Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-01 / 178. szám

Ötkarikás történetek - 2012 London (27.)

Közeli emlékek. Alig négy éve múlt, hogy London legutóbb magához édesgette a világ sportoló fiatalságát. Más ez az olimpia, mint akár csak ötven esztendeje volt. A barátságosság küzdelmeit áthatja az üzleti szellem, vérprofi sportolók feszülnek egymásnak vízben, páston, szőnyegen, tatamin, és a győzteseket hazatérve hatalmas jutalom illeti. Egy azonban biztos: az a bizonyos egymásba fonódó öt karika tizenhat napon keresztül odavonzza a szemeket. 2012-ben is ezt tapasztalhattuk.

Botrány egy zászló körül

A megnyitó előtt két nappal már megkezdődtek a labdarúgó küzdelmek. Az észak-koreai és a kolumbiai hölgyek összecsapásának színhelyéül a messzi északon fekvő skót nagyvárost, Glasgow-t szemelték ki a szervezők. A két csapat annak rendje és módja szerint bevonult a stadionba, és a hatalmas nézőtéri képernyőn feltűnt a játékosok névsora. Ám a britek óriási bakit követtek el. Az észak-koreai lányok-asszonyok képe mellett ugyanis a dél-koreai nemzeti lobogó tűnt fel. A lelátó ázsiai szimpatizáns része füttyö- gésbe kezdett, az észak-koreai vezetők pedig heves tiltakozásba lendültek. Csúszott is a meccs kezdése, és a hatalmas blamázst csak nagy nehezen tudták kimagyarázni a rendezők.

Felpontozott japánok

A férfi torna csapat összetett versenyének utolsó „sorozata” előtt a kínaiak meglehetősen nagy előnybe kerültek, nem forgott veszélyben a győzelmük. Annál nagyobb harc ment az ezüstért. A házigazda britek eddig is jó gyakorlatokat mutattak be, de a japánok is minden szeren klasszis mozdulatokkal rukkoltak elő. Ekkor jött Ucsimura Kohei a lólengésben. Finoman szólva sem volt tökéletes, alig bírt „letántorogni” a kápák közül. A bírák egyértelműen lepontozták a gyakorlatot Ezt azonban nem hagyták annyiban a japánok, óvtak, és a zsűri felvételről megtekintette, mit művelt Ucsimura. A döntés: magasabb pontszám, így a felkelő nap országának „gumiemberei” a negyedik pozíció helyett egy fényes ezüstéremmel gazdagodtak.

A néger óriás

A cselgáncsversenyek utolsó napján kerültek sorra a legnehezebb fickók. Félelmetes alakok, százötven-százhatvan kilós, kétméteres hústornyok, akik aztán egy-egy jól kivitelezett akció után úgy tudnak repülni, mintha csak lenge műugró lányok lennének. Közülük is kimagaslott az olimpiai bajnoki címet végül megnyerő francia Teddy Riner, az ébenfekete Shrek. Akivel egy sötét sikátorban aligha találkozna szívesen az ember. Pedig a gallok Teddy mackója rendkívül szívélyes, aranyos, csendes ember, mindenfajta sztárallűrtől mentesen, igazi példakép. És ott lesz Rióban is.

Megdöntött „pókhálós" világcsúcs

Az atlétikai futamok befejezése felé közeledve egy hatalmas

varázslatot láthatott a stadionban tátott szájjal bámuló publikum. A csodát négy „csokiszépség” hozta el Londonba. Az amerikaiak négyszer százas síkfutó váltója villámiramban, tökéletes bot-átadásokkal érkezett meg a célegyenesbe. Carmelita Jeter, ez a combján a rekortán világának talán legfurább tetoválását viselő „gazella” még inkább megsokszorozta erejét, szélsebesen száguldott az utolsó métereken, amikor pedig átrobogott a célvonalon és diadalittasan balra tekintett, alig hitt a szemének. Az eredmény: 40,82 másodperc, fantasztikus világcsúcs! Az USA-staféta az NDK-s vágtázok 1985-ös, már jócskán „bepókhálósodott” rekordját adta át a múltnak.

Risztov elégtétele

Eddigi utolsó - százhatvan- nyolcadik - olimpiai aranyérmünk szerzője 2004-ben, alig több mint tizennyolc évesen, leforrázottan és mélységesen

csalódottan távozott Athénból. Ő olimpiai bajnok akart lenni, de saját magánk is túl magasra tette a mércét. Risztov Éva elbukott, hátat fordított az úszásnak, messze került a medencék világától. Ő maga sem gondolt arra, hogy valaha visszatér a sportágba. A sors útjai azonban kifürkészhetetlenek, és a minden tekintetben felnőtté vált lány ismét kedvet kapott az edzésekhez. Debrecenben megújult, kivirágzott, és újra hinni kezdett benne, hogy állhat ő még ötkarikás dobogó tetején. Londonban tíz kilométeren és közel két órán keresztül kitartóan tempózott egy városi csónakázótó habjaiban, hogy aztán egy utolsó benyúlás - illetve négy tizedmásodperc - döntsön az aranyról, és csaljon örömkönnyeket százezer és százezer magyar sportrajongó szemeibe. Risztov Éva huszonhét évesen felért a csúcsra, teljesült élete legnagyobb álma. (vége)

