Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-06 / 183. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Gy öngyházgombok mint névjegyek Balról jobbra: Fekete György, az MMA elnöke, Fürjesi Csaba festőművész és Dániel László, Cered polgármestere Ä kiállító Kun Cecília festőművész. Fekete György és Cered előző polgármestere, Czene Árpád SalgótarjántSmásokmelletSTóthnéi ■^Wliinm ....— KerekeyAndrea- jegyző és Fekete Zsolt] polgármester képviselte „Virágot síró Lány": ezzel a különlegesen szép, egyszersmind talányos címmel nyílt meg Kun Cecília festőművész kiállítása a huszonegyedik Ceredi Nemzetközi Művésztelepen. A „Textilversek és idolok" alcím is a művek mélyen lírai jellegére, jelképes kifejezésmódjára utal. A kiállítás - a művésztelepet létrehozó triumvirátus egyik tagjának önálló bemutatkozása - szervesen illeszkedik az idei programba, amely a minap - összesen nem kevesebb mint kilenc ország huszonnégy alkotójának közreműködésével - vette kezdetét. A megjelenteket Fürjesi Csaba festőművész, a telep művészeti vezetője - aki Sánta Lászlóval egyetemben ugyancsak részese e szellemi műhely életre hívásának, folyamatos működtetésének - üdvözölte, majd a vendéglátó község, Cered polgármestere mondott köszöntőt. Dániel László nagy vonalakban vázolta a több mint hatszáz éves múltú, hagyományokban gazdag település történetét, utalt nevezetességeire, értékeire, köztük a 18. századi római katolikus templomra, az ugyancsak abban az időszakban épült zsindelytetős népi fa haranglábra, és a ma faluházként funkcionáló kúriára, a csaknem $00 méter hosszúságú tórendszerre illetve ennek a nevét viselő Négy Tó Panzióra. Külön is kiemelte falu háromszögű pajzsra emlékeztető címerét. A felső vörös mezőben jobb haránthelyzetben ezüst ekevas látható, a balban ezüst csoroszlya lebeg mintegy az itt élők munkaszeretetét, szorgos életét szimbolizálva. A kék mezőben aranymakkokkal ékesített tölgyág a hat zöldellő levéllel a kies természeti környezetre utal. Sőt, hajdanán talán a tölgy egy fajtájáról, a cserfáról kapta Cered a nevét is. A megnyitóünnepséget megtisztelte részvételével és elmondott gondolataival Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is. Az illusztris vendég felidézte az akadémia alapító személyiségének, a stílusteremtő jeles építésznek, Makovecz Imrének az érdemeit és utalt neves kutatók - köztük Freund Tamás - megfigyeléseire, amelyek szerint az ember száznyolcvan milliárd agysejtjét gyakorlatilag harminc tulajdonság irányítja, amelyek közül mintegy negyven százaléknyi szerepe az öröm különböző megnyilvánulásának van. És mégis manapság a művészet mintha lemondott volna arról, hogy örömforrásként funkcionáljon. A ceredi tapasztalatok szerencsére másról tanúskodnak. Ez a művésztelep valójában történelmet csinál - mondta Fekete György, ami különösen abban az összefüggésben figyelemre méltó, hogy Magyarország a rendszerváltás előtti időszakban központja volt a művésztelepeknek, igazolva, hogy a szocializmuson belül is lehetett a szocializmuson kívül élni. Az akadémia elnöke elismerésének azzal adott nyomatékot, hogy meghívta a ceredi művésztelepet egy kiállításra 2018- ra Budapestre, a Vigadóba, ahol természetesen a község is bemutatkozhat. Fekete Zsolt Salgótarján polgármestere megköszönvén a meghívást - a megyeszékhely és Cered már az eddigiekben is több szálon megvalósult együttműködését említette s immár személyes benyomásai által befolyásosán, a közös célok érdekében felajánlotta a város támogatását a művésztelep kiszélesítéséhez, tóvá bbfej lesztéséhez. A köszöntőket követően Kun Cecília - a bevezetőben említett - kiállítását Csongrády Béla közíró, lapunk munkatársa ajánlotta a közönség figyelmébe. Elmondta, hogy az alkotó eleddig elsősorban kiváló menedzseri, pedagógusi képességeit kamatoztatta a művésztelep javára, most érkezett el az ideje, hogy saját művészetének