házigazda in­tézmény ekképpen kívánta elis­merni az idén ötven esztendős József Attila Művelődési Központ érdemeit minthogy annak ide­jén - a modern városközpont új, egyik meghatározó épületének adottságait kihasználva - nagyon sokat vállalt és tett a képzőművé­szet fellendítéséért (is). A tárlat megnyitóján meg­jelenteket Shah Gabriella mú­zeumigazgató üdvözölte, majd Dániel Zoltán, Salgótarján Me­gyei Jogú Város alpolgármeste­re mondott köszöntőt. Beveze­tőjében Pablo Picassót idézte, aki szerint „A művészet nem önmagától fejlődik, az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is." E mondat igazságát igazolja ez a kiállítás is, amely - Dániel Zol­tán találó fogalmazása szerint - keresztmetszetet nyújt a helyi képzőművészet ötvenéves tör­ténetéről. Sok szempontból a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek nagy generációja alapozta meg a mai művészek munkás­ságát is, számos vonatkozásban az ő szellemi örökségükre épül az ugyancsak sok tehetséget felsorakoztató kortárs alkotók tevékenysége is. Ők azonban már a maguk útját járják és fo­lyamatosan gyarapítják váro­sunk képzőművészeti kincses­tárát, bizonyítva a művészet örök megújulási készségét és életerejét - mondta Dániel Zoltán, aki fontos tájékozódá­si pontnak nevezte e kiállítást a helyi értékek számbavétele szempontjából. A múzeum gyűjteményéből válogatott kiállítás szakmai megnyitóját K. Peák Ildikó a múzeum művészettörténésze, a tárlat rendezője mondta. Ugyan­csak utalt az előzményekre, de mondandóját a korszakban jár­tas szakemberként az 1960-as években született úgynevezett „kulturcentrum" határozat és az „ezer szakembert Salgótarján­ba" néven ismert döntés hatását emelte ki a képzőművészetet is inspiráló háttérként. A modern városépítés érdekességeként emelte ki, hogy a finn példák alapján, a természettel harmo­nizáló épületegyüttesek között azonnal megjelentek a rangos művészek magas esztétikai ér­téket képviselő köztéri szobrai is, hozzájárulva az épített kör­nyezet emberibbé tételéhez. Peák Ildikó kiemelte, hogy az akkori jeles képzőművészek közül többen is máshonnan ér­keztek Salgótarjánba, de a maga teljességében itt bontakozott ki munkásságuk, amely nemcsak a konkrét művek létrehozásában öltött testet, de termékenyítő­én hatott a kulturális, művészeti közélet más területeire is. Pél­daként említette Iványi Ödönt és Czinke Ferencet. Előbbi a megyei könyvtár igazgatója is volt, komoly szerepet vállalt az utánpótlás felkarolásában, stúdiók, művésztelepek veze­tésében, utóbbi pedig a Bolyai János Gimnázium tanáraként kezdeményezte az iskolagalé­riák - országos hálózatként is elterjedt - intézményét. Rajtuk kívül Peák Ildikó a ko­rábbi képzőművészeti élet jeles képviselői között név szerint is említette Mustó Jánost, Hibó Tamást, Szujó Zoltánt, Fábián Gyöngyvért, Hegedűs Morgant. Egyikük sincs már az élők so­rában. Már régóta az Alföldre költözött vissza Lóránt János, L. Presits Lujza viszont napja­inkban is Salgótarjánban él és dolgozik. Földi Péter pedig So­moskőújfaluban műveli egyéni mitológián alapuló művészetét. A város - mondta a művészet­történész - joggal volt tekint­hető egyfajta roma művészeti központnak is, amelyet Balázs János, és az ő nyomdokaiba lé­pett Oláh Jolán és Balogh Balázs András neve fémjelzett legin­kább. Peák Ildikó hangsúlyozta, hogy az alkotók névsora az em­lítetteknél jóval gazdagabb volt a tárgyalt időszakban is. Nem lett volna teljes a visszatekintés három, Salgótarjánhoz kötődő jelentős országos rendezvény megemlítése nélkül. Ilyen a szabadtéri szoborkiállítás, a ta­vaszi tárlat illetve a rajztrienn- álé. Utóbbi kettő ma is létezik, a szoborkiállítás újbóli életre hívása pedig az utóbbi időben, a ceredi művésztelep jövőjével összefüggésben merült fel. A kiállítás-megnyitón a Do- ráti Kamarazenekar tagjai közül Bányainé Bozó Mária, Molnár Gábor Bálint és Torják Vilmos működött közre. Mű­sorukon a 135 évvel ezelőtt született és 71 esztendővel ezelőtt elhunyt Bartók Béla szerzeményei (Román népdal, Medvetánc) is