Hegedűs Henrik

Salgótarján érintésével jut el Rióba

ATLÉTIKA Beszélgetés az olimpikon gyalogló Venyercsán Bencével

Bár nógrádi származású sportoló nem jutott ki az idei olimpiai játékokra, van egy olyan atléta, aki nyolc évig Salgótarjánban élt, és itt kezdett el ismerkedni a sporttal. Venyercsán Bence márciusban szerzett kvótát 50 kilométeres gyaloglásban, így augusztus 19-én neki is szurkolhatunk majd a tévé előtt. A Salgótarjáni AC korábbi transzplantált gyaloglójának fiával beszélgettünk, még a kiutazás előtt.- Az atlétikával és ezen belül a gyaloglással Salgótarjánban ismerkedtem meg - emlékezett vissza Bence. - Szóval, ha a legelejétől akarjuk megragadni a dolgokat, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden ott kezdődött el, hogy apukámmal (a többszörös Eb és vb győztes vese- transzplantált gyalogló, Venyercsán Lászlóval) kimentem, mint „kísérő”, amíg ő edzett a salgótarjáni salakos pályákon. Szerintem a teljesítménytúrák is

sokat számítottak, ami akkor nyilán szórakozás, hétvégi program volt, de ott szembesültem először hosszabb távolságokkal, ahogy hegyről-hegyre túráztunk a Salgótarján környéki erdőkben.- Aztán a fővárosba költöztetek, ahol a Honvéd színeiben folytattad a versenyzést. Több korosztályos bajnoki cím és magyar csúcs fűződik a nevedhez, és már négy világversenyen is képviselte a magyar színeket. Aztán idén márciusban megszerezted a kvótát, hogy teltá március és augusztus közötti időszak?- Miután teljesítettem a szintet, még négyen voltunk az 50 kilométeres gyaloglásban a három helyre (minden nemzetből maximum hárman indulhatnak), április végére alakult ki, hogy ki müyen számban indul, akkor lett végleges, hogy a csapatba kerültem. De nem volt sok pihenő az 50 után, mert egyből jött a tavaszi versenyidőszak, ahol helyt kellett állnom; A versenyeken jól szerepeltem, májustól pedig elkezdtük az alapozást Rióra, amit júliusbanegy háromhetes tatai edzőtábor zárt le.- Hogy érzed magad most?- A lényeges munka már a lábamban van, kint Brazíliában már vissza veszünk a terhelésből. Nagyon boldog vagyok, hogy viszonylag zökkenőmentesen ment a felkészülés, és bizakodva nézek a verseny elé.- Mikor utazol ki Rióba, melyik nap versenyzel?- Én egy kisebb csapattal augusztus 6-án utazok ki, a versenyszámom pedig augusztus 19-én reggel fog elrajtolni, szóval lesz még edzésem kint is abban a bő másfél hétben.- Mit vársz az olimpiától?- Magamhoz képest jó formában vagyok, de a mezőnyhöz képest nagyon fiatalnak számítok, éppen ezért a célom, az elvárásom magammal szemben, hogy meg- döntsem az egyéni csúcsomat, és minél jobb helyezést érjek el.- Izgulsz?- Lassan már igen. Eddig inkább az edzésekre koncentráltam, de most már csak az olimpia van hátra, szóval már kezdek izgulni. De ez kicsit más most, annyira nem izgulok, olyan „esélytelenek nyugalma” érzésem van az 50-nel kapcsolatban. Persze a legjobbat fogom kihozni magamból, de ez az ottani mezőnyben nem lesz „nagy durranás”. Nem előkelő pozíciók esélyeseként érkezem oda, nincs a vállamon üyesmi nyomás, éppen ezért egy fokkal kevésbé izgulok, mint szoktam.

B.L

j Venyercsán Bence

Született: 1996. január 8., Székesfehérvár ♦ Klubja: Budapesti Honvéd SE

Edzője: Dr. Urbán Ákos Legjobb eredményei:

! ifjúsági vb 8. (2013), junior gyalogló Európa-kupa 8.

(2015), junior Eb 12.(2015) Versenyszám Rióban: 50 kilométeres gyaloglás (augusztus 19., péntek, 13 óra)

I Egyéni csúcs: 4;02:35 óra (2016, Gyügy) Tanulmányok:

jj Az ELTE-n jogásznak tanul Példaképe: Yohann Diniz francia olimpikon, világcsúcstartó gyalogló

i