Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)

2016-07-30 / 177. szám

Magasabb célok felé törnek labdarúgás. Gőzerővel készül a közelgő idényre szűkebb ha­zánk egyetlen NB Ill-as labdarú­gócsapata, az STC Salgótarján (volt Somos) legénysége. A sike­res szereplés érdekében kemé­nyen dolgoztatja játékosait Vágó Attila, a gárda pro licences edzője, aki eddig öt NB I-es és több má- I sodosztályú csapat mellett öt évig | a női válogatottat is irányította. A szülővárosába harminc év után visszatérő, 57 éves szak­edző városi összefogást sürget a nagy múltú salgótarjáni futball fellendítése végett, de már az előttünk álló idényre is - nem­csak átvitt értelemben - maga­sabb célokat szeretne kitűzni a csapat elé.- Mi sarkallta arra, hogy há­rom évtized után visszatérjen Sal­gótarjánba, és a végre-valahára talán most komoly célokért küz­dő csapat élére álljon?- Szeretem a szülővárosomat, sok kedves emlék fűz ide, az SBTC-nél nevelkedtem, már fia­talon játszhattam az NB I-es tar­talékbajnokságban, kupa- és edzőmérkőzéseken - Dávid Ró­bert és dr. Lakat Károly edzők keze alatt a nagycsapatban, olyan példaképeimmel, mint Ré­pás Béla, Básti István, Kmetty József, Varga Sándor, Jeck Ferenc és a többiek, akiket nem is mer­tem tegezni. Szalay Miklós állí­tott be először, 1980 őszén baj­noki mérkőzésen a Stécé NB li­es csapatába. Soha nem felejtet­tem el, hogy honnan indultam, nyomon követtem a tarjániak szereplését, elszomorított, hogy miért nincs a városnak huzamo­sabb ideje legalább NB Il-es csa­pata. Amikor hazalátogattam a zagyvarónai szülői házba, min­dig kimentem a Szojka- stadionba és a tóstrandi pályára, s a szívem szakadt meg, amikor láttam, hogy a pályák lepusztul­tak, nincs jó csapatunk, nincs összefogás. Ezzel együtt is gon­doltam arra, hogy egyszer majd visszatérek. Amikor Ferenczi Bé­la, a gárda támogatója megkere­sett, ismertette terveit, láttam, mennyire eltökélt, és három má­sodosztályú ajánlatomat is visz- szamondtam, hogy segítsem a város visszatérését a magyar futball térképére.- A kétkedők megkérdeznék: az eszére, vagy a szívére hallgatott?- A szívemre! Most pedig azon vagyok, hogy a legtöbbet kihoz­zam az STC Salgótarján csapatá­ból. Hogy ez az STC név mit rejt magában, Somost, vagy Salgótar­jánt, mindegy. Nem ez a lényeg, de azt mondom: legyen Salgótar­ján! Az a fontos, hogy kell egy jó csapat a városnak. Ehhez próbá­lok a kapcsolataim révén jó játé­kosokat igazolni, ami nem kön­nyű, hisz - őszintén szólva - Sal­gótarján „sötét pont” a futballis­ták szemében, de az átigazolási időszak végéig keményen dolgo­zunk a csapat megerősítéséért. Az előttünk álló bajnokságban pedig igyekszem olyan csapatot felépíteni, amely nem esélytelen az előrelépésre.- Tudom, Szegeden él, de már egy hónapja itthon dolgozik. Nem érzi, hogy terveit, munkáját viszszaveti a közeg?