szerepeltek... Csongrády Béla „Hamletman” ísalgotarja” Szalon sorozatában szep­tember 2 l-én, 16.30 órakor kezdődik a kamaraszerdák első programja. Baksa Imre budapesti szín­művész - aki játszik a Zenthe Ferenc Színház 2016 novem­beri bemutatójában, V. P. Ka- tajev „A kör négyszögesítése" című vígjátékában is - mutatja be a Hamlet sajátos - egysze­mélyes - feldolgozását. Az érdekes, helyenként szóra­koztató produkcióval Baksa Imre már több fővárosi és vi­déki helyszínen aratott nagy sikert. A „Hamletman" című előadóestet elsősorban kö­zépiskolás fiataloknak ajánlja, de a szervezők természetesen szívesen veszik és várják az idősebb korosztály érdeklő­dését is. Jegyek elővételben kaphatók a József Attila Műve­lődési Központ pénztárában diákoknak 1000, felnőtteknek 1500 forintos áron. Zöldséget lopott Vádemelési javas­lattal fejezték be az eljárást a 29 éves ecsegi férfi ellen, aki egy helyi veteményeséből tulajdonította el a termést. A férfi több kilogramm kü­lönböző zöldséget - répát, burgonyát, paradicsomot paprikát - szüretelt te enge­dély nélkül továbbá a ház pincéje mellett lévő zárt ku­koricatárolóból hagymát tu­lajdonított el. Ezt követően a férfi magához vette a sértett által az udvaron hagyott kézi­fűrészt és távozott a helyszín- rőL A Pásztói Rendőrkapitány­ság vádemelési javaslattal zárta le a nyomozást. „Fedett pályás" szüretek Egész napos eső érte el a nyugat-nógrádi dombvi­déket múlt szombaton. A balassagyarmati megyenap programjai mellett a kedve­zőtlen időjárás több falusi szüretet is befolyásolt. így volt ez például Magyarnán- dorban és Csesztvén. \5Q) A magyarnándori szer­vezők, látva az égen egyre inkább tornyosuló fellegeket, hamarjában úgy döntöttek, hogy a délután három óra tájban a katolikus templom „aljában" gyülekező népet in­kább a közeli művelődési ház­ba hívják, és a víg menetelés helyett hasonlóképpen vidám szórakozást biztosítanak az embereknek - immár „fedett­pályás" keretek között. Amikor a rendezvény hely­színére értünk, a technika „áttelepítését" követően épp kezdődött a műsor. A helyi nyugdíjas klub tagjai éne­keltek, majd két asszonyság évődött egymással, felülmúl­va másikat az epésebbnél epésebb megjegyzésekben. Aztán egyikük szüreti jós­lásba kezdett. Fiatal legény ölébe pattant, s miközben édes szavakkal szólongat- ta, az ifjú ember bizony irult és pirult, a közönség persze harsányan kacagott a jelene­tén. Nemsokára előkerültek a flaskák és kulacsok, folyt a poharakba a finom borital. A csőszlegények és a csőszleá­nyok, pompás népviseletben a terem közepére pattantak, kezükben a nemzetiszínű szalagokkal díszített, kövér fürtökkel teli puttonyt tartot­ták, eközben pedig a kisbíró felolvasta tréfás, ékelődő szövegét. Majd folytatódott a bál sok-sok tánccal, harsogó énekekkel. Légvonalban alig tíz kilo­méterre innen (autóval kicsit több), Csesztvén is ezen a hétvégén tartották a szüreti mulatságot - szintén a telepü­lés művelődési házába „szo­rulva". Amit meglátogatott Bállá Mihály országgyűlési képviselő is, méghozzá abból a jeles alkalomból, hogy né­hány órával korábban, a ba­lassagyarmati megyenap ke­retében vették fel hivatalosan a „Nógrádikumok" listájára a falu Szent Márton katolikus templomát, valamint a Ma- dách-kúriát. Pálmán Imre pol­gármester pedig hozzátette, a következő lépés az országos műemléki védettség alá he­lyeztetés lehet. Távlati célként az alsósztregovai emlékhely- lyel együtt akár a világöröksé- gi címre is pályázhatnak. A szüret itt sem mellőzte a maga megszokott kelléke­it, kisbíró, teli dézsák, csinos, népviseletes lányok, délceg szalagos-kalpagos fiúk. Sőt, itt az ifjú hölgyek között szüreti szépségversenyt is hirdettek, a legékesebb viselet birtoko­sa pedig Krupa Eszter lett, míg a süteménysütő versenyen Németh Péterné készítménye találtatott a legízletesebbnek. Amikor aztán az időjárás meg­gondolta magát, és elvonultak a felhők, az ifjak sem maradtak restek, kivonultak a közeli pa­takpartra, és bemutatták fel­hőűző táncukat. h.h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom