Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

2016-09-13 / 214. szám

Fontos a minőség, a pontosság, az ár! (Folytatás az 1. oldalról.) A balassagyarmati vállalko­zását 2007-ben felszámolta. Úgy gondolta, hogy rendelke­zik olyan tőkével, hogy az el­következő éveit nyugalomban, csendben élheti tovább. Akit azonban egyszer megérintett a munka szeretete, ráadásul erei­ben kering a tenni akarás vágya, az nem tudja elviselni a tétlen­séget! Szécsényben a város északi részén megvásárolt egy telep­helyet, és biobrikett gyártásába kezdett. Kezdetben az üzlet szé­pen alakult, de később a faipari beszállítói a gazdasági válság miatt tönkrementek. Csonka Lászlót nem olyan fából faragták, aki feladja. Pi­ackutatások, felmérések után a papírdobozok gyártása mellett döntött: 2008. április 17-én el­készült az első pizzás doboza. Ma már igen széles a termé­keinek a skálája, a hat centis doboztól a hat méteresig. A „repertoárját" a kereslethez, igényekhez igazítva folyamato­san bővíti. Egy budapesti mér­nök barátjával olyan gyártást fejlesztettek ki, amely víz, zsír és olajálló, alkalmasak a külön­böző sütemények csomagolá­sára. A termék gyártására meg­kapták az egészségügy részéről a minősítést. Az indulásnál két alkalmazottja volt, napjainkban tíz embernek biztosít munkale­hetőséget. Számára mindig is fontos volt, erkölcsi kötelessé­gének tartotta, hogy az alkalma­zottjai mindig időben megkap­ják a fizetésüket. Azt mondta: kötelességem­nek tartom, hogy alkalmazott­jaim, akik fizikai, szellemi mun­kájukat adják ahhoz, hogy a vállalkozás működjön, időben megkapják a fizetésüket, még akkor is, ha kölcsönt kell felven­nem! A telephelyét évről évre kor­szerűsítette, bővítette, újabb és újabb gépeket vásárolt. Kialakí­tásra került egy irodahelyiség, el­készült a dolgozók számára a kor­szerű szociális rész, ahol öltöző, étkező és vizesblokk található. Az alapanyagot Magyarorszá­gon szerzi be, abból a meggon­dolásból, hogy ezzel is a magyar ipart támogatja. Megrendelési köre évről évre bővül, ma már az ország minden területére szállít. A korábbi három brigettáló gé­péből kettőt értékesített, egyet megtartott, az üzemben kelet­kezett papír hulladék anyagot brigettálják, azt a helyi fűtésnél használják fel. Csonka László, aki a munka megszállottja, tudja, hogy a tal­pon maradáshoz kevés a napi nyolc órai munkaidő. Irányítja a termelést tartja a kapcsolatot az ügyfelekkel, ha kell, a teher­gépkocsi volánja mellé ül és szállítja a terméket. Volt az üzem életében kriti­kus időszak is: 2010 júniusá­ban, a nagy esőzések idején, 63 centiméter magasan állt a víz a telephelyen és a csarnokokban. Több mint tízmillió forint kár ke­letkezett az üzemben. Mind ez mellett gondot jelentett, hogy a megrendelőket a piac meg­tartása mellett ki kellett szol­gálni. Gyorsan, több irányban is intézkedett. A termeléshez egy cégtől kapott egy csarnokot, a gépek egy részét gyorsan át­szállították, egy hónapig, még a telepükön helyreállt a rend, ott végezték a termelést. Csonka László számára - aki az Év Országos Vállalkozója ki­tüntetéssel is rendelkezik - a munka életforma. Ez év októbe­rében nyugállományba vonul, mert betölti a 63. életévét, de a munkáról továbbra sem fog lemondani! Szenográdi Ferenc Lakoma a vécéi szüreten A kisbíró vette a kalapját, és gondosan a fejére illesz­tette. Intett, majd a vigalom népe felkapaszkodott a lovaskocsikra. A fogatok kivártatva a művelődési ház udvaráról kikanyarodtak a falu főutcájára, és a szikrázó napsütésben megindult az ipolyvecei szüreti