értékeit egyéni tárlat formájában tárja a nyilvánosság elé. Ez is összefügg azonban CereddeL hiszen vegyes technikájú kollázsainak témáját döntő mértékben azok a helyiekkel - főként nőkkel - való hosszú beszélgetések, megrendítő találkozások adják. És az a néhány évvel ezelőtti felismerés, hogy a vászon - tágabb értelemben a textil - mint a paraszti életforma nélkülözhetetlen anyaga nagyon sokat mesél a hímzés, a csipke készítőjéről, a múltról, az emberi sorsokról Ennélfogva kompozícióiban - amelyekbe beleaplikál régi fotókat képeslapokat falvédőket, eredeti írásrészleteket és sok minden más, látszólag értéktelen motívumot tárgyat - az asszonyok lelkét átjáró kettősség tükröződik: öröm és bánat, fájdalom és belenyugvás, elemi erő, tisztaság és a generációkon átöröklődött feltétlen odaadás, kiszolgáltottság, kiegészülve a nőkben lakozó „csak azért is megmutatom" jellegű magatartás valamiféle variációjával esetenként huncut, pajzán, olykor már-már misztikus, démoni képességével A művész kifogyhatatlan ötletességének szép példái a gombolt, a kis gyöngyházremekek, mint Kun Cecília névjegyei. Minden műben azt érezni, amit Illyés Gyula érezhetett a „Puszták népe" című irodalmi szociográfiájának végén: „Akárhol nyúltam az „anyagba", szálak tekeredtek az ujjamra. Hogyan készítsek most, befejezésül tetszetős bogot belőlük?" Ahogyan az írónak egykoron, a rácegresi évek kapcsán, a képzőművésznek most Cereden sikerült... -dybKun Cecília Metamorfózis című alkotása Nagy álom - méltó jutalom Földön járó „ötcsillagos ember": Balázs Palit nevezte így Sándor András, a jeles médiaszakember, kommunikációs tréner annak az önéletrajzi ihletésű könyvnek az epilógusában, amely a közelmúltban jelent meg az énekes pályára lépésének huszadik évfordulója alkalmából. A csillagok száma nyilván az elért sikerekre utal, a földön járás pedig arra, hogy a kötet főhőse az első olyan zenész Sándor András ismeretségi körében, „aki nem értékeli magát többre a pillanatnyi helyzeténél..." Pedig neki aztán van gyakorlata ezen a téren, hiszen az elmúlt években több úgynevezett mélyinterjúkötete is napvilágot látott - nem is beszélve a különböző más helyeken elhangzott illetve közzétett beszélgetésekről - az e területen híressé lett személyiségekkel. Akár nógrádi kuriózumnak is tetszhet, hogy az epilógus szinte az utolsó pillanatban került - az egyébként Sándor András által írt -„Balázs Pali - Amiről 20 évig nem beszéltem" című kötet végére, annak a nagysikerű koncertnek a hatására, amely áprilisban a Tarjáni Tavasz keretében a megyeszékhely József Attila Művelődési Központjában hangzott el. Ugyanis Balázs Pali a színpadon a „20 év romantika" című album itteni bemutatóján mondott köszönetét - a salgótarjáni gyökerű, az újságírói pályán, a Nógrád Megyei Hírlapnál alig több mint tizenkét (!) éves korában debütált - Sándor Andrásnak, hogy „felvállalta" ezt a könyvet. „Nem számítottam rá, nagyon jólesett a gesztus. S egyben el is gondolkodtatott az, ahogyan fogalmazott. .."-írta a szerző, merthogy sokan értetlenkedtek, hogy miért éppen Balázs Pali lett új könyve főhőse. És az is eszébe jutott, hogy bizony éveken át ő maga is azok körébe tartozott, akik beskatulyázták, „mulatós" előadónak tartották. Pedig nem az, sokkal inkább az úgymond klasszikus táncdalénekesek sorába tartozik. Csak egy igazán vérbeli muzsikus, egy igazán karakteres frontember vált ki olyan katartikus érzéseket, impulzusokat, amilyeneket a húszéves jubileumra összeállított műsor. „Pali a közönség szívére hatva, kristálytiszta őszinteséggel, hittel és szívdobogtató- an nagy tehetséggel zenél... A koncertprogram tele van „nagy pillanatokkal", a hallgatóság egyik dimenzióból a másikba repül, miközben a hangulat kivétel nélkül minden helyszínen frenetikus... Szívből örülök, hogy megismerhettem. Hiszek abban, hogy vannak az életben különös találkozások. A miénk is az volt, de hogy pontosan miként történt, azt csak egy következő könyvben mesélem el" - fogalmazott Sándor András. E kötetből viszont az ismerhető meg, ahogyan a karrierje huszadik évfordulójáig - a tizennégy megjelent saját albumáig, a több százezres eladott példányszámig, a saját lemezkiadóig, a Live Band zenekarig, az önálló televíziós műsoráig, a rendszeres rádiószereplésig s mindenekelőtt országjárása során megszerzett és megtartott közönségszeretetig - eljutott Balázs Pali. Egy önmagához írott levélből, egy prológusból valamint öt - egy Máté Pészép napokra") és három Balázs Pali- dal („Nem adom kölcsön a szívem", „A líra hullámain" és a „Találj meg, boldogság") címét idéző - részből álló visszaemlékezése, önvallomása során nyilván szívesebs gyakorlatilag e tanulságokkal való őszinte szembenézés jelenti nemcsak az újdonságát, de különleges értékét is ennek a könyvnek. Balázs Pali 1968-ban született Békéscsabán. Első négy évét egy tanyán töltötte majd Telekgerendáson élt. Ez a béke szigete volt számára. A fényt, a csillogást viszont a szülőváros jelentette számára, ott „fertőzte meg" a labdarúgás is. (Bár nagy vágya, hogy NB l-es játékos legyen, nem valósult meg, ma is hódol kedvenc sportágának a színészválogatott tagjaként.) Orosházán kollégistaként járt mezőgazdasági szakközépiskolába. A sorsát viszont a „legendás bakancsos" Edda Művek koncertje döntötte el, amit Békés városában élvezett végig. Akkor határozták el barátaival hogy zenekart alakítanak: Fénytörés, azaz Refrakció volt a neve, de nem váltották meg a világot. Érettségi után Békéscsabán dolgozott, többek között „vendéglátósként" gitározott és énekelt ott is és számos más helyen. Megszületett az első kazettája és az „Egy szál haranvirág"-gal „szép lassan elkezdett valami mocorogni." Úgy véli, hogy Balázs Palivá 1996-ban Gyomaendrődön egy divatbemutatón való szereplés révén vált, ahol ráadásként a „Carolina"-át adta elő. Ugyanakkor még a későbbiek során is sokszor meg kellett küzdenie az ismertség hiányával. Bár volt egy rövid ideig tartó pesti szerződése is, aztán visszament Békésbe, majd egy Csongrád megyei, hódmezővásárhelyi szereplésen érezte úgy, hogy szereti a közönség. Ez viszont Szegeden nem „jött be" s változó élményeket hoztak a rendszeres turnék, falunapok, városi rendezvények is. Pedig, mindenütt, a legkisebb településen is úgy állt a közönség elé, hogy aznap lesz „élete bulija". S egy- szercsak sikerült az is, amire nagyon vágyott: bekerült Lajcsi (Galambos Lajos) felettébb népszerű tévéműsorába, a „Dá- ridó"-ba, ahová aranylemezes előadóként érkezett és másfél évvel később platinalemezzel jött el, egy azonnali hatállyal felbontott szerződés alapján. S ez jól jött az ellendrukkereknek, más érdekcsoportokat képviselő ellenkampányolóknak. Pedig még jótékonysági akciói is voltak. A szakma igazán a Fonog- ram-díj átadásával fogadta be 2007-ben. Többször fellépett határainkon túl is, 2010-ben pedig a Sziget Fesztiválon vele lélegzett nyolcszáz fiatal s bizony elérzékenyült a kanadai magyar ház közönsége előtt. A könyben sok szó esik emberekről zenészekről, szakmai segítőkről, barátokról és nem utolsósorban a családról is: mindenekelőtt édesanyjáról - akinek dalt is írt - feleségéről és fiáról is... A kötetet - Sándor András epilógusa után - disz- kográfia és színes képmellék- let-sorozat zárja azzal a hátsó borítón megfogalmazott tanulsággal, „...ha az ember mer nagyot álmodni, akkor igenis megkapja méltó jutalmát..." Csongrády Béla k «ANDOR aM>rÍ Ar * , tó' { ? @ m' i ßolazs Amiről 20 évig l nem beszéltem A Salgótarjánból elszármazott Sándor András jegyzi.a húsz éve pálván.lévö.énekéslliötetét ben beszél pályája egyre sikeresebb állomásairól ter-szerzemény („Egyszer véget - mindenki így van ezzel - de ér a lázas ifjúság"), egy Korda nem hallgatja el a vargabetűket, Görgy-slágerre („Gondolj a nehézségeket, buktatókat sem
