Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

2016-09-01 / 204. szám

FOTÓ: Hűvösi Csaba Ba jnok akar lenni! Remek kincsesbányája volt a salgótarjáni labdarú­gó-utánpótlásnak egykor a Petőfi Sándor Iskola, amely­nek labdarúgó-osztályai ontották a kiváló játékosokat. Itt kezdte a pályafutását Lakatos Béla is, aki - az élvo­nalban és másodosztályban (is) eltöltött esztendőket követően - tizenegy év után tért vissza szülővárosába, ahol az NB lll-ban bajnoki álmokat dédelgető STC Salgó­tarján kulcsembere. ÜMIEESäS. Nos, az eddigi négy forduló során a Janus-arcú somosi-tarjáni gárda itthon két mérkőzésből csak egy so­vány döntetlenre volt képes, idegenben viszont ugyanennyi találkozóból mind a hat pontot begyűjtötte. Legutóbb a fiúk a Rákospalotai EAC otthoná­ban 3-0-ás győzelmet arattak, amelyből Lakatos Béla is góllal vette ki a részét. Vajon minek köszönhető a sima győzelem? - kér­deztük először az STC Salgótarján régi-új játékosát.-Mindenképpen a három pontért utaz­tunk Rákospalotá­ra, hiszen az előző hazai mérkőzésün­kön csak az utolsó pillanatban tudtunk egyenlíteni a nyírbáto­riak ellen - említi a 31 éves játékos. - Márpedig annak a csapat­nak, amely­nek komoly céljai vannak a baj­nokságban, mind otthon, mind idegenben eredményesen kell játszania. A fővárosban sikerült is „behúznunk" a kötelező győ­zelmet. Lakatos Béla tizenegy év után került újra Salgótarjánba. Hogyan...?- A csapat főtémogatója, Fe- renczi Béla keresett meg a nyáron - folytatja a játékos -, de már ko­rábban is vál­tottunk erről néhány szót. Előtte Ka­zincbarcikán fociztam, így azonos csoportban játszottunk a Somossal jól ismerem a me­zőnyt, és salgó­tarjáni szárma­zású vagyok, ezért Lakatos Béta mm Mi SPRINGFIELD líllinnr Alin nmeinél kézenfekvő volt, hogy hazajö­vök. Szerintem is fontos, hogy legyenek helyi kötődésű játéko­sok a csapatban. A népszerű labdarúgót egy kis időutazásra kértük, hogy elevenítsük fel az eddigi pálya­futását.- A Petőfi iskola fociosztályá­ban és az SBTC-ben kezdtem a labdarúgást - folytatja. - Póka György volt az első edzőm, majd Hornyák János, Kovács János, Földi Attila, Lipták Zoltán, Simon Attila, Répás Béla, Dávid Róbert. és Szojka Ferenc foglalkozott velem. Az első felnőtt mérkő­zésemet 15 évesen játszottam a Stécé megyei első osztályú csapatában. Ezután átigazoltam a Salgó Öblös-Faipari SC-hez, ahol az NB lll-ban játszottunk, majd az SBTC-vel egyesülve két évig az NB ll-ben szerepeltünk. A kiesés után az NB ll-es Kapós- völgye csapatához kerültem, ahol újabb két szép és tartalmas évet töltöttem el. Ezt követte a nagy ugrás, az élvonal!- Igen, miután a Kaposvöl- gyében jól ment a futball, 2007 nyarán Diósgyőrbe invitáltak próbajátékra - eleveníti fel. - Si­került megfelelnem, és szerződ­tettek, amellyel életem egyik nagy álma teljesült. Lakatos Béla 2007. július 22- én mutatkozott be az NB l-ben, amikor a bajnoki címvédő Deb­recen ellen Pajkos János edző otthon a következő diósgyőri gárdát küldte pályára: DVTK: Köteles - Hegedűs, Vámosi Cs., Elek N., Fodor - Lakatos B., Ka­tona, Vitelki, Sipeki (Douva) - Rebecsák (Lipusz), Simon A. (Huszák). A kitűnő találkozón ugyan a diósgyőriek 2-1-es vereséget szenvedtek a többek között Le- andróval, Mészáros Norberttel, Sándor Tamással, Dombi Tibor­ral és a fiatal Dzsudzsák Balázs- zsal felálló „cívisek" ellen, de az újonc Lakatos - szülei szeme láttára - nem vallott szégyent, és életre szóló élménnyel gaz­dagodott.- Úgy gondolom, minden fo­cistának az a célja, hogy minél magasabb szinten próbáljon játszani, lehetőleg az élvonal­ban. Szerencsés vagyok, mert ezt sikerült elérnem. Dehát ez nem volt hosszú távú, mert két és fél évig tartott. Igaz, ebbe a sérülések is belejátszottak - mondja szerényen a kiváló já­tékos. A 2010-ig tartó NB l-es idő­szak így is sok élményt hozott Lakatos Béla számára. így mai edzője, Vágó Attila vezetésé­vel 2-0-ra legyőzték a Horváth Gáborral, Dvéri Zsolttal és Sí­rnék Péterrel felálló Fehérvárt. Ezután 1-0-ra nyertek a Takács Ákost, Hercegfalvi Zoltánt és Mico Szmiljanicsot felvonultató Kispest otthonában egy olyan meccsen, amikor az STC mostani csapatkapitánya, Kerényi Gábor is játszott a diósgyőrieknél. Háromszor is döntetlenre végeztek az Újpesttel, olyan kiválóságok ellen, mint Kovács Zoltán, Korcsmár Zsolt, Kabát Péter és Rajczi Zoltán, sőt a di­ósgyőri középpályás az egyik alkalommal a szintén tarjáni Lipták Zoltánnal is farkasszemet nézett. Végül a debrecenieknek is visszavágtak, amikor 2009- ben 1-O-ra legyőzték a Dombi Tibort és Czvitkovics Pétert is csatasorba állító „hajdúkat". Lakatos Béla végül közel fél­száz NB l-es mérkőzés után - sé­rülései miatt - a másodosztályú Mezőkövesdhez került, ahol már kulcsembernek számított, sőt a „matyók" színeiben, 2013- ban ismét felkerült az élvonalba.