mulatság menete. Hegedűs Henrik QägMäBj Persze ezt a pil­lanatot hosszú előkészület előzte meg. Pénteken például disznót vágtak. A Máth Mihály és családja által felajánlott, több mint kétszáz kilót nyo­mó sertést Fazekas Ferenc és baráti társasága az óvodai és a közétkeztetésben dolgozók hathatós segítségével munkált meg, hogy a másnapi községi körjárat után megfáradó tán­cosok és kísérőik bőségesen falatozhassák a finom kolbászt, szalonnát és szarikását, persze némi dinsztelt káposztával „megspékelve". A szombati nap reggelén az­tán kikerültek az elmaradhatat­lan bábfigurák a porták elé, és a kora délutáni gyülekező után a kisbíró nyakába akasztotta dobját, felsegítette az ékes népviseletben pompázó bírót és bírónőt a hintóra, majd a fej­kendős-szoknyás asszonysá­gok és a piros „magyaros" blú- zos apró legények és leányok is elhelyezkedtek a fogatokon. Az indító vezényszóra az ad­dig feszülten patáikkal topogó lovak is ügetésbe vágtak, és a vidám szüreti sokadalom elin­dult körbe-körbe az ipolyvecei utcákon, hogy énekkel-tánccal köszöntse az ősz szőlőtermelő ünnepét. Mi az első állomásig a Dré- gelypalánk irányába forduló nagy kanyarig követtük a fel­vonulást. Itt a Mitasz család háza előtt felállított szüreti életképnél a fiatalok és idő­sebbek leugrottak a kocsikról. A kisbíró pedig megpörgette dobverőjét, és hangosan szó­nokolni kezdett: tökéletes rí­mekbe szedve ecsetelte a falu elmúlt esztendejének főbb történéseit. Természetesen mindezt felettébb humorosan formázta, ilyen mondatok­kal például: „eljött hát a szép szeptember, tanulhat már minden ember, ragad rájuk egy kis tudás, lesz belőlük jó közmunkás, tele lesz az irka, füzet, nyírhatják a parlagfü­vet..." Szó esett még az időjá­rás viszontagságairól, a kevés esőről, meg a frissen, nyáron házasodott új párokról is. A kikiáltó beszédét előbb az asszonyok tánca követte, majd a kisebb-nagyobb gyer- mek-Birbicek is ropták, külö­nösen érdekes és „aranyos" élmény volt a kisiskolások és óvodások bújócskás-játéka. Miután az édes lepényekkel és a finom fehérborral megkí­nálták az út mentén kíváncsis­kodó érdeklődőket, a szüreti menet résztvevői ismét felpat­tantak a kocsikra, és a további állomásokra hajtattak, hogy aztán másfél óra múltán a fel­vonulás visszatérjen a műve­lődési ház udvarára, ahol már várta őket a lakoma. Megújult a két világháború emlékműve Vasárnap felavatták a felújított I. és II. világháborús hősi emlékművet a községben. A veszélyeztetett, felül egyre jobban szétnyíló emlékmű felújításra a Szirák Polgárosodásáért Alapítvány a Közép- és Kelet-európai Történe­lem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány­tól nyert támogatást, amit az alapítvány magán adományokból, illetve a helyi önkormányzat­tól kapott célzott támogatásból 600 ezer fo­rinttal kiegészített. Az emlékmű előtt felállított kőpadok anyagát Hlavacska Ferencné, helyi lakos adományozta. A felújítás a bujáki Petre István munkáját dicséri. Szirák Község Önkormányzata jóvoltából az em­lékmű közvetlen környezete is megújult A térren­dezés és a még megvalósítandó parkosítás alapját azok a tervek képezik, amelyeket az alapítvánnyal való együttműködés keretében a Budapesti Corvi­nus Egyetem (ma: Szent István Egyetem) tájépítész hallgatói készítettek, dr. Kollányi László vezeté­sével, majd Szabadics Anita és Rafaj Máté tájépí­tészek fejlesztettek tovább. A megvalósításban jelentős részt vállaltak a helyi közfoglalkoztatottak és önkéntesek. Szirák Polgárosodásáért Alapítvány i

Next

/
Oldalképek
Tartalom