- Szeretem Salgótarjánt! Visz- szajöttem, és sajnos valóban, néha belekeveredem olyan hely­zetekbe, hogy „úristen, hová jöt­tem?”, mert látom a közeget, az erős negatívizmust, és én nem ilyen vagyok. El kellene érni Névjegy Vágó Attila - pro licences szakedző Salgótarjánban született 1959. október 20-án. Játékos­ként szerepelt az NB Il-es Sal­gótarjáni TC, Nagybátony, H. Asztalos SE, Ózd, Hódmezővá­sárhely, Szeged és Makó csapa­tában. Edzőként a megyei baj­nokságtól az NB I B-ig vitte fel a Szeged-Dorozsmát, majd az NB I-ben a Videoton, a Sopron, a Békéscsaba, a Diósgyőr és a Szolnok, az NB D-ben a Veszp­rém, a Cegléd, a Szeged és a Szigetszentmiklós csapatát ve­zette. Két szakaszban öt évig volt a női válogatott szövetségi kapitánya. Gyermekei is a sportban élnek. Attila a Nemze­ti Kézilabda Akadémia egyik vezetője, Fanny az osztrák St Pölten közel százszoros váloga­tott csatára, míg Levente a Sze­ged NB Il-es labdarúgója. Az edző felesége, Vágóné dr. Szabó Ágnes szintén salgótarjáni származású, és fontos hátteret biztosít a sportos családnak. végre, hogy a legjobb erők ös­szefogjanak a futball érdeké­ben. Ne csak a rosszat keressük egymásban, tegyük félre a vélt és valós sérelmeket. Pórbáljuk meg! Minden város össze tud fogni - támogatják a csapatot, van stadion, egy kézbe veszik az utánpótlást -, itt ezt miért ne le­hetne megtenni? Mindig csak mondjuk, mondjuk - csináljuk meg! Ehhez kell a városi vezetés támogatása, kell az anyagi erő - mert noha Ferenczi Béla eltö­kélt és rengeteget áldoz, szük­ség van a segítségre -, kellenek a szurkolók, és kell a régi, legen­dás játékosok tekintélye. Min­denkire szükség van! Lehet, hogy ebben a folyamatban most nekünk kell zászlóvivőnek len­nünk. Ha öszszeáll egy olyan gárda, amely képes az előrelé­pésre, nem szabad kihagyni az alkalmat. Ha a csapat egy-két éven belül feljebb lép, talán mind többen mellénk állnak, ta­lán az MLSZ is azt mondja: felju­tott Salgótarján, épüljön itt is egy stadion.- Jól előreszaladtunk... Jelenleg milyenek az itteni körülmények?- A többiekhez képest nagyon nehezek. Dolgoztam már az or­szág minden részén, keleten, nyugaton, északon, délen, és sajnos mindenütt jobbak a tár­gyi és a létesítményfeltételek. Nagyon le vagyunk robbanva. Szinte száz év a lemaradásunk. De ha csak kesergünk, és egy­másra mutogatunk, soha nem jutunk előre. Ezért tenni kell!- Ha már megpendítettük az előrelépés lehetőségét: milyennek látja a mezőnyt és az esélyeket?- Az NB III. mezőnyére tekint­ve lényeges, hogy amíg Nyuga­ton a Győr, a Tatabánya és a Ka­posvár, Középen a Pécs, a Duna­újváros, az Újbuda és mások is fel akarnak kerülni, addig Kele­ten a Kazincbarcika, a BKV Elő­re, a Putnok, a Monor, a Hatvan és a Salgótarján sem mondhatja ki, hogy biztos feljutók! Itt most bárki feljebb léphet, nincs igazi favorit. Kiegyensúlyozott baj­nokság elé nézünk, így az előre­lépés gyökerei megvannak. Többször nyertem már bajnok­ságot, és tudom, sokszor milyen apróságok kellenek a sikerhez. A legfontosabb, hogy legyen meg az a játékosállomány, amely alkalmas az előrelépésre. Most ezen dolgozunk, és a keret alapján lehet majd magasabb célokat kitűzni. Ezek valóra vál­tásához is bizalomra és türelem­re van szükség, ami sok helyen hiánycikk, de ha ez megvan, az eredmény jönni fog.- Közbevetőleg tisztázzuk már, hogy miért volt egy évre eltiltva, hisz nehéz elhinni, hogy a Szigetszentmiklós edzőjeként an­tiszemita kijelentéseket tett volna a kispadon!- Nem mondtam olyat! A Va­sassal játszottunk - 1 - ö-ra nyer­tünk -, és az egyik játékosom szabálytalankodott. Az ellenfél­ből Rodenbücher István odafutott a kispadunkhoz, köpött egyet, és durván szidalmazott. A kispad- ról mindenki felugrott, közülük szólt vissza valaki. Tehát nem az én számból hangzott el az a mon­dat, amiért eltiltottak. A játékve­zető azt mondta: a kispadon el­hangzott rasszista megnyilvánu­lásért én vagyok a felelős. És el­tiltottak. Példát statuáltak velem. Tudom is, hogy mi áll mögötte - de túl vagyok rajta. Az edzői pá­lyámból inkább azt emelném ki, hogy Szeged mellett eddig öt vá­rosba - Békéscsabára, Sopronba, Veszprémbe, Szolnokra és Diós­győrbe - is visszahívtak, és két­szer lehettem a női válogatott szövetségi kapitánya.- Egy hónapja dolgozik a csa­pattal. Milyenek a benyomásai? Mire elég, ami most van?- A nyitányig tartó napok még a csapat kialakításával telnek. Vannak kisebb-nagyobb gondja­ink. Igazoltunk játékost sérülten, más az első edzésen lett harckép­telen, s van, aki sokat kihagyott Két olyan emberrel is tárgyalok, akik magasabb osztályban ját­szottak, és eddig kivártak, így ,csak az utolsó pillanatban csatla­koznak. Minden hátralévő nap fontos. A bajnokság hosszú, 34 fordulóban kell helytállni. Az ősz a csapatkereséssel, az építkezés­sel fog telni, hogy mindenki egy hullámhosszra, azonos edzettsé­gi szintre kerüljön, és kialakít­suk a játékunkat. Tehát nem csettintésre megy, hogy nyerni fogunk, viszont úgy kell csapatot építem, hogy a szezon végére az élmezőnyben, kétmeccsnyi le­maradáson belül legyünk. Ha a játékunk folyamatosan javul; ha a játékosok megértik, hogy mit akarunk; ha elkerülnek bennün­ket a sérülések, s ha december­ben tudunk az egy-két hiány­posztra játékost igazolni, tavas­szal ezt az esetleges kis különb­ségeket be lehet hozni. Csak jussunk el addig! B. R. STC Salgótarján adatbankja Az STC Salgótarján kerete alaposan átalakult az előző idényhez képest. Új játékosok.-SánVd Tibor (Cigánd), Fildan Calin (Nagyvárad) - kapusok; Radványi Dávid (Tiszakécske), Benkő-Bíró Norbert (Szigetszentmiklós), ifj. Stark János (Mátranovák), Kicsi Zoltán (Erdély) - védők; Lakatos Béla (Kazincbarcika), Lupták Lukas (Rimaszombat), Zvara Dávid (Szol­I nok), Szöllősi Ferenc (Ajka), Major Máté (Vasas-Kubala Akadémia) - középpályások; Lukács Zsom­bor, Lukács Raymond (Kazincbarcika) - csatárok. Tárgyalásban állnak:Obot Denis Samuel (Szeged 2011), Kingston Solomon (olasz III. osztály) - csatárok. Az STC Salgótarján játékoskerete: Sánta Tibor, Fildan Calin - kapusok; Kicsi Zoltán, Radványi Dávid, Benkő-Bíró Norbert, ifj. Stark János, Híves Balázs, Kerényi Gábor, Debreczeni Dávid - védők; Lakatos Béla, Lupták Lukas, Zvara Dávid, Szöllősi Ferenc, Major Máté, Csóka Róbert, Romhányi Tamás, Tóth Benedek - középpályások; Novák Norbert, Lukács Zsombor, Lukács Raymond, Kalácska Csaba, | Tarlósi Patrik, Nagy Richárd, Obot Denis Samuel (?), Kingston Solomon (?). Vezetőedző: Vágó Attila. Kovács Katalin visszavonul kajak-kenu. Bejelentette visz- szavonulását a háromszoros olimpiai és 31-szeres világbaj­nok Kovács Katalin, minden idők egyik legeredményesebb kajakosa. A 40 éves sportoló pénteki sajtótájékoztatóján könnyeivel küszködve közölte döntését.- Két éve, kislányom, Luca szü­letése után feltöltődve, rengeteg energiával vágtam neki a felké­szülésnek, hogy ott lehessek ötö­dik olimpiámon - kezdte mon­dandóját a világklasszis verseny­ző, akinek többször is elcsuklott a hangja. - Sajnos nem sikerült ki­jutnom Rióba, és az utóbbi időben már egyre többször megfogal­maztam magamnak és a kislá­nyomnak azt, hogy a szívemben már nem a kajakozás az első, ha­nem a családom. Velük szeretnék sok-sok időt eltölteni és az álma­inkat megvalósítani. Azt hiszem, nem titok, hogy miért vagyunk ma itt: a sportolói pályafutásom­nak itt a vége, fuss el véle. A kajakos köszönetét mondott mindenkinek - edzőknek, spor­tolótársaknak, egyesületeknek, szövetségnek, orvosoknak -, hogy több mint húszéves pálya­futása során segítették. Hozzátet­te, hálás a családjának, a szpon­zorainak, a sajtó képviselőinek és a szurkolóknak is azért, mert követték és támogatták.- Várom már nagyon, hogy kezdődjön az olimpia, sok sikert kívánok a magyar csapatnak, nagyon drukkolok nekik! - mondta Kovács. A jövőjét firtató kérdésre vála­szolva úgy fogalmazott: majd az Idő eldönti, mennyire marad szoros kapcsolatban a sporttal, jelenleg egy gyermekeknek szó­ló tábor megvalósításának gon­dolata foglalkoztatja. Storcz Botond, a válogatott ve­zetőedzője azt mondta: kivételes, emlékezetes pillanat a mostani.- Katalin sokaknak megkö­szönte a támogatást, de igazán mi tartozunk köszönettel neki, a sok szép eredményért - mondta a szakvezető, aki maga is három­szoros olimpiai bajnok és sokáig párhuzamosan futott a pályafutá­sa Kovács Katalinnal. - Ahhoz, hogy egy sportoló ilyen magassá­gokba eljusson, nem elég a sok edzés, emberi tartás, alázat is kell. Mi, akik közelről kísértük a karri­eredet, láttuk, hogy nemcsak az eredményeiddel tűntél ki, hanem a hozzáállásoddal is. Még idén, a sevillai edzőtáborozás során is te voltál az első a vízen és Te voltál az utolsó, aki befejezte az edzést Pályafutásod utolsó évében is úgy készültél, mintha még nem nyer­tél volna semmit, azt hiszem, ez mindent elmond. Molnár Imre, a Budapesti Honvéd SE ügyvezető igazgatója azt mondta, Kovács Katalintól nem szeretnének elválni, „célja­ink vannak vele", s biztos ab­ban, hogy megtalálják majd ne­ki a testhezálló feladatot. Az egyesületen kívül virágcso­korral köszöntötte a kajakost a főtámogató MÓL képviselője, va­lamint Baráth Etele és Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke és főtitkára. Kovács Katalin 1987-ben, a Bp. Spartacusban kezdte pályafutá­sát, később a BSE, a BKV Előre SC, az Újpesti TE, az MTK és végül a Budapesti Honvéd versenyzője volt. Négy olimpián vett részt (1996-ban, Atlantában tartalék volt), 2004-ben és 2008-ban K-2 500 méteren, 2012-ben pedig K4 500 méteren szerzett aranyérmet és öt ezüstöt is gyűjtött. Az utolsó világversenye a 2013- as duisburgi vb volt, majd 2014- ben gyermeke született. Ezután még visszatért, de idén nem tudta kiharcolni az ötkari­kás szereplés jogát. Kovács Katalin 31 vüágbajnoki címe abszolút rekord a sportág­ban. Kovács Katalin kajakozó egy fővárosi vendéglátó­helyen tartott sajtótájé­koztatója után

Next

/
Oldalképek
Tartalom