- Ez remek érzés volt, hisz nem mindig nyer bajnokságot az ember - említi. - Alapem­bernek számítottam a bajnok- csapatban, de az NB l-ben négy forduló után elszakadt a belső térdszalagom, több mint félévet kihagytam, és közben utánpót­lásedző is lettem, ami még most is tart Mezőkövesden. Át kellett értékelnem a pályafutásom, az NB lll-as Kazincbarcikához iga­zoltam, ahol két jó évet töltöt­tem el, de végül nem sikerült feljutnunk az NB ll-be, így öröm­mel tértem vissza Salgótarján­ba. Majd talán itt újra sikerül ki­vívni az NB ll-t... De vajon mit várnak a csapatnál Lakatos Bé­lától?- Az edzőm védekező közép­pályásként számol velem, és igyekszem stabilitást adni a csa­patnak - említi. - Az is fontos, hogy - a szintén NB l-es múltú Romhényi Tamással és Kerényi Gáborral együtt - a rutinunkkal segítsük a fiatalokat. A csapat teljesítménye eddig hullámzó, ezen javítani kell. Ha kiegészü­lünk a sérültekkel, és a keret végleges lesz, a sikerre jó lehe­tőséget látok. Lakatos Béla szerint az NB III. Keleti csoportja kiegyensúlyo­zott, öt-hat csapat eséllyel pá­lyázhat az első helyre.- Meg akarjuk nyerni a baj­nokságot! -jelenti ki határozot­tan. - Az a célom, hogy újra NB ll-es csapat tagja legyek Salgó­tarjánban. Ezen az úton a követ­kező lépés az, hogy a hét végén a Tállya csapata ellen legyen meg az első hazai győzelmünk. Meg is lesz! e. R. „Mindentudó" salgótarjáni uszoda Harmincöt éve adták át a városi tanuszodát Szeptember elsején ünnepeljük a Salgótarjáni Városi Tanuszoda átadásának 35. évfordulóját. Az alábbi cik­künkben visszaemlékezünk az ünnepélyes megnyitóra. Ahogy a korabeli lapok írják, aznap délután röpke félórára megállt a megszokott élet az augusztus 12-én műszakilag átadott salgótarjáni tanuszodá­ban. Két órakor úttörők fanfárja jelezte, hogy megkezdődött az új létesítmény hivatalos ava­tóünnepsége. Az uszoda történetéhez tartozik, hogy Salgótar­ján addig fehér folt volt az úszósportban és az iskolai úszásoktatásban is. A Gaga­rin iskolában levő egyetlen, kicsiny medence képtelen volt kielégíteni a városi igé­nyeket. A Nógrád Megyei Beruházási Vállalat és három társvállalko­zó dolgozói 1978. április 2-án vonultak először a helyszínre, és Zsuffa András tervei alapján elkezdődtek a munkálatok. A többnyire előre gyártott ele­mekből készült létesítmény ki­zárólag hazai anyagokból épült, még a víztisztító berendezés is magyar szabadalom volt. A 11x25 méteres, ötsávos, 30- 31 fokos vizű medence mellett kétszázötven személyes öltö­ző várta az iskolásokat, illetve naponta öt órán keresztül a sportolni vágyókat is. A tervező szerint a viszonylag olcsó, 35 millió forintos tanuszoda így „mindentudó" lett. Az uszoda homlokzatát, valamint belső terét Szatmári Béla, salgótarjáni grafikusművész üvegzománcai díszítik. Az 1981-es avatóünnepségen jávori Ildikó, a Petőfi iskola ta­nulója Piere de Coubertin „Óda a sporthoz" című költeményét mondta el, majd Kugel Tibor- né, a salgótarjáni városi tanács elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Ezután Illés méltatta az esemény jelentősé­gét a város életében:- Ma tanuszodát avatunk ab­ban a városban, ahol hosszú évekén keresztül a megfelelő minőségű és mennyiségű vízért folyt a küzdelem. E tanuszodá­val az úszásoktatás tömeges megszervezésére, az egész­séges életmód feltételeinek szélesítésére kap lehetőséget a város ifjúsága és felnőtt lakos­sága. Az uszoda először is leg­fontosabb rendeltetésének, a tanulóifjúság úszásoktatásá­nak kell, hogy meg­feleljen, elősegítve ezzel a felnövekvő nemzedék egészséges és sok­oldalú testi nevelését. Másod­szor lehetőséget nyújt arra, hogy a város sportegyesülete úszószakosztályt hozzon létre a tehetséges fiatalok részére, meghonosítva ezzel ezt a szép sportágat is. Ezt követően az elnökhe­lyettes átadta Juhász Imre lé­tesítményigazgatónak, és rajta keresztül jelképesen a város lakosságának az uszodát. Az ünnepség záróakkordjaként öt salgótarjáni iskola tanulói úszó­versennyel és játékos vízi ve­télkedéssel vették birtokukba a létesítményt. Miklós, Nog- megyei ta­nács ál- i t a l á n o s ifl elnökhe- Jm lyettese üü rád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom