Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-29 / 201. szám

2016. augusztus 29., hétfő ^aSaasieewwwS Win*— Apját bántalmazta BJESESíZI. Garázdaság megalapozott gyanúja miatt indított nyomozást egy 23 éves endrefalvai lakos ellen a Szécsényi Rendőrkapitány­ság. A férfi - a közelmúltban Endrefalván, a nyílt utcán - előzetes szóváltást követően kezdett dulakodni apjával, akit több alkalommal arcon ütött. A gyanúsított ezt követően egy lapátot vett magához, amivel megfenyegette a hozzátartozó­ja segítségére siető embereket. A sértett a bántalmazás követ­keztében könnyű sérüléseket szenvedett. A hatóság a napok­ban befejezte az eljárást, és a nyomozás során keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldte meg a Balassagyarmati Járási Ügyészségre. ■ Székkel verekedett äBSuESm Súlyos testi sértés kísérletének megala­pozott gyanúja miatt indított nyomozást egy 45 éves helyi lakos ellen a városi rendőrka­pitányság. A nő a közelmúlt­ban, salgótarjáni otthonában - szóváltást követően - egy fémkeretes székkel, majd egy telefon kagylójával fejen ütötte vitapartnerét, aki a bántalma­zás következtében megsérült. A kirendelt szakértő vélemé­nyében megállapította, hogy a sértett súlyosabb sérülésének elmaradása csak a véletlennek volt köszönhető. A hatóság a napokban befejezte az eljárást és az ügy iratait vádemelés ja­vaslatával továbbította a Sal­gótarjáni Járási és Nyomozó Ügyészségre. • — Testvéri Gutafeszt Verőfényes napsütésben rendez­ték szombaton délután az európai uniós forrásból (is) megvalósult galgagutai Gutafesztet, amelyen a házigazda község önkormányza­ta testvértelepülési egyezményt kötött az erdélyi Homoródke- ményfalvával. H.H.-Sz.B. (ifaiffrrairay, Nem sokkal a szabadtéri ökumenikus istentisztelet kezdetét meg­előzően érkeztünk meg a községi sport­pályára, ahol már nagy volt a forgatag. Miközben a lelkipásztorok a hívek elé tár­ták aznapi gondolataikat, barangoltunk egy kicsit a kavalkádban. Az öltözőépü­let szomszédságában nagyméretű..kat­lanokban főttek a finomságok. Néhány kötényes asszony már buzgón kínálgat­ta a frissen elkészült helyi sajátosságot, a „vízen kullogó" névre keresztelt kelt süteményt, amelyet aztán egyéni kíván­ságra különböző ízesítésekben tártak a vendégek elé. Hátrébb a férfiak a gulyást és a vadpörköltet kavargatták, hiszen az ilyen jeles alkalommal a húsételek sem maradhatnak ki a tárházból. A széles rét távolabbi pontjain gyerekek vették bir­tokukba a játékokat, kéredzkedtek fel a sárkányfejes kis hullámvasút üléseire, vagy pónik és egyéb kistermetű lovak nyergébe pattanhattak. Nemsokára változott a színpadkép, az oltárt és az énekeseket zászlók és a hivatalos ünnepség kezdetére felvonult közéleti személyiségek váltották. Agócs Gábor, a házigazda falu polgármestere mondott először rövid beszédet, kiemel­ve, miként is bukkant egymásra Galgag- uta és Homoródkeményfalva, s jutottak el a megállapodás aláírásának pillanatá­ig. Majd Bállá Mihály országgyűlési kép­viselő szólt a rendezvény résztvevőihez, Dömötör Tekla néprajzkutatót idéz­ve, hogy az ünnep voltaképpen az idő felfüggesztése, amikor, néhány órára megáll minden, és az emberek átadják magukat a közösségi együttlét áhítatá­nak. Hozzátette, jó látni, hogy a kis tele­pülések is milyen széles kapcsolatokat építenek ki az egész kárpát-medencei magyarság körében, ezzel nem csupán testvéreket szerezve, hanem a jövő útját is építve. A homoródkeményfalvaiak nevében először Jakab Attila polgármester érde­kes hasonlattal állt elő: egy kislány tör­ténetét mesélte el, aki elbújt, és nevelői hosszas keresgélés után bukkantak rá, szinte teljesen váratlanul. Ilyen váratlan, de annál bensőségesebb és gyümölcsö­ző egymásra találásnak nevezte a Gal- gagutával való kapcsolatot, és jó szívvel hívott mindenkit Erdélybe, Székelyföld­re, közelebbről Hargita megyébe, a Ho- moród folyó völgyébe, ahol a távolról jött vándor igazi, magyaros vendéglátás­ban részesülhet. Hasonlóképpen vonta meg a testvéri egyezmény létrejötté­nek tanulságait és eredményeit Gergely Gábor Tibor, a homoródkeményfalvai Füzes Közbirtokosság (mezőgazdasági termelői-gazdálkodói közösség) elnöke. Galgaguta többi testvértelepülésének képviselői is megszólaltak: a felvidéki, Nagykürtös környéki Alsópalojta, vala­mint a csallóközi Gúta város első embe­re egyaránt azt hangsúlyozta, minden partner számára sok-sok előnnyel és ha­szonnal jár, ha az államhatár két oldalán lévő magyarság összetart, közösen gon­dolkodik és remek, szoros viszonyt ápol egymással. A hivatalos ünnepséget követően a vi­dámságé lett a főszerep a galgagutai ré­ten. A közismert színművész-showman. Hajdú Steve képzett porondmesterként kapta kézbe a mikrofont, és szólította fel­lépésre a különféle csoportokat: a helyi óvodásokat, iskolásokat, hagyományőrző asszonyokat és férfiakat - a mulatság pe­dig késő estig tartott. Gombócmajszoló Szilvaszombat Hegedűs H. - Sztranyovszky B. (Folytatás az 1. oldalról.) (HiBSiSEK) Talán az utolsó melengető nyári délelőttön ke­lünk útra, hogy a kies nógrádi tájon átvágtatva elérkezzünk a kétbodonyi Szilvaszombat helyszínére. Hatalmas tömeg­be csöppenünk, a sorban csak lassan tudunk előre araszolni. A művelődési ház árnyas-tágas parkjának hátsó ajtaján belép­ve rögvest a rétsági „kereplő- sök" sátrával találjuk magun­kat szemközt. Mezőfi Zoltán, a nyugat-nógrádi város ezúttal „szakácsnak szegődő" alpol­gármestere bőszen dagaszt, keze nyomán formálódnak a gombócnak való alapanyagok. A vidám csoport házi „ördöge" is hozza megszokott formáját: kanyarint egyet formás szarván, majd buzgón kurjantja világgá - no, nem éppen bánatát, hanem hívja, csak hívja a népet, mond­ván a legfinomabb falánkságo­kat éppen náluk lehet falatozni. Tovább igyekszünk a forga­tagban, és csak ámulunk, meny­nyi sokféle módon is lehet ké­szíteni a nyárvége kiváltképp finom gyümölcséből az ínyen­cségeket. Egy férfiú éppen bú­csúzik a keszegiektől, tányérján kövér, fekete, mákkal teli gom­bócok roskadoznak, egyet kö­zülük gyorsan be is kap, afféle kóstoló gyanánt. A cserháthalá- piaknál mohoraiaknál, kerepesi- eknél, patakiaknál nincs is időnk bámészkodni, látjuk viszont, miként sürgölődik az alkalmi konyhában a szátoki polgármes­ter, Dóbiás Tibor. Természetesen menet közben a házigazdákat is szemügyre vesszük, gyors pil­lantást vetünk a kívánságunkra elénk táruló katlanbelsőre, mi­ként rotyog a gőzölgő forró víz­ben a gombóchalom. Szakállas férfi izzadtságcseppekkel bir­kózva kezeli szakértő módon a préselőt, a szilva leve bő sugár­ban csorog a fazékba. A járókelők is csodájára jár­nak a ritka látványnak, a ma­gyar szó mellett idegen nyelvű ajkakról is hangzik a méltatás, előttünk k egy úr heves „okéj, okéj" elismeréssel vélekedik a bodonyi szilvás termékekről. Lám, a messzi Kínában is híre ment ennek a gasztronómiai eseménynek, az ázsiai anyuka és gyermekei kíváncsian tekin­getnek körbe-körbe. Egy másik katlanban a lekvár­nak való szilva fortyog, a vér­piros masszába mélyen merül bele a jókora „vareca". Érdekes módon nem csupán az édes ízek szerelmesei számára akad itt falatoznivaló. Asszonyok hagymát szeletelnek, és való­ban igaz lehet a régi latin mon­dás: „de gustibus non est dispu- tandum", vagyis az ízlés nem vitatéma. Miközben a vendégek egymás után lakmároznak a szilvás különlegességekből, ér­demes figyelő tekintetet vetni a színpadra is, ahol a különböző hagyományőrző csoportok szó­rakoztatják a.közönséget, a házi­gazdák mellett látjuk például az ipolyveceieket, a szügyieket és a legéndieket. Kis idő múlva egyre nagyobb és nagyobb tömeg gyülekezik a színpad emelvénye előtt. Fenn, a pódiumon tíz éhes szájú férfiú foglal helyet egy hosszú asztal­nál: a gombócevő verseny fősze­replői. Rajtjelre indul a feladat, két marokkal tömik magukat a bátor vállalkozók, bizony nem árt, ha a villámsebes falás köz­ben kortyint is az illető, jobban csúszik a torkon te a finomság. Nosza, az egyik versenyző már végzett is, két pillanat sem telik bele újra kéz lendül a magasba, megvan a második helyezett! Újabb kör, újabb gombócrakás tűnik el másodpercek tört része alatt, néhányan már nem bírják a tempót, de a legügyesebbek a harmadik „púpozott" tányér tar­talmát is kiürítik. A nagy felhajtásban észre sem vesszük milyen gyorsan eltelt az idő, ideje hát búcsút inteni a szilvaszombati mulat­ságnak. Teszünk még egy röpke kiruccanást a szomszédos kéz­műves „utcában", majd az egy- . re verőfényesebb napsütésben kigördülünk Kétbodonyból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom